A nevem. Rögtön az elején ez volt a második dolog, amiről tényleg nem tehetek.
A virtuális keresztségében a ralpa nevet kaptam. Na erről viszont már én tehetek.
Azt gondoltam írnom kéne magamról egy-két dolgot, ami kissé emberivé teszi azt a rengeteg betűt,
amit elvetettem az évek során.
Tehát:
A nevem ralpa. Van egy lányom és egy fiam, akiknek egy ilyen ember jutott, mint én.
Valaha elvégeztem egy egyetemet, még a büdösremegő nagyvárosban, melyet Budapestnek neveznek immáron jó ideje.
Akkor lettem orientalista (ez olyan keleti dolog), azóta viszont kisebb-nagyobb megszakításokkal mindent csináltam, ami csak akadt.
Valamikor 2006 tájékán gondoltam először azt, hogy mi lenne, ha leírnám, ami belül bennem van? Hát... ez lett belőle.
Jóformán grafomán lettem. Az éltet, ha írhatok, az bánt, ha nem.
Gondolják csak el!
Hétszer ekkora mennyiségű balgaság, mint ami itt van javarészt
fűnyírás, favágás, barlangi "tárlatvezetés", kérdőíveztetés, kapálás, kubikolás és a többi ehhez hasonló dolog
közben feszített belülről.
Sokszor egy-egy szó (A pszichopata bánata, A hazaáruló), egy mondat, egy vicc (A három kívánság), egy történettöredék (Menny-i), egy látvány (Sik-lóka), egy kér[d]és (In dino veritas, Az Űrhajó - Előbbit kisfiamnak írtam, utóbbi pedig a világ legszebb nőjének, a lányomnak készült.), vagy egy önélmény (Tanyaszó) vezetett egy-egy remekmű (?) megírásához. És szégyellem, de olykor még a nagyvilági történések is be-belopództak e szövegek közé (2034).
Van egy rész, méghozzá az Így-sorozat, mely kissé fellengzősen a kép-regények címet kapta. Ezek asszociációs játékok Varju Katalin fényképeihez.
Még a Plágium-ról és a Csendcsavar-ról kéne egy-két szót ejtenem: ezek lesznek életem fő művei. Ez példának okáért abból is látszik, hogy ez a két nagyobb szabású munka és ez az a két szöveg, ami nincs befejezve. Az előbbi lassan négy, az utóbbi viszont még csupán egy éve íródik (Jelenleg 2010-et írunk.). És íródik... és íródik... és íródik...
Ami itt nincs, azt vagy elfelejtettem mire papírhoz-pennához jutottam, vagy nem találtam meg a sajtcetlit, amire felskicceltem.
Micsoda kincsek veszhettek oda!
Micsoda kincsek!
Úgy tervezem, még élek pártíz évet. Ennyit a terveimről.
Mivel tartozom még?
Ja igen!!
Feltűnt? Azt mondtam, írok magamról egy-két dolgot.
Erre tessék, nagyrészt az írásaimról írtam.