03.20.
2020. 03. 20. dupla óra!
tankönyv: 78-79.oldal - A stílusirányok és hangnemek sokfélesége
tankönyv: 80-81. oldal - Az estve c. vers
ÓRAVÁZLAT
Stílusirányzatok, hangnemek és műfajok sokszínűsége Csokonai költészetében
1. A kor valamennyi stílusirányzata fellelhető Csokonai költészetében, ezért is olyan sokszínű életműve.
a) a barokk stílusjegyei – elsősorban korai verseiben, költői indulásakor
b) a klasszicizmus – Főleg Csokonai gondolati lírájának két fő verstípusában jelentkezik:
· pictura (piktúra): leíró-moralizáló versek - a természet, természeti jelenségek, évszakok, napszakok, emberek bemutatása
· sententia (szentencia): tanító költemények; elsősorban antik szerzők (költők, filozófusok) bölcs tanításainak részletező kifejtése a retorika (szónoklattan) szabályainak megfelelően
c) a szentimentalizmus – az ábrázolás középpontjában az ember belső világa áll (érzelmek, hangulatok, lélekállapotok)
d) a rokokó – Ez a stílusirányzat a 18. században alakul ki, elsősorban a díszítő-művészetben (pl. ékszer, bútor), a festészetben és az irodalomban jelentkezik. A barokk „kicsinyített” változata: kedveli az aprólékos, öncélú díszítést, a miniatűr formákat, kecsesség, játékosság, kidolgozottság, kifinomultság jellemzi.
Rokokó stílusú irodalmi művekben nagy szerephez jut a zeneiség, a játékosság, a mitológiai utalások, a strófák és rímek gazdag változatossága, fő témaként pedig a szerelem, az életöröm kifejezése (idillikus dalok, tündér- és pásztorjátékok).
e) népies vonások, népköltészeti hatások – Elsősorban a diákkori alkotásaiban, a „pad alatti poézisben” dominál. Ezeket a verseket a költő nem a nyilvánosságnak szánta, hanem diáktársainak. Jellemzői: vaskos humor, szókimondó, tiszteletlen, népies hang, ironikus, gúnyos színezet. Elsődleges célja a képmutató társadalom bemutatása és pukkasztása.
2. Műfajok sokszínűsége – Csokonai mindhárom műnemben maradandót alkotott.
a) A lírában: sokféle lírai műfajjal találkozunk, pl. dal, anakreoni dal, bordal, pictura, sententia, elégia, népies dal, népi életkép, óda
b) A drámai műnemben:
· Egyik legjelentősebb alkotása A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon c. dráma (1793). Körképet ad a korabeli hazai művelődési állapotokról. Főhőse Tempefői, a költő, aki verseinek kiadásához mecénást keres. 30 aranyra lenne szüksége, de a nemesség körében egyetlen embert sem talál, aki áldozna a kultúrára. Ebből vonja le a keserű következtetést, ami a címben is szerepel: bolond az, aki poéta lesz, hiszen nincs szükség a kultúrára.
· Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak – színmű, bohózat, 1799-ben Csurgón írta és ott elő is adatta tanítványaival.
c) Epikai műnemben: legismertebb műve a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon c. komikus eposz.
ÓRAVÁZLAT (a vers megtalálható a szöveggyűjteményben vagy a vázlat végi linken)
Az estve c. vers
· az alkonyi természet hatásos leírása adja a vers keretét
· a leírás és az elmélkedő, érvelő tanítás együttesen jelenik meg
· műfaja: bölcselő óda
· alaphelyzet / vershelyzet: a lírai én az esti természet nyugalmát szemléli→ a nyugalom, a csend tűnődésre, töprengésre késztet, a lélekben lezajló, belső vívódást indít el
· szerkezetileg 6 részre tagolható:
1. A költő kifelé figyel, a látványt írja le: hangulatteremtő tájleírással, idilli természeti képpel indít – apró tájelemekből összerakott kép (lemenő nap, felhők, madárka, medve stb), színek, alig érzékelhető mozgás, hangok → mindez a nyugalom hangulatát árasztja.
2. A természet és az egyén kapcsolata jelenik meg, a költő figyelme befelé fordul – a természettől vár lelki megnyugvást.
3. Az este megállított, „lélekvándorlásos” pillanatában sikerül megfeledkeznie az időről. Az esti nyugalmat állítja szembe a lármás emberi világgal – az esti nyugalom, a természet az egyetlen érték számára. Ez a rész készíti elő szomorúságának indoklását.
4. Indoklás, elmélkedő-érvelő rész: itt a felvilágosodás gondolatai jelennek meg, Rousseau tanait fogalmazza újra a magyar valóságra alkalmazva, személyes élményei és tapasztalatai alapján.
Nyílt társadalomkritika – a korabeli állapotok szemben állnak az ősi idilli állapottal.
A korabeli diszharmónia oka az örök viszályt és igazságtalanságot szülő magántulajdon - pl. „Nem született senki gazdagnak, szegénynek”, „Az erdők tilalmas korlát közt állanak! Hogy bennek az urak vadjai lakjanak”).
5. Visszatér a természeti kép – a természet az egyetlen menedék számára, még élesebben állítja szembe a természet szépségét az emberi világ rútságával. A természet törvényei igazságosak, csak itt valósulhat meg az egyenlőség.
6. A vers lezárásában a felvilágosodás emberének öntudata szólal meg – a természet az egyetlen, amit senki nem vehet el tőle, annak birtokosa lehet, és a természet visszaadja az ember méltóságát és szabadságát.
„Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Melynek én örökös főldesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.”
Ha még bírjátok (de lehet később is), nézzétek meg ezt a videót, ami az anyaghoz - stílusirányzatok, művek, sokszínűség - kapcsolódik! Így könnyebben tudjátok ezt az anyagrészt elsajátítani. Köszönöm :)