2020. 03. 31. az érettségi tétel folytatása
Tananyag: Örkény István TÓTÉK c. drámája (1964/1967) - téma, cselekmény, helyszín, ábrázolásmód
Az 1964-es változattal - kisregény, ill. filmforgatókönyv – kezdődött valami igazán új Örkény írói pályáján: a groteszk szemlélet- és ábrázolásmód válik uralkodóvá művészetében. A kisregényben és az 1967-es drámaváltozatban a háború igazán maradandó képét rajzolja meg, élete sorsdöntő élménye – a doni hadifogság tapasztalatai és élményei – alapján.
· A dráma cselekménye:
Maga a történet rendkívül egyszerű. Tót Lajos mátraszentannai tűzoltóparancsnok és családja vendégül lát egy őrnagyot, az orosz fronton katonáskodó fiuk parancsnokát. Természetesen abban a reményben, hogy megnyerve a tiszt jóindulatát, könnyebb beosztást és főleg biztonságosabb elhelyezést szereznek ezzel a fiúnak. A vendégségbe érkező őrnagynak azonban igencsak furcsa rigolyái vannak, minthogy idegeit erősen megviselte a szovjet partizánok ellen viselt háború. Teljesen átalakítja a család életrendjét, s a legkülönbözőbb őrültségekkel bosszantja Tót Lajost, feleségét és Ágikát. Az őrnagy legfőbb szórakozása a „dobozolás”, azaz a kartonból vágott kötszeres dobozok készítése. Tóték tehát éjjel-nappal „dobozolnak”, hogy a hatalmas vendég kedvébe járjanak. S csak a végén, sok-sok megaláztatás után lázadnak fel, mikor a tűzoltóparancsnok a dobozkészítéshez használt extra méretű margóvágóval négy egyenlő darabra aprítja az ismét beállító őrnagyot.
Az őrnagy képviselte őrültség egyszerre nevetséges és félelmetes. Nevetséges, mert komikus és értelmetlen tevékenységre kényszeríti a családot, és félelmetes, mert az őrnagy torz alakja körül ott az egész háború: mindaz a szenvedés és embertelenség, amit a háború jelent. Már maga a történet alapötlete is groteszk. Tóték katonafiuk érdekében vállalják az őrült vendéget és a vendég őrültségeit. Azonban az olvasó a történet kezdetén már tudja, Tót Gyula zászlós már nem is él. Értelmetlen halált halt, még azelőtt, hogy parancsnoka Mátraszentannára, a kis üdülőfaluba érkezett.
A történet helyszíne: egy ellentétekre épülő világban játszódik a cselekmény.
1. A front és a hátország, egy mátrai falucska áll szemben egymással.
Jóllehet a mű a háborúról szól, mégsem a front, hanem a hátország a történet fő színtere. A két helyszín mégis végig erősíti egymást, egyidejűleg jelenik meg, a látszólag idilli üdülőfalu a felfordult világot idézi. A hátország a katonák, foglyok számára alapvetően a múltat és a jövőt jelenti, itt azonban nem a múlt és jövő ellenpontjaként jelenik meg. Örkény azt a hátországot állítja középpontba, ahol a dolgok valójában történtek (tehát nem a fronton!) vagy történhettek volna. A hátország történése magyarázza, miért lettünk csatlósállam, behódoló, miért nem történt igazi kísérlet a csatlósság felszámolására.
