2020.03.24.

Az Ady életműből két újabb verstípus következik: látomásszerű tájversek és a magyarság-versek.

Ady látomásszerű tájversei

Az „Új versek” kötet egyik ciklusa „A magyar Ugaron” címet kapta.

Ez a versciklus tartalmazza Ady látomásszerű tájverseit

-A magyar ugaron

-A Tisza-parton

-A Hortobágy poétája


Látomásszerű tájvers:

Nem leírja, hanem látomásszerűen megidézi a tájat.

A versbeli táj nem a természeti, hanem a kulturális környezetet jelöli.

A versciklus meghatározó szimbóluma az ugar a magyar elmaradottságot, a feudális Magyarországot jelképezi.

Ady szembehelyezkedik a magyar táj klasszikus ábrázolásával

A költő büszke öntudattal vállalja magyarságát, de jobbító szándékkal a magyar nemzet hibáit ostorozzaà ezért Adyt sokan hazaárulónak nevezték.


Ady Endre: A magyar Ugaron (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/ugar.htm )

Az „Új versek” című kötet „A magyar Ugaron” versciklusának címadó verse.

A vers az ugar motívum köré épül fel.

Ady sivár képet fest a korabeli állapotokról, Magyarország egy nagy ugaràebből a képből bontakozik ki egy látomás.

A költő helyzetét tekintve 2 részre oszthatjuk a verset

1. rész(1-2. versszak): itt a költő az aktív, cselekvő hős, aki egy elvadult tájon gázol.

A negatív jelentéstartalmú szavak utalnak a táj sivárságára(elvadult, giz-gazok)

A költő az ébresztés szándékával jött, a múlt értékeit, szépségeit keresi ezen az elvadult vidéken.

A pozitív jelentéstartalmú szavak utalnak erre(buja, szűzi)

A záró kérdés szintén a múlt értékeit kéri számon:

„Hát nincsen itt virág?”

2. rész(3-4. versszak): Az ugar válik cselekvővé, az értéket kereső költő tehetetlenné válik. Az ugar alvó lelkét nem sikerül felkelteni. Ezt költői eszközökkel nyomatékosítjaàhalmozás:

„A gaz lehúz, altat, befed”

Arra utal, hogy Magyarország továbbra is a kihasználatlan lehetőségek hazája marad.


Ady magyarság-versei

Ady szükségét érzi annak, hogy tisztázza helyzetünket a világban, szembenézzünk önmagunkkal, mit nemzettel.

A következő kérdéseket teszi fel Ady verseiben:

Képes-e a magyarság arra, hogy saját sorsát irányítsa?

„Mit ér az ember ha magyar?”

Ady verseiben erős a magyarság sorsa feletti tragikumérzet.

A költő úgy érezte, hogy tragikus nemzeti sorsuk kialakulásában döntő szerepet játszott a tenni nem akarás és az akaratgyengeség. Ady vállalja magyarságát hibáival együtt, a féltés és az aggodalom diktálja átkozódó verseit.

Nekünk Mohács kell (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/mohacs.htm )

Ez Ady legfájdalmasabb magyarságot ostorozó költeménye. Már a cím is kihívó, jelzi a költő szándékát. Mohács a nemzeti történetünk legtragikusabb eseménye(1526). Ady versét fordított Himnusznak nevezzük. Kölcsey művével ellentétben nem áldást, hanem verést, könyörtelenséget kér népének. Különböző költői eszközökkel nyomatékosítja kérését:

szóismétlés a „ver” szó gyakorisága + szinonimái(üssön, ostorozzon, rángasson).

A vers alapgondolata:

A magyar nép csak a fenyegetettségben képes arra, hogy felnőttként cselekedjen. Ady azonosítja magát a népével „Én magyarnak születtem” ugyanazt a végzetes sorsot kéri magának is. A vers befejezésében Vörösmartyhoz hasonlóan a nemzethalál lehetőségét villantja fel. Zárlatában ismétléssel nyomatékosítja mondanivalóját: „végünk, végünk”. Ady a versében ostorozza nemzetét, de az indulat mögött ott van a változtatás lehetőségének hite is. Csak azt lehet kárhoztatni, akin még múlhat valami.

Kérem, hogy az anyagot másoljátok be a füzetbe, és a róla készült fotót küldjétek el a beadando.thi@gmail.com e-mail címre 2020. március 31-ig! Jó munkát!