1946. február 16-án született Palatkán (Szamosújvár rajon). 1962-ben kereskedelmi szakmai iskolát végzett. 1965-ben érettségizett Kolozsvárt. Első versét az Utunk közölte.
AZ ÉRTELMET ...
Az értelmet kerestem a köröttem alakuló
mindenben. Nehéz liliom-szagos
nyárutói szelek porzottak keresztül testemen:
egyedül maradt szerelmesek értelemkereső
gondolatai.
Ezen a kövön sokáig gondolkoztam.
Zsibbadó ujjaim begyeit
fényesre feszült homlokán csúsztattam,
mely régen-volt csobogók szenvedélyével
ültette szembe csillogását ennek a nyárutónak,
s titokban feltűrt ujjú mesterre vágyott,
aki belőle mintázza meg az ifjúságot.
GAUDEAMUS
Nézzétek az utcán mogorván járkálókat,
és gyűlöljétek őket.
Ők hordják szét az emberek között
a bizalmatlanság sötét palástját,
melyet okos rendünkbe igazodott
embereink már kinőttek.
Nézzétek az utcán mogorván járkálókat,
és gyűlöljétek őket,
mert ellenetek indulnak,
halk, lassú és veszélyes ütközetekbe,
elrabolni féltett kincseiteket,
a mosolyt, a játék, színház, könyv örömét.
Szerelmes órák játékos pajkosságait.
Ellenetek indulnak,
hogy fiatal homlokotokra kijelölhessék
a redők kilométer-hosszú árkát.
Gyűlöljétek az utcán mogorván járkálókat,
ismerjétek fel a rosszindulat bélyegét arcukon,
hogy össze ne tévesszétek őket
a szerelemtől vagy gyásztól szomorúan járkálókkal.
Ök csak az erőszakos önzés
telhetetlensége miatt keserűek,
összezsugorgatott dolgokból vagy gőgből
maguk alá minél magasabb dombokat akarnának
s ebbe belekaparnák a ti örömeiteket is.
Ti azonban gondtalanul
viseljétek az ésszerű divat
vidám vívmányait lábatokon és testeteken,
jókedvű lányok viháncolasa
töltse ki estéteket, ha úgy esik jól,
de homlokotokat emeljétek a magasságnak,
és a jelent hirdessétek vele,
szemetek a láthatáron kutasson
mindig új célokat,
s kezetek csak arra ügyeljen,
hogy mindenre jusson, amit megkívántok.
AKÁR A TERMÉSZET
Csiganyál lapuló levélen
angyalok könnyes kórusa
szopránhangon dallamokat dudorász
a hold szikkatag ínyére
kínban-fogamzott
néma villám tekerődik
s a ködből kicseppenő
két alak sziluettje:
imbolyog, hajlik és átváltozik
Kínjában megremeg az ég
angyalok könnyes kórusa
szopránhangon szerelmet dudorász
a két alak vetkeződik.
Dobja a lány éjszín köntösét
oldja fodros pendelyét
suhint a lány hajzuhataga
sorsok és életek hullanak egyszerre
a hajába font csillagokkal
zajlik a lány kedves kacaja
mókusszőr bújik meg öle mélyén
Fiú feltépi vászoningét,
lobogtatja, jelt ad a sötétben
fiú mutatja két nagy öklét
fokos villog a kezében.
SZAVAK ÉS TENYEREK
Az utcán egy ember fekete szemüveggel jár.
Vajon mit jelent neki e szó: kommunizmus?
ha nem látja az épülő falat,
sem tavasszal a fák jókedvű ugrálását
körülötte, sem asszony
— ha van asszonya —
mellének görbületét.
Vajon vádol-e minket, ha bambán
pocsolyába lép?
Vajon nem lökne el szívesebben,
mikor átsegítjük az utcán?
Vajon mit jelent neki, ha ezt hallja,
hogy szép? Körülötte olyan minden,
mint világteremtés előtt a föld: sötét.
Nem ismer csak hideget vagy meleget,
szilárdat vagy cseppfolyósat.
Az ember, aki az utcán fekete szemüveggel jár,
külsejéről nem ítél meg senkit,
nem döntő érv ítélethozatalában,
hogy nyakkendősen vagy tekergőmód állasz elébe.
Talán mindenkit olyannak lát, mint akkor utoljára:
sáros, szakadt katonaruhában.
De döntenek a szavak és a tenyerek,
hát beszélj és simogass úgy,
hogy a világtalannak is pattanjon ki egy út,
melyre lépni erőset és szilárdat jelent.
FOLYÓK SZÜLETÉSE
Láttátok ti a virágot,
melynek mindenik szirma külön színű
s az éjszakában világol és olykor
nagyon szép lányok lépnek ki a karcsú porzókból,
és körülülik a szárat,
és énekelnek arról,
hogy a medrei közé szorított értelem
nem tesz jót a szerelemnek,
utána eljárják a nyár lassú-pergő táncát,
s csodálatos,
ahogy a tomboló dallam ütemere,
megérett kalászok pergő ritmusára,
vihar üldözte madarak veszett szárnycsapasaira
megfosztják testüket
tapadó azúr-rongyaiktól,
s kiterülköznek pőrén-szabadon,
frissen feltörő nevetéssel,
hogy reggelre csak a folyót látod
s csodálod, hogy győzi-győzi még locsogással,
s magához szólító nyers vonzalommal?
[Szerző életpályájáról:
Előbb kereskedelmi szakiskolát végeztem, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karának pszichopedagógia szakán szereztem egyetemi diplomát.Voltam elárusító, segédtanító, könyvterjesztő, logopédus, iskolai pszichológus, erdélyi napi- és hetilapok, folyóiratok munkatársa. Egy évtizeden át a Szatmári Hírlap riportereként dolgoztam.
1989. januárjában családommal Magyarországra telepedtünk. Előbb külső munkatársként a Magyar Nemzetben jelentek meg írásaim, később az Új Magyarország belső munkatársa, a Pest Megyei Hírlap rovatvezetője, majd a Napi Magyarország belpolitikusa lettem. Újraalakulásától megszűnéséig a Kis Újság rovatvezetőjeként dolgoztam.
A Magyar Írószövetség, a Magyar Újságírók Közössége és a Magyar Szellemi Védegylet tagja vagyok.
1964 óta publikálok. Írásaim – versek, színdarabok, tanulmányok, útleírások, fordítások – romániai magyar nyelvű, illetve magyarországi irodalmi lapokban jelentek, jelennek meg.
Önálló kötetek:
Keréknyom – Versek. Forrás sorozat. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968.
Barlangrajz – Versek. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1971.
A ceruza kalandjai – Versek. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1979.
Tollbamondás – Versek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980.
Bestárium – Versek, Penna Könyvkiadó, Budapest, 2000.
A boldog bűn, Tekla – Két kisregény. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda 2005.
Erdélyi prikulicsok – vallomás a szülőföldről. Timp Kiadó, Budapest, 2008.
Cora - Esszéregény a szerelemről. Timp Kiadó, Üllő, 2010.
Kitüntetések, díjak:
A Magyar Sajtóalapítvány egy éves ösztöndíja, 1990.
A Magyar Újságírók Közössége által 2000-ben adományozott Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj
Milleniumi Irodalmi Pályázat prózai művek kategória I. díj – 2000.
A Dunánál c. verspályázat különdíja – 2000.
Erotika a mai magyar költészetben c. pályázat Bronz oklevele – 2004.
Elhunyt 2014.december 17-én.
Forrás: http://www.pillangokiado.hu/szerzo/paizs-tibor]