Balla Zsófia
1949. január 15-én született Kolozsvárt. Jelenleg a zenei középiskolát végzi. Verseit az Igaz Szó és az Ifjúmunkás közölte.
VIRÁGOK
Csengettek. Így léptek a házba a virágok.
Illetve vázába.
Körülnéztek. Tetszett a lakás,
ez lefoglalta őket,
s nem volt fontos más.
De megszokták, hogy
úgy virítanak,
ahogy akarnak,
itt meg, lám,
mindennap nyírják szárukat.
Megnyirbálják álmukat,
hideg vízbe kerülnek minden reggel,
s kényszerítik: virágozzanak frissen, kedvvel.
És megunták.
Nem kellett a csodálat.
Már gyűlölték
a világos szobákat.
Gyűlöletből illatot sem adtak.
Összeesküdtek, és elhervadtak.
DAL
Úgy meglepett, hogy ilyen időben valaki dalol,
hogy mázsa vízben sem unatkozik a hangja.
Kerítés mögötti arca ismeretlen, s lehet fáj neki,
hogy elengedte dalát, lehet,
ez az ének volt egyetlen kalandja.
KÖNYÖRGÉS
Isten, felettem világos erő,
ki tudod és érzed magad!
Tedd, hogy ne fájjon már a nő,
és láng legyen, ha tüz marad.
Add, hogy zenében a zörejt
ő is — mint más — sohase hallja,
s lelke legyen csak a követ
a halálhoz, de nem harangja.
Engedd hinni is néhanap,
tebenned, bármi másban,
és hogy nézhessen hamarabb
magára, mint magába.
Tegyed, hogy hallgathasson is,
a reggel sose sújtsa,
lehessen ok, és nem hamis
céloknak tolvajkulcsa.
Ne tegyed tüzzé a fiát,
mert magát fává hasítja,
ne teremts köré glóriát,
mert minden abroncs szorítja.
Lehessen bolondos, fura,
és ne térítsék észre.
Segítsd meg útjában, Uram!
De hogy ne vegye észre.
MOSOLY
A fény beömlik az éjszakába,
egy-egy csöppje az ágra akad,
megpördül és ólmosan hullva
a vonzó, zöldszemü földbe szakad.
Az égdarab levált a fentről,
s egy pad mellé lepotyogott.
Reggelre olvadt gömbbe gyűlve
hagy majd a földön egy vízbogot.
Páráll a széna illata,
és jóestét mond a napnak,
azt reméltem, hogy most az egyszer
a denevérek elmaradnak.
Bársonypapucsban járnak a neszek,
a Hold kibont egy monológot,
és elfelejtem reggelig,
hogy valami tőlem meglógott.
Káposzták recsegnek szépen,
én is elmondom esti imám:
„Te édes, ki nem vagy, kérlek szépen
— egyedül vagyok —, vigyázz reám!"
[A szerző életpályájáról:
Balla Zsófia Kolozsváron született, 1949-ben. Édesapja Balla Károly író, újságíró, édesanyja, Balla Berta egyetemi oktató.1956-1968 között szülővárosa Zeneiskolájának hegedűszakos diákja, 1972-ben kapja meg tanári diplomáját a Zeneakadémián.
1965-ben jelennek meg első versei az Igaz Szó irodalmi folyóiratban 1968-ban napvilágot lát első verseskötete A dolgok emlékezete címmel.
1975-ben a Romániai Írószövetség tagja .
1972-1985 között a Kolozsvári Rádióstúdió magyar adásának zenei és irodalmi szerkesztôje. 1985-ben egyik napról a másikra minden vidéki rádióstúdiót bezárnak.
1978-1982 között a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör vezetője. Désen magyar népzenét és zenei írás-olvasást tanít. Kitiltják a városból. A kört betiltják, később a Gaál Gábor kört is.
1985-1990 között az Előre című központi napilap agrár-ipari tudósítója.
1980 és 1990 között nem hagyhatja el az országot, részleges publikálási tilalommal sújtják.
1984-ben és l991-ben megkapja a Román Írószövetség Költészeti Díját.
1990-1994 között a Családi Tükör és A Hét című családi- illetve hetilap irodalmi szerkesztője. A Romániai Írók Szövetségének választmányi tagja.
1990-től a Magyar Írószövetség rendes, 1994-től választmányi tagja. 1992-ban meghívják a pécsi Jelenkor szerkesztőbizottságába.
1993-tól Magyarországon él.
1996-ban kilép a Választmányból, 1997-ben az Írószövetségből.
1997-A Szépírók Társaságának alapító tagja.
1994-ben a Német Kulturfonds, 1999-ben a berlini DAAD akadémiai ösztöndíjasa.
2001-ben a Herrenhaus Edenkoben, 2002-ben a Villa Waldberta ösztöndíjasa.
2003-2004-ben a Künstlerdorf Schöppingen, és a Heinrich Böll Alapítvány, Langenbroich ösztöndíjasa.
2006: Graz városának ösztöndíjasa.
Legfontosabb díjak: 1992- Déry-jutalom 1994- Soros–életműdíj 1996- József Attila-díj 2002- Salvatore Quasimodo Különdíj 2003- Palládium-díj 2008- A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja
Forrás: http://www.litera.hu/]
