A gyermek

Szeresd gyermeked, ahogy tenmagad, vagy mégúgy.

Mert Ő a múlt és ő a jövő.

Mert minden rosszasága, gyermeki csínye a Te emlékeid időutazása.

Mert szépsége páratlan, esze transzcendens.

Ahogy éjjel magadhoz öleled forrón, óvón, ahogy átéled a Neki szóló mesét, ahhoz fogható nincs.

Ahogy reggel kebledbe bújik, s kuksi szemei sarkán a szeretet csipái száradoznak, ahhoz fogható nincs.

Ahogy párod a párod, szerelmes ölelésével, teste melegével mutatja, a jövő törékeny, ahhoz fogható nincsen.

Hiszen minden, ami Te vagy, az egyszer Ő lesz.

Hiszen vér a véredből, hús a húsodból, testnedv a testnedvedből.

Hiszen az örök kötelék. Ő közted és minden más között az örök kötelék.

Amikor fáradt vagy, Ő mindennél elevenebb. És ez jó.

Amikor egyedül akarsz lenni, Ő szeretetet követel és szeretetet ad. És ez jó.

Amikor dolgod van – csak tízpercnyi – Neki mindennél sürgősebb kázusa akad. És ez jó.

Gondolj mindig – mondom mindig – arra, hogy Ő az ÉLET (csupa nagybetűvel) és szeresd ölelőn, forrón-oktatón.

Így:

Így.

Varju Katalin: Csigák