Badar nem volt fázós. Sőt a teleket határozottan jobban bírta, mint a nyarakat. A nyarakat nem szerette, mert akkor mindig meleg van. És ez így igaz. Badar az emberek kapzsiságából, munkaundorából és eredendő ostobaságából élt. Az volt az elmélete, hogy az emberek születésüktől fogva ostobák, csak némelyeknek szerencséje van. Ő azokat használta ki, akiknek nem volt szerencséje.
Badar cingár és látszatra igénytelen fickó volt. Teljes ruhatára egy hátizsákban elfért volna. Egy ütött-kopott kisbuszban lakott, járta a világot. Egyetlen kapcsolata a társadalommal egy bankszámla volt, melyet egy külföldi bank külföldi intézetében nyitott. Az utóbbi kilenc évben pedig még az országban is csak egyetlen egyszer járt. Járta Európa városait ABC-rendben. Soha nem töltött egyetlen városban sem többet egy-két hónapnál, folyamatos mehetnékje volt. Egy tavasszal vette a bátorságot, hogy megnézze mi újság ebben az ingoványban, itt mifelénk, és el is süllyedt benne.
Ha összeismerkedett valakivel, gondosan ügyelt arra, hogy a valaki azt higgye, mindent tud róla – csak úgy ömlött belőle a szó. Ám gyermek-, kamasz- és felnőttkori történetei rögtönzések voltak csupán. Soha egyetlenegyszer sem mesélte ugyanazt. Bámulatos beszélőkéje és fantáziája volt.
Az egyetlen biztos pont az volt a történeteiben, amikor megkérdezték, mivel foglalkozik? Ilyenkor pajkosan összehúzta a szemöldökeit, pajkosan elmosolyodott és így válaszolt:
-Amivel Mindenki más: lopok, csalok és hazudok, csak én bevallom – majd az asztalt verve természetes és spontán kacagásban tört ki. Ez annyira jó poénnak tűnt így, hogy beszélgetőpartnerei hangos nevetés után el is felejtették általában megkérdezni:
-Na, de komolyan?!
Pedig nem hazudott, tényleg ez volt az egyetlen mondata, ami igaz volt.
Az utolsó nagy dobása például szorosan kötődött a közhálóhoz. Az Interneten terjesztette a biztos nyertes lottószámokat. Ötlete zsenialitása egyszerűségében és pofátlanságában rejlett. A szöveg, mely hívatott volt felkelteni az érdeklődők figyelmét, így hangzott:
„Elege van a mindennapi robotból?
Elege van a pénztelenségből?
Gyors, adómentes meggazdagodásra vágyik?”
Az emberek hetvenöt százaléka ekkor hagyta abba az olvasást. Badar a maradék huszonöt százalékból élt – nem is rosszul. A huszonöt százalékban ugyanis támadt némi remény, így hát tovább olvasott:
„A 100%-ig biztos lottószámok!
1200 Ft-ért mindhárom lottó
(ötös, hatos, skandináv)
biztos nyerőszámai!”
A huszonöt százalék fele az 1200 Ft-nál nézett inkább a munkája után. De! De a maradékban még élt és dagadt a remény. Eleinte naponta kilenc-tíz ember gondolkodott el – ha élhetek ezzel a paradox kifejezéssel –, hogy ennyit megér a dolog. Eleinte négy-öt ember el is küldte a pénzt. És erre mit kaptak? Egy elektronikus levelet, mely megköszönte és elismerte a pénz megérkezését, gratulált a bátorságukhoz és jövőbeli gazdagságukhoz. A levél egy csatolt mellékletet is tartalmazott. A mellékletben ez állt:
„1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20
21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30
31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40
41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50
51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60
61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70
71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80
81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90
Felhívjuk figyelmét, hogy ötös lottó esetében 5, hatos lottó esetében 6, skandináv lottó esetében pedig 7 szám játszható meg!”
Ennyi. Az emberek pedig reklamálhattak, ha akartak. Volt, aki meg is tette, majd szemlesütve tapasztalta, hogy nem csak hülyén érzi magát, hanem hülye is.
Badar másfél éven keresztül sikeresen árulta a számokat. Másfél éven keresztül voltak olyanok, akiknek elege volt a munkából és gyorsan akartak meggazdagodni. Ha belegondolunk, semmit sem ígért, amit ne tartott volna be. Csak számlát nem adott. Legjobb napján huszonegy ember küldte el a nevetséges ezerkétszáz forintot a jövőbeni milliárdok reményében. Ahogy nőttek a nyereményösszegek, úgy nőtt Badar oldalának látogatottsága is.
Tavalyelőtt tavasszal aztán lebukott, és végül börtönbe került. Bukását egy véletlen balszerencse hozta. Összeakadt ugyanis egy gyönyörű nővel, aki még nála is nagyobb svindler volt. Két hónapig voltak együtt – egy kis, lakájos présházból átalakított kulipintyót béreltek a Szent György-hegy déli oldalán –, s a két hónap alatt a gyönyörű nő két dolgot tudott meg Badarról. Az egyik, hogy nem igaz, amit mond; a másik pedig, hogy egyetlen igaz dolgot mond csupán. Ez elég is volt ahhoz, hogy félreállítsa. Badar nem haragudott rá, tisztelte a „tudást”.
Badarra egy három évvel ezelőtti esetet tudtak csak rábizonyítani, és ez másfél év kényszerpihenőt jelentett a számára.
A börtönben, két hónap után a börtönlelkész segédje lett. Pedig soha nagyobb ateistát nem hordott hátán még a föld. Így Badar egyszerre verte át a lelkészt és a Mindenhatót is. Máig azt hiszik mindketten, Badar egy földre szállt angyal. De hát tulajdonképpen Lucifer is az. A bukás és a szállás között csupán a gravitáció hatásfoka a különbség.
A börtönben töltött hónapok – összesen tizennyolc – nem sokat javított Badar lelkiismeretén. A kapun kilépve körbetekintett és felsóhajtott, magához ölelve kis, fekete füzetét, melyben jobbnál jobb ötletek lapultak:
-Gyere, világ! Keringőzzünk! – és a világ pukedlizett neki egy bájosat, széttárta a karjait és szemérmesen mosolyogva, ámde némi kacérsággal fellibbentette a szoknyája szegélyét.