Morgan Zapor

2235. május 9., Párizs-kolónia

-Gyerekek! Ma, Morgan Zaporról és Hazel Borova tábornokról lesz szó! Figyelmesen nézzétek meg a felvételt, amit most lejátszok. Házi feladat lesz az Utolsó Háború kitörésének okait írásban elemezni – az osztály egy Párizs nevű utolsó kolónia egyetlen iskolájában zsibongott. A tanárnő félrerakta a hétre kiosztandó gránátokat és így folytatta, miközben beindította az ősöreg lejátszót: – Figyeljetek jól, ez nagyon fontos!

A kilenc méter mélyen lévő óvóhely generátora felnyögött a nem várt terheléstől. A tanárnő táskájából egy kupac fénymásolatot vett elő és szétosztotta a fiatalok között.

 2227. október 11., BrüsszelHazel Borova tábornok előadása a Népek Tanácsa előtt (távvízió-felvétel) 

„Hölgyeim és Uraim, köszöntöm Önöket e csodálatos napon! Morgan Zapor halálának 140. évfordulója alkalmából…”

Tapsorkán. Népszerű ember volt a tábornok, hiszen katona volt. Igazság szerint már akkor felállva tapsolt mindenki, amikor az emelvényre lépett. A sokmilliárdnyi ember, akik csak a távvíziók képernyője előtt nézhették, hallgathatták a beszédét, szintén mosolyogva nyugtázták a tábornok köszöntését. A förgeteg elültével a tábornok folytatta:

„A mai jeles napon, egy kis történelemórát tartanék Önöknek az Új Rend fennállásának…”

Taps. A tábornoknál csak az Új Rend lehetett népszerűbb.

„…az Új Rend fennállásának 160. évfordulója alkalmából:

Majd’ kétszáz évvel ezelőtt az emberek úgy gondolták, csak egy olyan világ lehet élhető, ahol a háborúk, az éhezés, a bűnözés, a társadalmi különbségek megszűnnek létezni, megszűnnek a világot sanyargatni. Megszűnnek az emberiséget romba dönteni.”

Itt hatásszünetet tartott a tábornok, mélykék szemeit végigfutatta a reflektorok gyújtópontjába veszett arcokon. Kitűnő és gyakorlott szónok volt, megszokta, hogy arcok helyett sziluettekről olvassa le a hatást. Most azt látta, hogy a körvonalak elégedetten, helyeslően pislognak rá.

„Eleinte csupán egy-egy hős – mert hősök voltak! – mert szembeszállni a nagytöbbséggel: King, Mandela, Teréz anya, Gandhi … Vojolov, Deeg, Hurics – és még sorolhatnám a végtelenségig. Mondanak ezek a nevek Önöknek valamit?! Persze, hogy mondanak! Kinek ne mondanának? Hisz mára a Népek Panteon-ja őrzi nevüket! Engedjék meg nekem, hogy egy nevet had emeljek ki: Morgan Zapor!”

Amíg a neveket sorolta, a milliárdnyi ember névről-névre felsóhajtott és büszke volt rá, hogy ember lehetett. Zapor nevénél a Tanács felpattant a helyéről és jobb kezét a szívéhez emelve adott hálát, hogy megélhette e pillanatot. A tábornok Zapor nevét szinte súgva ejtette ki.

„Morgan-nak rengeteget köszönhetünk.” – folytatta a tábornok – „Ő volt az, aki felismerte, hogy az ember alkalmatlan arra, hogy békében, teljes egyenlőségben, bűnmentesen éljen. Igaz ez?”

A tömeg harsányan helyeselt.

„Hát persze, hogy igaz! Azóta rengeteg év telt el, és egy tapodtat sem közeledtünk a szép új világ eszméihez! De Zapornak hála most mégis minden gyökeresen más. Az Új Rend révén vannak háborúk, de nincsenek fegyverek, van éhezés, de kibírható; sőt még bűnözés is van! A hősök – a zapor-i út törői – nem látták az igazságot, a helyes megoldást. Mert háborúk igenis kellenek! De az Új Rendnek hála, az óháborúkat felváltották az újháborúk! Melyek vértelenek! Melyek nem járnak szenvedéssel! Melyek nem kerülnek pénzmilliókba! Melyek igazságosak!”

Taps, mindent elsöprő taps. A tábornok lelkes kiáltásai felrázták az amúgy is lüktető tömeget. Egy emberként gondoltak az óháborúk véres mészárlásaira, szenvedéseire, pusztításaira. Aztán egy emberként gondoltak az újháborúk hatékonyságára, humanitására.

„Mert mi is ma egy háború? Értelmetlen öldöklés talán? Nem!!! Hanem egy játszma! Egy játszma, melyet szintén két fél vív egymással! Egy játszma, melynek szintén van tétje! Egy játszma … egy játszma, mely szintén stratégiát követel! És egy olyan játszma, melyben lehetetlen a csalás! Mert a madzsong három menetében – mellyel ma a háborúk helyett döntenek – mindig van egy győztes! Mert kellenek győztesek és vesztesek is kellenek!”

