Röpke Üzenet

Szülim! fogaÐ tisztLetM. 2zánc falinál vRénk tábort. sReg veZri s gaz 2zánci časz tárgyal. élLM Lég >< a časz Ø Nged át földJn, mu) vLNceiekrere hagyni magunk.

Fim! Baráti üdvözl@M áÐ a had parančnokinak!! Óvd őkT a vLNceiektől, mRt a kalmárnépek mind talmik! Légy bátor s hű lovagja uradnak!! Anyád könnyekbN úszik!

*Lm@S szülim! sReg útra kLt. a jó časz k1e +vásároltatott tMérdek ajánDkkal kinččel. mah¤ Ázsia földJn tapod lovink lábi. anyám Ø ½čN, uram keze óv VdLmez.

Fim! szívM repS h kalmár močkos kezi Ø tapad a szt ügy $ talpazatához!! laßan 1 éve h č röpüzek jön töled s mi méltón fogjuk e ju2leumot te di=ségedre +ülni.

Kérlek, Mlékezzetek + rólam keggyel!!! teheČgMhez mértN di=séget *zek mind čaládomnak nevemnek mind pediglN uramnak. 7ek, tán ¤ok s a város fali alatt állunk.

Atyom! 1. roham čúf kudarcba zárult. IstN +büntette Antiochia beVtele miatti dölyfös Lbizakodásunkat. ostrom alatt a város. Ø k1Lmezünk sNkinek, ki Ø +ény.

Fim! a keVlység biz bűn s az igaz +ény Ø Nged annak! bölč hadfi körültekintőN ostromol. tarčatok ki, az Úr vLetek van!

Atyom! mennyi bűn s fertő!!! IstN katonái VrS gyilokban lLik már č kedvük. atyomfia lLke bánatba lLedz!

Fim! 1etlN igaz istN neVbN! a pogány a szt várost bitorolja. jó +ény kötLSsége +*ezni azt!!!! légy Rős s Ø k1Lmezz senkinek, istN majd igazságot ad!!!

Szülim! t¤ betörtünk de mára újra kiszorítottak minket. hadfiaink dühbN kSRegnek. 4 ¤i tűzØ. anyám! fid *LML gondol terád!!

Dragahos fiam apad helyetirok mert birtokiugyet intez nagyonovd eleted borzalmasan feltelek teged legyel mindig igassagos es jo ovd a gyenget buntesd a gonoszok

Mi¤ a hős bátor Lovagom 1 sunyi dárdától +HALT!!! 3 ¤i gyászomban az Úr kezibe tettM gyarló lLkM. mindN f1vRe szolgája NgM illet de Ø Ø tompít ily vSZtSéget!!

Fim! MélyN lesújtott üzed. a lovag barátom s társam v idehaza s neked oltalmazód. :((( aggódó lLkM háborog s kínban fetrNg. Óvd hát magad s MbReid fLLősséggL!!!

Atyom! Már-már rMénytLN a város beVtLe. MbReink hullnak s élLmünk is fogytán. vmi ravasz forTly kLlNe h Nnek Vget vethSsünk!!!

A solymászok kapitánya restvény hajolongások közepette rontott Jeruzsálem kalifájának bársonytermébe. A kalifa mellett álló szolga halk sikkantással próbálta leplezni meghökkenését a kapitány szemtelenségét látva.

-Nagyságos kalifa! A minap a Város falainál portyázó solymászok egy postagalambot fogtak ezzel az üzenettel – immáron kevésbé lihegve, előírásszerűen hajbókolva egy parányi, tépett vérrel átitatott tekercset nyújtott át a fenséges kezeibe.

A kalifa kegyes pillantással és intéssel bocsájtotta el a kapitányt, feltörve a tekercs pecsétjét a kusza latin betűket bogarászva olvasott:

Fim! … az Úr aZrt adott értLmet a +tény MbRnek h di=ségre vigye igaz hiTt … trója rejtett … s kitör… ezáltal be…

A kalifa, bár művelt ember volt, nem bírt mit kezdeni az érthetetlen-zagyva sietős madárposta-sorokkal. Tudós bölcsei nap és éjjel vitatkoztak az üzenet jelentésén, de nem jutottak a végére, mert 1099. július 15-én a keresztes hadak betörtek Jeruzsálem városába és elfoglalták azt.