Annak térkép e táj

Ott lent, délen a tájat egy csupasz-kopasz domb uralta. Széljárta csúcsán se egy árnyékot adó fa, se egy árnyékot adó bokor. Élő lény erre nem merészkedik. Ki is merne étlen-szomjan átvágni a sárkányok uralta Mocsarakon, csak azért, hogy e dombot láthassa? Csak azért, hogy rájöjjön, hiába volt minden szenvedés, nélkülözés? A dombot határoló mély, katlansötét árok a Mocsarakig tart. A mocsárig, mely mindent elnyel, ami csak arra merészkedik. Ha merészkedik. A Mocsarakon nem visz át egy fia út sem, az ember csakcsupán azt tehetné, amit a józan ész diktál: keletre, vagy nyugatra, a Nyiladékok partján haladva kerülhetné meg e sejtelmes és telhetetlen fertőt. A legendák – mert a legendák öröktől vannak és örökkön élnek – azt tartják, hogy azki a mocsárba vész, egy egész más, mélységes és fekete világba jut, ahonnan csupán egyetlen, rémisztőnél is rémisztőbb út vezet ki. Ám onnan elő ember ki nem juthat.

A Mocsarakon túli kies Kisebb Puszták egyenest a Barlangok szájához vezetnek, keletről, s nyugatról a Nyiladékok által határolva. Azt beszélik, hogy vannak olyan helyek e földön, ahol a pusztákat dúsnövényzet uralja, s a mocsarakon túl, ameddig a szem elláthat szintén üde, buja növénytakaró terpeszkedik. De lehet, hogy ez csak amolyan mende-monda.

A Hegy, a környék legmagasabb pontja délen szinte függőleges falakkal szakad a mélybe – itt tanyáznak a sötétségben az emberevő sárkányok, állandó és kibírhatatlan széllökéseket fakasztva a Kisebb Pusztákra. Északra viszont lankás lejtben egészen a Vizek Világáig sima az út. Azt tartják, hogy aki e tavakba belepillant, tükörbe pillant, s lelkek milliárdjait észlelheti ott. Lelkeket, kik a múlt, a jelen és az eljövő idők hírnökei.

A Vizek Világán túl kezdődik az élet. Dús, növényzettel sűrűn benőtt erdőkön túl következik az idők barázdálta síkság. Az azontúli erdők dzsungelszerű sötétjében könnyű utat téveszteni, s akár napokon át is bolyonghat a figyelmetlen ember.. Innen északról az ember nem nagyon merészkedik a vad déli világba, csakcsupán a Hegyre, hogy az elkövetkező nemzedékeknek megmutathassa a Mocsarak és a Domb felett olykor-olykor felbukkanó sárkányokat, elrémisztve őket egy életre a kalandvágytól. Mert ha valaki a Hegy ormán áll, esetleg gépen száll fölébe, annak térkép e táj.

Így:

Így.

Varju Katalin: India asszonya