Paizs Tibor

1946. február 16-án született Palatkán (Szamosújvár rajon). 1962-ben kereskedelmi szakmai iskolát végzett. 1965-ben érettségizett Kolozsvárt. Első versét az Utunk közölte.

AZ ÉRTELMET ...

Az értelmet kerestem a köröttem alakuló

mindenben. Nehéz liliom-szagos

nyárutói szelek porzottak keresztül testemen:

egyedül maradt szerelmesek értelemkereső

gondolatai.

Ezen a kövön sokáig gondolkoztam.

Zsibbadó ujjaim begyeit

fényesre feszült homlokán csúsztattam,

mely régen-volt csobogók szenvedélyével

ültette szembe csillogását ennek a nyárutónak,

s titokban feltűrt ujjú mesterre vágyott,

aki belőle mintázza meg az ifjúságot.

GAUDEAMUS

Nézzétek az utcán mogorván járkálókat,

és gyűlöljétek őket.

Ők hordják szét az emberek között

a bizalmatlanság sötét palástját,

melyet okos rendünkbe igazodott

embereink már kinőttek.

Nézzétek az utcán mogorván járkálókat,

és gyűlöljétek őket,

mert ellenetek indulnak,

halk, lassú és veszélyes ütközetekbe,

elrabolni féltett kincseiteket,

a mosolyt, a játék, színház, könyv örömét.

Szerelmes órák játékos pajkosságait.

Ellenetek indulnak,

hogy fiatal homlokotokra kijelölhessék

a redők kilométer-hosszú árkát.

Gyűlöljétek az utcán mogorván járkálókat,

ismerjétek fel a rosszindulat bélyegét arcukon,

hogy össze ne tévesszétek őket

a szerelemtől vagy gyásztól szomorúan járkálókkal.

Ök csak az erőszakos önzés

telhetetlensége miatt keserűek,

összezsugorgatott dolgokból vagy gőgből

maguk alá minél magasabb dombokat akarnának

s ebbe belekaparnák a ti örömeiteket is.

Ti azonban gondtalanul

viseljétek az ésszerű divat

vidám vívmányait lábatokon és testeteken,

jókedvű lányok viháncolasa

töltse ki estéteket, ha úgy esik jól,

de homlokotokat emeljétek a magasságnak,

és a jelent hirdessétek vele,

szemetek a láthatáron kutasson

mindig új célokat,

s kezetek csak arra ügyeljen,

hogy mindenre jusson, amit megkívántok.

AKÁR A TERMÉSZET

Csiganyál lapuló levélen

angyalok könnyes kórusa

szopránhangon dallamokat dudorász

a hold szikkatag ínyére

kínban-fogamzott

néma villám tekerődik

s a ködből kicseppenő

két alak sziluettje:

imbolyog, hajlik és átváltozik

Kínjában megremeg az ég

angyalok könnyes kórusa

szopránhangon szerelmet dudorász

a két alak vetkeződik.

Dobja a lány éjszín köntösét

oldja fodros pendelyét

suhint a lány hajzuhataga

sorsok és életek hullanak egyszerre

a hajába font csillagokkal

zajlik a lány kedves kacaja

mókusszőr bújik meg öle mélyén

Fiú feltépi vászoningét,

lobogtatja, jelt ad a sötétben

fiú mutatja két nagy öklét

fokos villog a kezében.

SZAVAK ÉS TENYEREK

Az utcán egy ember fekete szemüveggel jár.

Vajon mit jelent neki e szó: kommunizmus?

ha nem látja az épülő falat,

sem tavasszal a fák jókedvű ugrálását

körülötte, sem asszony

— ha van asszonya —

mellének görbületét.

Vajon vádol-e minket, ha bambán

pocsolyába lép?

Vajon nem lökne el szívesebben,

mikor átsegítjük az utcán?

Vajon mit jelent neki, ha ezt hallja,

hogy szép? Körülötte olyan minden,

mint világteremtés előtt a föld: sötét.

Nem ismer csak hideget vagy meleget,

szilárdat vagy cseppfolyósat.

Az ember, aki az utcán fekete szemüveggel jár,

külsejéről nem ítél meg senkit,

nem döntő érv ítélethozatalában,

hogy nyakkendősen vagy tekergőmód állasz elébe.

Talán mindenkit olyannak lát, mint akkor utoljára:

sáros, szakadt katonaruhában.

De döntenek a szavak és a tenyerek,

hát beszélj és simogass úgy,

hogy a világtalannak is pattanjon ki egy út,

melyre lépni erőset és szilárdat jelent.

FOLYÓK SZÜLETÉSE

Láttátok ti a virágot,

melynek mindenik szirma külön színű

s az éjszakában világol és olykor

nagyon szép lányok lépnek ki a karcsú porzókból,

és körülülik a szárat,

és énekelnek arról,

hogy a medrei közé szorított értelem

nem tesz jót a szerelemnek,

utána eljárják a nyár lassú-pergő táncát,

s csodálatos,

ahogy a tomboló dallam ütemere,

megérett kalászok pergő ritmusára,

vihar üldözte madarak veszett szárnycsapasaira

megfosztják testüket

tapadó azúr-rongyaiktól,

s kiterülköznek pőrén-szabadon,

frissen feltörő nevetéssel,

hogy reggelre csak a folyót látod

s csodálod, hogy győzi-győzi még locsogással,

s magához szólító nyers vonzalommal?

[Szerző életpályájáról: