2020. 03. 27. dupla óra beadási határidő: 03. 31. (kedd)
óra tananyag: Csokonai: A Reményhez c. költeménye (1803)
tankönyv: 85-86. oldal
a Lilla-versek záródarabja
a cím jelzi, hogy egy elvont fogalmat (remény) szólít meg, személyesít meg a költő
a versben két személy van jelen: a lírai én (költő) és az istennőként (megszemélyesített remény, azaz adott a dialógus lehetősége; tegező forma
a vers drámaiságát fokozza, hogy a remény mindvégig néma marad
ellenpontozásos szerkezetű
1. versszak: a remény megszólítása és jellemzése - mindenhatónak látszik, csalfa, hiteget, játszik az emberrel, a képzelet szüleménye, a boldogtalanok önámító vigasztalódása; a költő önmagát is a reménykedők közé sorolja - önirónia! ("Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.")
a 2. és 3. versszak a biztató remény és a csalfa remény szembeállítása ---- két lélekállapot (reménykedő és reménytelen, csalódott) megjelenítése, a két szakaszban azonos a képanyag, de ellentétes előjellel
a 2. versszak: a boldogság, reménykedés állapotának lefestése -- a rokokó kert szemlélteti a belső világot, a költő lelkét idilli természeti kép: tavasz, virágok, patak, életteliség, a szerelem ősi jelképei (rózsa, méh) és a beteljesülés ("Lilla szívét kértem; S megadá az ég.")
a 3. versszak: az előző versszak bravúrosan megkomponált ellenpárja, a reményeitől megfosztott lélek sivárságának bemutatása -- a rokokó kert pusztulása, régies komor csengésű állítmányok (elhervadtanak, kiszáradtanak); fájdalmas érzelmi kitörés a veszteségek miatt ("Óh! csak Lillát hagytad volna ...") a "csak" szó jelzi, hogy nem csupán Lilla elvesztését siratja el!
a 4. versszak: a remény indulatos elutasítása ("Hagyj el!" kétszer hangzik el), a remény könyörtelen, részvéttelen. A csalódottság, a sivárság és a közönyösség szükségszerűen a halálvágyat kelti fel. De az élettől való búcsúvétel zeneisége, könnyedsége és játékossága azt sugallja, hogy a reménytelenség, halálvágy átcsap reménységbe, életkedvbe, azaz a lírai én felülkerekedik fájdalmán: "Bájoló lágy trillák! /Tarka képzetek!/ Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!"
óra tananyag Berzsenyi Dániel (1776-1836) életútja
tankönyv: 91- 92. oldal
Berzsenyit "a magyar Horatius" elnevezéssel is szokták illetni, mivel ő honosította meg a magyar költészetben az antik líra témavilágát, formakincsét és a bennük kifejeződő emberi-költői magatartást. A magyar felvilágosodás és a magyar klasszicizmus legjelentősebb alakja. Kedvelt műfajai: óda, elégia és episztola (költői levél).
Életútja:
- a Kemenesalján, Egyházashetyén született egy jómódú középnemesi családban
- nehezen fér meg különc, zsarnoki apjával, ezért viszonylag korán függetleníti magát
- 1788-tól a soproni líceumban tanul (az otthoni udvarház védettségéből és magyar környezetéből egy németes kultúrájú, polgárosodó városba kerül)
- diákéveiben hatalmas műveltségre, olvasottságra tesz szert, megismeri a klasszikus antik szerzőket és a korabeli irodalmat is, de diákévei a duhaj, féktelen mulatozások jegyében is telnek (Berzsenyi elég zabolátlan természetű volt, életmódja lázadás is az apai zsarnokság ellen)
- rövid ideig katonáskodik (megszökött az iskolából)
- tanulmányai után visszatér a családi birtokra, gazdálkodással foglalkozik
- 1799-ben megházasodik, a 14 éves Dukai Takács Zsuzsannát veszi feleségül, a kemenessomjai birtokra költöznek, gazdálkodás, célja a birtok felvirágoztatása
- a vidéki élet unalmát a költészettel szeretné feloldani, titokban, önmaga szórakoztatására verseket kezd írni
- „felfedezője” egy lelkész barátja, elküldi Berzsenyi néhány versét bírálatra Kazinczynak, aki további írásra ösztönzi
- 1804-ben a Somogy megyei Niklára költöznek, visszavonultan él, ezért kapja később „a niklai remete” nevet
- 1808-tól oldódik magánya, rendszeres levelezésbe kezd Kazinczyval, aki bevezeti az irodalmi életbe
- 1813-ban megjelenik első verseskötete
- 1817-ben Kölcsey kritizálja verseit (dagályosnak, vidékiesnek és gondolatban szegénynek tartja írásait), ez a kritika megbénítja költői tevékenységét, hallgatásba burkolózik, alig ír verset. Tehetsége teljében törik ketté költői pályája, de elméletileg megalapozott válaszra készül.
- 1825-től ismét bekapcsolódik az irodalmi életbe, és megjelenik a válasza Kölcsey bírálatára Észrevételek Kölcsey recenziójára címmel.
- 1830-ban az Akadémia tagjává választják (ő az első vidéki rendes tagja)
- az utolsó években egészségi állapota megromlik; kúrák Balatonfüreden és Pesten
- 1836-ban Niklán hal meg, temetésén Kölcsey is gyászbeszédet mond, melyben önváddal szól a kritikus felelősségéről