2. A két világot a postás köti össze, a feszültségkeltés elemei: az ő téves és más információi (mást tud a néző, mást a család). A postásnak kulcsszerepe van, hiszen befolyásolja a cselekmény menetét:
· ha kézbesíti a halálhírről szóló sürgönyt, nincs konfliktus, önös érdek és cél nélkül pedig nincs alkalmazkodás az őrnagyhoz Tóték részéről
· ha pedig a mű cselekménye során kézbesítené a sürgönyt, sor kerülne a drámai összecsapásra
3. Két cselekményszál bontakozik ki:
· a Tót fiú sorsa, amely levelekből és sürgönyökből ismerhető meg
· a Tót család sorsa; családi életük, szokásaik fokozatos deformálódása
A dráma alapszituációja: A dráma alapszituációját az az eseménymozzanat teremti meg, hogy Tótékhoz megérkezik az őrnagy. Ez több szempontból feszültséget teremt:
– a hadsereg és a civil lét sohasem illeszkedhet harmonikusan egymáshoz
– az őrnagy megrendült egészségi állapotú, ezzel ellentétben Tóték majd kicsattannak az egészségtől
– az őrnagy egy partizánvadász egység parancsnoka, míg Tóték civilek, egy üdülőfalu lakosai
– Tóték egy fontos, de „normális” üdülővendégre várnak, ezért készületlenül éri őket az őrnagy magatartása, de a fiuk érdekében az őrnagy kiszolgálásával önkéntelenül is a háború kiszolgálását kezdik meg.
Ebben a szituációban össze nem illő dolgok fonódnak össze, ezért ennek csak és kizárólag deformáció lehet a következménye!
A történet szerkesztése és ábrázolása:
A történet szerkesztése és ábrázolása, az író látásmódja groteszk. Örkény az aprólékos naturalizmus (nyers valóságábrázolás) és a humoros képtelenség vegyítése révén ért el groteszk hatást. A cselekményt naturalista dokumentumok – levél- és táviratszövegek – teszik hitelessé, az őrnagy rigolyái viszont nevetségesen értelmetlenek és valószínűtlenek.
A Tóték groteszk példázat arról, hogy a kisember miként kerül egy kegyetlen és ostoba hatalom abszurd szorításába. Örkény a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja, amely különös viszonylatban jelentkezik: nemcsak az őrnagy nyomja el és alázza meg a vendéglátóit, hanem Tóték is mintegy felkínálkoznak neki, sőt ötleteket adnak szeszélyeinek! Ezáltal kettőjük viszonya (az, hogy az őrnagy = a hatalom és Tót = az áldozat), ez az egyszerű képlet jóval bonyolultabb lesz, nemcsak a zsarnoki őrnagyot ítéljük el, hanem gyáva, meghunyászkodó és szolgalelkű házigazdáit is. Így a darab a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe is egyben.
2020. 03. 26. az érettségi tétel folytatása
Tananyag: Örkény István TÓTÉK c. drámája - a mű konfliktusa; szereplők és magatartásformák; a darab mondanivalója
Főszereplők és magatartásformák: Örkény drámája a szereplők deformálódásának folyamatát jeleníti meg. A középpontban a családfő és az őrnagy áll.
Tót Lajos, a családfő:
Elismert embernek számít a falu társadalmában, egészséges fizikumú, egyszerű ember. Kibírhatatlanul szenved a változásoktól, a család életének, szokásaiknak megváltozásától. Tótnak egyetlen eszköze van az őrnagy ellen: saját egyénisége. Bensőleg kezdettől fogva ellenáll az őrnagy erőszakos kívánságainak, de az önérdek (fia sorsa) és a család nőtagjainak unszolása következtében megbénul egyénisége, saját akarata.
Tót azonban eljut a megaláztatások közben arra a pontra, amikor az ember már nem manipulálható tovább, nem alázható meg tovább, azaz megszűnik objektum (valaminek tárgya, amire a cselekvés irányul) lenni, szubjektummá válik. Ez az őrnagy visszatérésekor következik be, amivel újból elkezdődne a lealacsonyítások sorozata. Tót azonban erre már nem hajlandó, hiszen fellélegzett, azt hitte, már megszabadult a gonosztól, a zsarnoktól. Ezért fellázad, határozott drámai cselekvést hajt végre: felnégyeli az őrnagyot. Tette „győzelem, jó vég”, bár fiát ez már nem érinti, mégsem hiábavaló. Tót saját világából kiiktatta az őt megalázó zsarnokot, s ezzel saját emberi mivoltát védte meg. Tót magatartása a kivárás tipikus példája, azaz életben maradni és a fennálló rendet átmenteni a háború viharai közepette.
