VI. rész - Fadar, a gardedám

   Fadar egész gyermekkorát Halimba szegényes bányásztelepülésén élte le. Minden megélt percét és minden általa ismert tárgyat vastagon lepte a vörös por, mely a bauxitbánya elengedhetetlen hordaléka. Már fiatalon, bodros tiniként szakított a helyhez kötött nyomorral és nyakába vette először az országot, majd a világot. Semmihez sem értett. Mihez is értett volna? A testéből, a vad zabolázatlan, ám gyönyörű testéből élt Budapesten, a nyüzsgő kohóban. És évekkel később szintén ezzel kereste a kenyerét Bécsben, Berlinben, Londonban és Amszterdamban is. Tizenévesen nem engedhette meg magának, hogy válogasson, huszonévesen nem engedhette meg magának, hogy megragadjon.

A harmincas évei elején viszont már akkora tudást halmozott fel, hogy egy magára valamit is adó híresség nem tehette meg, hogy ne ismerje. Mindenkiről, aki számított, mindent tudott. Ha valaki tájékozódni akart leendő üzletfeleiről, felkereste Fadart és megfelelő honoráriumért cserébe, megfelelő információhoz jutott.

Fadar lett Európa gardedámja. Mágnások, részvényesek, arisztokraták, szélhámosok, világfiak keresték az ő és lányai társaságát.

Még a nyomor visszataszító vonzásában döntötte el, hogy soha sem lesz szerelmes. Soha senki sem láthatja, hogy mit rejt a gyönyörű arc, szenvedélyes álarca. Évek, mit évek! évtizedek teltek el úgy, hogy sikerrel gázolt át mindenkin, aki az útjába került. Összetört szívek, összetört házasságok, összetört vagyonok jelezték útját. De szerelmes soha sem volt egészen addig, míg egy napon találkozott valakivel – egy majdnem piti szélhámossal –, aki ellopta a szívét. Mindketten Európa zsiványai voltak, mindketten kihasználták az embereket. Egészen addig, míg össze nem futottak tavalyelőtt egy bécsi kávéházban, majd két, világtól elszakadt, magányos hónapot töltöttek egy kis, lakájos présházból átalakított kulipintyóban a Szent György-hegy déli oldalában.

A vak és elsöprő szerelem összesen egy hónapig tartott Fadarnál. Addigra sikerült egy nagyon fontos dolgot megtudnia Badarról: az égvilágon semmi sem igaz abból, amit mond. Újabb egy hónap elteltével derült fény a másik tényre: egyetlen igazság van abban, amit mond. Ez elég is volt ahhoz, hogy félreállítsa, börtönbe juttassa. Mérhetetlenül dühös volt magára, hogy évtizedes elvei egy ilyen apróságon majdhogynem romjaiba dűltek.

Amikor a rendőrség elvitte Badart, kiállt a kicsiny pince lilaakácos tornácára, elnézett a szigligeti hármas hegy irányába és mély sóhajjal Párizsba repítette magát, ahol már várt rá egy angol earl, aki mindenét kész volt feláldozni eltűnt hölgye kedvéért.