Franciaországban az abszolutizmus rendszerét nem lehet teljesen önkényesnek tekinteni. Bár a döntéseket az uralkodó által kinevezett miniszteri kabinet hozta meg (a rendi országgyűlést 1614 óta nem hívták össze), a rendeletek jogi felülvizsgálatát egy testület (a bírósági jogkörrel felruházott párizsi parlament) végezte el.
ANapkirály halála után dédunokája, XV. Lajos (1715–1774) került a trónra, akinek hosszú uralma alatt folytatódott az ország gazdasági és kulturális virágzása. A népesség száma nőtt, a belső piac és a gyarmati kereslet a kereskedelem bővülését eredményezte. Az állami beruházások elősegítették a fejlődést (útépítés, folyószabályozás), igaz, egyes térségek fejlettségi szintje elmaradt a támogatott régiókétól.
Franciaország minden nagyobb európai háborúba beavatkozott, de szerény eredményeket ért el. A háborús kiadások és az ország stratégiai helyzete miatt (a szárazföldi erők mellett a flottát is fejleszteni kellett) az államadósság szintje magas maradt. Az államcsőd elkerülését, a pénzügyi helyzet rendbetételét és az adózási reformok meghozatalát XV. Lajos utódának kellett volna megoldania.
XVI. Lajos (1774–1792) uralkodása kezdetben nem tért el elődei politikájától, pártolta az ország gazdasági fejlődését, de az állam pénzügyi nehézségei nem oldódtak meg. Az anglia elleni újabb háborút csak kölcsönökből tudták finanszírozni (az amerikai függetlenségi háborúban való részvétel). Az államcsőd elkerülése érdekében XVI. Lajos pénzügyminiszterei reformokat sürgettek (például közteherviselés, a luxuskiadások lefaragása).
A helyzetet súlyosbította az 1780-as évek második felében kibontakozó gabona- és takarmányhiány. A rossz termésű évek a szegényebb népréteg elégedetlenségéhez vezettek.
A nehézségekkel küszködő királyi udvar az arisztokraták nyomására 1789 tavaszára összehívta Versailles-ba (ejtsd: verszáj) az országos rendi gyűlést.
A francia társadalom nem változott meg olyan mértékben, mint az angol. Bár a feudális szolgáltatások egy részét már eltörölték, a parasztság még mindig pénzjáradékot fizetett a földesúrnak.
A polgárosodás üteme sem volt erőteljes, a városi rétegek ragaszkodtak középkori kiváltságaikhoz. a módosabb polgárok hivatalok vásárlásával kerültek pozícióba, ebből biztos jövedelme származott az államnak.
Az abszolutizmus szolgálatába szegődött polgárok nemesi rangot is szereztek, ezt a réteget taláros nemességnek nevezték. a „kard nemessége” (születése alapján nemes) ellenszenvvel fogadta az új réteg előretörését. Számukra a katonai pálya volt a vonzó, és erre a 18. században bőven akadt lehetőségük.