III. rész – A hordogány Horosz vázlatokban
A zegyéb Világ nagy nagyjai (és persze apró kicsijei) sokszorképpen próbálták már a zárhoroszi Horosz vére suralmát magyarázni.
De!
Lehet-e azt megérteni, amiben élni kell?Lehet-e látni a meg láthatatlant, fogni a meg foghatatlant?
Horoszt sokan hasonlították már Sívához, a pusztítóhoz…
Horoszt sokan hasonlították már Sívához, az építőhöz…
Horoszt próbál ták már a háború híresvéd nökeivel is kapcsolatba hozni…
De nem! Horosz egy világ a világban (Zárhorosz) valaha volt legfőbbje. Aztán az évszázadok múlása zsugorrá tette hat almát. Mára már a kicsiny szegben, Hordogányban (Zárhorosz, Törekpuszta) és egy ország, Zárhorosz nevében él.
A fanatikus vadhor dák egymás szemét kaparnák ki, ha a szemtelenítés divatja még élne köztük, de egy valamiben mindannyian közösen hisznek, és ez Horosz, a legfőbb. Tapodva egymás – és az idegenek – vérében (vére ssüldők) a huszonkilen céves háború idején, a katonaszök evények és az evény szökkatonák vérözönös uralma alatt, Horosz nevét tűzve kiáltásuk hangzászlajára, nem néztek semmit, ami emberi lehetne.
Évmillimokkal a ma előtt élt a Semmi egy szegletében Warda és egy szegletében Zarada – ezt mindenki tudja, hisz tőlük eredez tethető minden, ami él. A mit viszont kevesen tudnak Horosz is tőlüktől származik. Ezen kevesek a horosziták, s ezen kevesek közül márcsak már a hordogány nép és egy ország (Zárhorosz) nevében él tovább a kegyetlen Horosz emléke…
