III. rész - Cadar, a lelkész
Születésekor mindenki mélyen vallásos, olyan mélyen éli át a születés csodáját. Így volt ezzel Cadar is, aki ráadásként még úgy is maradt, egész életére. A budapesti Deák téren, az evangélikusoknál élte a pesti lét magányát az alföldi vidéki élet mindennapjai után. Aztán hallgatott egy kis teológiát, okított Révfülöpön az Evangélikus Oktatási Központban, végül az Egyház nevű multinál helyezkedett el, mint lelkész.
Szerette a munkáját, sőt még a Főnökét is szerette. Elsőként az apró alföldi falucskája, pöttöm templomának, pici szolgája lett. Vasárnapról vasárnapra hirdette az isten tiszteletét. Hűen a lutheri reformációhoz, csak a Bibliában hitt. Egyetlen bűne, hibája csakcsupán az volt, hogy megvetette a papságot és a hierarchiát. Bálványozta az emberiséget, az embereket és persze az Istent.
Hétköznapjai úgy teltek, mint egy átlagos emberé. Kezdte a hétfővel és a péntekig meg sem állt. Szombaton bejárta apró falujának minden házát és Mindenkihez volt egy-két kérdése, egy-két kedvesnek szánt szava. Egy házat leszámítva. E házban maga az Ördög lakozott. Nem voltak ugyan szarvai, meg patái, meg hosszú bojtos farka, meg gonosz vigyora, vagy bármi ilyesmije. Egy fiatalember képét öltötte magára.
Eleinte persze bekopogott hozzá is és ilyen kérdéseket tett fel:
-Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
Meg, hogy:
-Találkozunk holnap az istentiszteleten?
Meg, hogy:
-Isten ismét szép napot adott. Kellhet ennél több?
A fiatalember – az Ördög – pedig ilyesmiket kérdezett vissza:
-Tudta, hogy a Teremtés tulajdonképpen egy Isteni Színjáték?
Meg, hogy:
-Genezis 6.20.; Genezis 7.3. és Genezis 7.9. Zavarodott egy Főnököd van!
Meg, hogy:
-Szeresd felebarátaidat! Alul, vagy felül?
Meg, hogy:
-Krisztus a mohamedánoknál is jó fejnek számít. Akkor Mohamed miért nem számít annak a keresztényeknél?
Persze Cadar válaszolgatott, meg vitázott a fiatalemberrel hosszú-hosszú időn keresztül, de mindig jött egy újabb kérdés. Aztán Cadar bűnbe esett: elege lett és egy szombaton – nyári, forró szombat volt – nem ment be a fiatalemberhez többé. Küldött neki még egy Bibliát, jó kívánságokkal és sűrűn bejelölgetett részekkel, de a fiatalember visszaküldte egy levél kíséretében:
„Atyám!
Köszönöm, a Bibliát. Meg vagyok hatva, de lenne egy tiszteletteljes kérésem. Lehetséges lenne, hogy dedikáltatja a Főnökével?”
Cadar összeomlott. Négy és fél éven át egyetlen lépéssel sem vitte közelebb a fiatalembert a saját világához. Egyetlen tapodtat sem mozdult. Hogy valamilyen úton-módon helyre tehesse a megtépázott önbecsülését, a közeli város börtönében, mint börtönlelkész keresett vigasztalást. Négy évig nyújtott támaszt a világi bűnösöknek. Aztán tavalyelőtt végre úgy érezte helyrebillent a mérleg. Ugyanis egy fiatal csaló, aki szintén megrögzött ateista volt, két hónap alatt gyökeres változáson ment keresztül és a segédjévé kérte magát. Cadarban helyreállt a világ. Visszatért apró falucskájába és az első szombaton felkereste a fiatalembert.
A fiatalember azonban egy véletlen – és persze tragikus – baleset folytán akkorra nagyon meghalt. Épp egy Ember és Isten által elhagyott romkápolnában kutakodott az ország másik felében, a Szent György-hegyen. Mint mondta, Istent keresi. Az Emmaus födémszerkezete egyszer csak fogta magát és hatalmas sóhajjal-robajjal gravitált. A kis kápolna alatt lévő pincék, présházak hétvégi tulajdonosai felnéztek a hatalmas porfelhőre és csak annyit mondtak:
-Csoda, hogy eddig bírta!