A tömeg elragadottsággal gondolt Zaporra, aki elérte a világban a fegyvermentes háborúkat. Ezek voltak az újháborúk. A nyertesek igényt tarthattak a háború tétjére, legyen az bármi. Sőt meghatározott számú foglyot is kaptak, akiket… De ezt majd később, mert a tábornok így folytatta:

„Azt mondtam az előbb, hogy éhezés is van. De ki ne bírná ki azt az évi két hetet, az Éhezés Napjait? Ki mondaná azt, hogy ez kegyetlen? Hisz mindenki éhezik, ugyanakkor senki sem. Két hét nem a világ!! Zapornak hála…”

A Tanács és a milliárdnyi távvizionáló hálás volt Zapornak.

„…Zapornak hála ismeretlenek lettek fogalomtárunkban azok a szavak, hogy éhhalál, éhínség és a többi, ehhez hasonló.”

A tábornok ivott egy kortyot, hogy összeszedhesse gondolatait.

„Sőt! Hol van ma már a környezetpusztítás? A tébolyodott esőerdőirtás? A kíméletlen húsállat tenyésztés? Tudom, hogy tudják, de azért én csak megmondom: az Ellátó-bolygókon!

Mióta a bűnözők és az újháborúk foglyai kivétel nélkül az Ellátó-bolygókra száműzetnek, mióta a fatermelés, állattenyésztés, ipar, mind-mind az Ellátó-bolygókra száműzettek,…

Az arctalan terem egyként gondolt a hét Ellátó-bolygóra, melyeknek egyetlen szerepe volt, hogy biztosítsák a Föld megélhetését. Az agyakon átfutott a kíméletlen és tervszerű erdőirtás, a vegyipar, a nehézipar, a húsállat-tenyésztés, a hulladéktárolás és mindaz, amit egy-egy ilyen bolygóra telepítettek.

„…azóta a Föld a legélhetőbb bolygó mind között. Az elmúlt évtizedekben a fejlett űrtechnikának köszönhetően hét élhető bolygót sikerült a Földön kívül felfedeznünk! Hetet! És hála a zapor-i eszméknek, az embernek nem kellett lemondania az olyan civilizációs vívmányokról, melyek a XX. század óta a zsigereiig ette magát! Hét bolygó – hét halálraítélt! És ez – Hölgyeim és Uraim! – így van rendjén! Mert az Anyaföld mindenek előtt! Mert Gaia szent és sérthetetlen immár! Mert e glóbusz a mi szülő- és lakhelyünk!”

Milliók gondoltak könnyes szemekkel a gyönyörű Földre, mely buja ligetes, bársonyos gyepes és gondosan karbantartott volt minden egyes négyzetcentiméterén. Vörös szemeik látták a vegyigyárakat, melyek már múzeumok, a kohókat, melyek játszóterek, az ipari csarnokokat, melyek hangversenytermek.

„És e bolygó a világegyetem egyetlen lakott bolygója! Az emberi faj az emberi faj legokosabbjaival, a katonákkal az élükön immáron 160 éve élnek egy olyan életet, mely a legtökéletesebb! Mi elmondhatjuk magunkról – barátaim –, hogy maradéktalanul eleget tettünk Morgan Zapor eszméinek, mely létrehozta a lehető legtökéletesebb civilizációt! Egy olyan civilizációt, mely mentes az erőszak minden formájától. Mely mentes a fegyveres hadviselés minden formájától. Örömmel közölhetem Önökkel, hogy mára a Földön nem található sem fegyver, sem fegyveres testület. A Béke, az Új Rend immár teljes…”

A Tanács ütemes tapsa szakította félbe Borova tábornokot. Majd döbbent csendet és ijedt kiáltozást, zűrzavart közvetítettek milliárdnyi embernek a távvíziók. A figyelmesebb nézők láthatták, amint Hazel Borova, Európa tábornoka hirtelen a melléhez kap és kifejezéstelen arccal, holtan rogy össze. Részletek az Európai Világlap 2227. október 13-i vezércikkéből (fénymásolaton):

…Október 11-én, ismeretlen merénylő három lövéssel megölte Európa legmagasabb rangú vezetőjét, Hazel Borova tábornokot. A kiváló madzsong-szakember, tizenhárom újháború lángelméje, győztese azonnal, a helyszínen meghalt. Két óra múlva a Tanács statáriumot hirdetett ki és mindenki őszinte meglepetésére és felháborodására fegyveres katonák lepték el Európa városait. A meglepett és felháborodott lakosságból a rögtönítélő bíróságok a fegyveresek segítségével 3400 ázsiai származású embert végeztek ki kilenc óra leforgása alatt! A rend helyreállítása után, ma reggel Európa hadat üzent Ázsiának és felrúgva az újháborúk minden alapszabályát fegyveres hadosztályai útra keltek Ázsia felé…

Ázsia válaszul nagy hatótávolságú rakétákkal támadott meg több kelet-európai várost… Ausztrália az első órában kinyilvánította függetlenségét. A Két Amerika csupán az afrikaiak lépésére várt és hű csatlósként azonnal a fekete kontinens mögé állva Európa ellen fordult…