Balla Zsófia

1949. január 15-én született Kolozsvárt. Jelenleg a zenei középiskolát végzi. Verseit az Igaz Szó és az Ifjúmunkás közölte.

VIRÁGOK

Csengettek. Így léptek a házba a virágok.

Illetve vázába.

Körülnéztek. Tetszett a lakás,

ez lefoglalta őket,

s nem volt fontos más.

De megszokták, hogy

úgy virítanak,

ahogy akarnak,

itt meg, lám,

mindennap nyírják szárukat.

Megnyirbálják álmukat,

hideg vízbe kerülnek minden reggel,

s kényszerítik: virágozzanak frissen, kedvvel.

És megunták.

Nem kellett a csodálat.

Már gyűlölték

a világos szobákat.

Gyűlöletből illatot sem adtak.

Összeesküdtek, és elhervadtak.

DAL

Úgy meglepett, hogy ilyen időben valaki dalol,

hogy mázsa vízben sem unatkozik a hangja.

Kerítés mögötti arca ismeretlen, s lehet fáj neki,

hogy elengedte dalát, lehet,

ez az ének volt egyetlen kalandja.

KÖNYÖRGÉS

Isten, felettem világos erő,

ki tudod és érzed magad!

Tedd, hogy ne fájjon már a nő,

és láng legyen, ha tüz marad.

Add, hogy zenében a zörejt

ő is — mint más — sohase hallja,

s lelke legyen csak a követ

a halálhoz, de nem harangja.

Engedd hinni is néhanap,

tebenned, bármi másban,

és hogy nézhessen hamarabb

magára, mint magába.

Tegyed, hogy hallgathasson is,

a reggel sose sújtsa,

lehessen ok, és nem hamis

céloknak tolvajkulcsa.

Ne tegyed tüzzé a fiát,

mert magát fává hasítja,

ne teremts köré glóriát,

mert minden abroncs szorítja.

Lehessen bolondos, fura,

és ne térítsék észre.

Segítsd meg útjában, Uram!

De hogy ne vegye észre.

MOSOLY

A fény beömlik az éjszakába,

egy-egy csöppje az ágra akad,

megpördül és ólmosan hullva

a vonzó, zöldszemü földbe szakad.

Az égdarab levált a fentről,

s egy pad mellé lepotyogott.

Reggelre olvadt gömbbe gyűlve

hagy majd a földön egy vízbogot.

Páráll a széna illata,

és jóestét mond a napnak,

azt reméltem, hogy most az egyszer

a denevérek elmaradnak.

Bársonypapucsban járnak a neszek,

a Hold kibont egy monológot,

és elfelejtem reggelig,

hogy valami tőlem meglógott.

Káposzták recsegnek szépen,

én is elmondom esti imám:

„Te édes, ki nem vagy, kérlek szépen

— egyedül vagyok —, vigyázz reám!"

[A szerző életpályájáról:

Balla Zsófia Kolozsváron született, 1949-ben. Édesapja Balla Károly író, újságíró, édesanyja, Balla Berta egyetemi oktató.1956-1968 között szülővárosa Zeneiskolájának hegedűszakos diákja, 1972-ben kapja meg tanári diplomáját a Zeneakadémián.

1965-ben jelennek meg első versei az Igaz Szó irodalmi folyóiratban 1968-ban napvilágot lát első verseskötete A dolgok emlékezete címmel.

1975-ben a Romániai Írószövetség tagja .

1972-1985 között a Kolozsvári Rádióstúdió magyar adásának zenei és irodalmi szerkesztôje. 1985-ben egyik napról a másikra minden vidéki rádióstúdiót bezárnak.

1978-1982 között a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör vezetője. Désen magyar népzenét és zenei írás-olvasást tanít. Kitiltják a városból. A kört betiltják, később a Gaál Gábor kört is.

1985-1990 között az Előre című központi napilap agrár-ipari tudósítója.

1980 és 1990 között nem hagyhatja el az országot, részleges publikálási tilalommal sújtják.

1984-ben és l991-ben megkapja a Román Írószövetség Költészeti Díját.

1990-1994 között a Családi Tükör és A Hét című családi- illetve hetilap irodalmi szerkesztője. A Romániai Írók Szövetségének választmányi tagja.

1990-től a Magyar Írószövetség rendes, 1994-től választmányi tagja. 1992-ban meghívják a pécsi Jelenkor szerkesztőbizottságába.

1993-tól Magyarországon él.

1996-ban kilép a Választmányból, 1997-ben az Írószövetségből.

1997-A Szépírók Társaságának alapító tagja.

1994-ben a Német Kulturfonds, 1999-ben a berlini DAAD akadémiai ösztöndíjasa.

2001-ben a Herrenhaus Edenkoben, 2002-ben a Villa Waldberta ösztöndíjasa.

2003-2004-ben a Künstlerdorf Schöppingen, és a Heinrich Böll Alapítvány, Langenbroich ösztöndíjasa.

2006: Graz városának ösztöndíjasa.

Legfontosabb díjak: 1992- Déry-jutalom 1994- Soros–életműdíj 1996- József Attila-díj 2002- Salvatore Quasimodo Különdíj 2003- Palládium-díj 2008- A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja

Forrás: http://www.litera.hu/]