A női szereplők: Tótné Mariska és Ágika, a lányuk
A két nő a cél érdekében a végsőkig alkalmazkodik. Magatartásuk fő meghatározója az önbecsapás és önmaguk manipulációja (pl. az őrnagy sértődésének okát sosem magától az őrnagytól tudjuk meg, hanem a közte és Tót között közvetítő nőktől.) A zsarnokság légkörében az ember sohasem az illetékestől tudja meg, mi a „bűne”, hanem a már manipulált közvetítőkön keresztül! Mindketten eltávolodnak a valóságtól, azt hiszik el, amit az őrnagy állít (pl. amikor az őrnagy azt mondja, hogy Tót megharapta a lábát, Mariska elhiszi azért, hogy sokkal hathatósabban tudja férjét bocsánatkérésre késztetni. Tehát az őrnagynak sikerült őt felhasználnia ahhoz, hogy célját elérje, azaz ismét megalázza Tótot.
Az őrnagy:
Az őrnagytól függ a Tót fiú sorsa. Eltorzult, beteg ember, de állandó tevékenységre vágyik. Képtelen a civil élethez alkalmazkodni, agresszív játékot űz Tóttal. Megjelenésével megváltoztatja Tót és családja közötti viszonyt is. Összes drámabeli akciója: Tót emberi megaláztatásának sorozata, minden tette Tót emberi méltósága, emberi mivolta ellen irányul – pl. nem nézhet mögéje, bocsánatkéréseit újabb „sértésnek” veszi, éjszakai dobozolást követel meg tőle vagy erőszakkal kényszeríti gondolkodásra. Manipulálja a család tagjait, másokat is (Tót feleségét, Mariskát és Ágikát) felhasznál saját szeszélyeinek érvényre juttatásához. A nőket sosem alázza meg, így képes őket önérdekükön túl maga mellé állítani. Az őrnagynak a manipuláció mellett még két eszköze van Tót ellen: az egyénisége és „szociológiai státusza”, azaz ő a Tót fiú parancsnoka.
A darab konfliktusa: A mű konfliktusa rendkívül sajátos, mivel itt nem két egyenrangú fél / ember kerül egymással szembe. Valójában abból adódik a konfliktus, hogy Tót önérdeke kerül szembe az őrnagy „szociológiai státuszával”, azaz az egyén nem képes valódi konfliktust végigvinni, vagyis tettekre „ellentettekkel” válaszolni: Az ember nem harcolhat egy státusszal, pozícióval ellenfél helyett!
Tót, az átlagember áll szemben az őrnagy képviselte státusszal, társadalmi pozícióval
A darab mondanivalója:
A darab mondanivalója, Örkény „figyelmeztetése” legnyilvánvalóbban a visszatérés motívumában érhető tetten. Az őrnagy visszatérésének több rétegű funkciója van a darabban: Örkény azt mondja ki ezzel, hogy a rossz önként nem távozik körünkből, szűkebb és tágabb környezetünkből, a kivárás politikája nem elég ellene. Az erőszakkal, a torz hatalommal szembe kell szállni. A visszatérés azt példázza, hogy az ember képes lehet a lázadásra, ha megmarad benne egy szikrányi öntudat, önérzet, ha felismeri, hogy nem lehet olyan cél, amely érdekében önmagát puszta eszközzé degradálja, alacsonyítja le.
A dráma látszólag második világháborús szerepünket vizsgálja: mit tettünk és mit tehettünk volna, hogy ne váljunk csatlósállammá. Örkény vizsgálódásának középpontjában az egyén áll, a hatalom működése és a kiszolgáltatottságra való hajlam. Tragikus felismerést kelt, tudatosít a nézőben, ill. az olvasóban: A zsarnok és áldozat kölcsönösen feltételezik egymást.
Az óravázlatot másoljátok be a füzetbe, és a füzetről készült fotót kérlek, küldjétek el a beadando.thi@gmail.com e-mail címre 2020. április 3., péntekig! A FILMET NÉZZÉTEK MEG!