Kacsavar

Mindenki tudja, mi az a kacsa.

Aki mégsem, annak most elmondom: a kacsa három dolog biztosan lehet. Lehet egyfelől egy álhír, azaz egy olyan hír, mint mondjuk az alábbi:

„Albert Einstein

és

Elvis Presley

tollfosztótanfolyamot tart holnap a Budapest Arénában.”

Ez egy kacsa, aminek az ember vagy bedől, vagy nem.

A kacsa másfelől lehet egy éjjeliedény, vagy ágytál. Az éjjeliedény viszont nem egy olyan dolog, amivel az ember csak éjjel tud levest készíteni. A serbli egy olyan edény, amelyikbe az ember vagy bele, vagy nem.

Végül, de nem utoljára a kacsa lehet egy állat. Azon belül is egy madár. Amit az ember vagy ismer, vagy nem.

Én most a kacsáról, mint állatról szeretnék mesélni:

A kacsa lehet vad és házi. A vadkacsa boldog, mert tud repülni és boldog, mert elmondhatja magáról, hogy kötetlen. Viszont némileg boldogtalan, mert az ember és az emésztőrendszere ehetőnek nyilvánította. Olyannyira, hogy háziasította. A röpképtelen és nyomorult kacsát nevezzük házikacsának.

A házikacsa ehető – az ember is, de azt kevesebben szeretik. Az ember pedig azt vette a fejébe, hogy direkt olyan kacsákat nevelget, amiknek egyetlen rendeltetése, hogy pecsenyeként, levesként, pekingiként, pástétomként és egyéb ehető dologként végezze. Az ember dacból nem tud kacsául, mert egyébként meg kéne kérdenie tőle, hogy tényleg ez lenne-e az életcélja. Valószínűleg a kacsa nemet mondana, de ezt igazából én sem tudhatom, mert én sem tudok kacsául.

Természetesen az is egy elképzelhető változat, hogy a kacsa azt a választ adná, hogy neki igen is a leves az életcélja.

De mindez teljesen mindegy, mert senki nem kérdi meg a kacsától, hogy ő mit is szeretne, így pecsenye, leves, pekingi, pástétom és egyéb lesz belőle. Akár jó ez neki, akár nem.

A pecsenye egy szép piros dolog, amit az ember úgy ér el, hogy az ízléses tálalás előtt sokáig hagyja pirulni-sülni egy olyan helyen a kacsát, ami valójában nagyon rossz neki. Mindezek előtt pedig mindenféle növényi és ásványi eredetű dologgal hozza erős összefüggésbe. Ekkor a kacsának ugyan már merőben mindegy, hogy mi történik vele, mert teljesen kopasz és teljesen döglött. A nem döglött kacsa valószínűleg nehezen viselné a rászórt növényi és ásványi eredetű dolgokat. Sőt, a nem döglött kacsa általában nem is kopasz.

A kacsa megdöglésének oka igen jelentős százalékban az ember és az éhsége. Az egyik a számtalan mód közül, mellyel az ember a kacsa tudtára hozza ama tényt, hogy éhes, a nyakcsavarós-reccsenős rábeszélés. Egy másik pediglen a humánus begylukasztós-késes meggyőzés. A kacsa csak gondol egyet, végigpergeti magában életének magvait, úsztatóit, daráit. Majd hálával emlékezik az emberre, aki egész életében gonddal nevelte, szerette. Végül pediglen egy lehelettel elröppen a lelke.

Így:

Így.

Varju Katalin: Tor