II. rész – A hordogány küllem vázlatokban (külcsíny)

A zárhoroszi Hordogányon (Törekpuszta) még a Nap sápadagsága is halottvány. A zemberek – a jó hordogányok – holdvirág képe, mint a Hold virágképe a kút mélyén; sajtból van. Nincs az a holló, nincs az az egér, nincs az a -kukac, mely ne uszulna rá. Egy menyecs, ha hordogány, amoly tenyereske-talpaska. Ha nemre nő, akkor tenyereske-talpaska, ha férfi, akkor mottokány.

Ridegek. Idegen-ridegen. Rideggé tette őket a vadhor dák élete. A katonaszök evények pusztítása és az evény szökkatonák építése nullává nullázta az elismerést bár miiránt. Vérben bő századok (mind évben, mind hor dában) kiírtott belőlük mindent, mi humani (…beleinek tomporvas tagjai fogcsikkal tépetnek-marcagolnak…; vagy …kutyahússal csillapodván éhüket-belüket…). Ők az egy legfőben, Horoszban és a homo homini…-ben látják ava lót.

…

Viselet?

Aki hordogány, csizmaszt hord. Mert abba a kapca, a szalon nabugyli és a hej!re bátor is belecsusszan. A csizmasz felett – mely olykor szattyánsárga, olykor karmazsin – buggyosbőbugy ogó dukál. Az ogóra rálogó kaf tán (mangaliczlopó, malaczrejtező, sertéssértő), kiveretve, sujtással díszbehúzva; széles, fokosakasztatóval regulázott derekassal. A derekason, mint a vala haivolt magyariak szokták, tar soly. Tar soly, solylemezzel-veretekkel. Ilyen egy mottokány hordogány, Horosz alá zatosszol gája.

A menyecsek? Ők szépek, legalább egy hordogány férfi szerint, aki a holdvirág képben lát szépet. Mertkerek. Mert tenyereske. Mert talpaska. Tagbasz akadt…