VII. rész - Gadar, a riporter

„Gép vagyok, gép vagyok, csak egy gép vagyok!” – Gadar ezzel a mondattal kelt, élte meg napjait és feküdt le este. Ez billentette át mindennapjait és ez tette olyan törtetően sikeressé. Egy kereskedelmi adó riportere volt, jól fésült és fess, hogy ne mondjam trendi. A kamerákon keresztül is érezte a rajongást, mely felé áradt. Éteri indulatok.

Beugrósként kezdte, a délelőttökön folytatta, s röpke évek múltán a főműsoridő kikezdhetetlen sztárja lett. Élt-halt a munkájáért és önnön testéért. Mindkettővel könyörtelen volt, mindkettőhöz ragaszkodott.

Karrierjében törés csupán egyetlen egyszer lett; majdnem. Élő adásban – szerencsére valamikor éjjel tizenegy körül – készített interjút egy fiatal, első könyves filozófussal, aki keresztbe lenyelte. Visszaöklendezte, megrágta, majd újra lenyelte. S mindezt minden különösebb megerőltetés nélkül. Egyszóval totális idiótát csinált belőle.

Gadar sohasem gondolta volna, hogy annyi év rutinja után valaki képes lesz elkenni a sminkjét, kihozni a sodrából. Valahogy sehogy sem talált fogást rajta. A többévnyi szakmai tudás, mely oly népszerűvé tette őt és műsorait, egyszerűen csődöt mondott a fiatalemberen. Próbálta keresztkérdésekkel zavarba hozni, de a második-harmadik után Edar visszakérdezett:

-Mi a célja a keresztkérdéseivel? Ha szeretne valamit megtudni – folytatta – kérdezzen rá nyíltan.

Ezt még Gadar lenyelte, de aztán megpróbálkozott hízelgéssel, szarkazmussal, tárgyilagossággal, gúnnyal, tudálékossággal, „bratyizással”, hecceléssel, titokzatossággal, zavarral, szóval mindennel, ami csak eszébe jutott, s ami éveken keresztül megnyitotta az emberek száját, hogy kibukhasson rajta a lelkük és a szívük. Semmi nem használt. Edar kiábrándultsága kegyetlenül mészárolta le Gadar minden taktikáját. Szinte előre tudta a kérdéseit, s javarészt kérdésekkel felet. Ami még nem lett volna gond, de Gadar önkéntelen válaszait félmosollyal gúnyolta.

Kivette a kezéből a műsort! Élő adásban.

Másnap a csatorna egyik igazgatója két órán keresztül tartott előadást Gadarnak az emberi méltóságról, majd két hétre szabadságolta.

Gadar az első három nap otthon ült és őrjöngött. A második három nap nappalait azzal töltötte, hogy az éjjeli búbánatos mámort kimásnapolja. A harmadik három nap nyakába véve a várost olyan embereket keresett, akik tisztelik. A tízedik napon autóba vágta magát és vaktában nekiindult az országnak. Két nap múlva a Szent György-hegynél találta magát, ahol kivett egy kis szobát és két napig a plafont bámulta. Ekkorra sikerült megnyugodnia, de még mindig képes volt szenvtelenül végignézni, ahogy a kicsiny falu csendjét felveri három kék-vörösen vijjogó rendőrautó, melyek fent a hegyen egy kis, lakájos présházból átalakított kulipintyó előtt fékeztek csikorogva.

A tizenötödik napon aztán tettre készen érkezett a stúdióba, és ha lehet még könyörtelenebbül gázolt át mindenen és Mindenkin.