Komán János

1944-ben született Ugrán (Marosvásárhely rajon). Vásárhelyt elvégezte a hároméves Pedagógiai Főiskolát, most Belényesen tanít. Első verse az Igaz Szóban, 1963-ban jelent meg.

JÁTÉKOS

Játékos voltam gyermekkorom óta,

képzelt királyokat tiportam porba,

én játszottam nyárral, ősszel és téllel,

mindenkit megcsaltam egyszer-kétszer,

sárkánylányokat csalogattam tőrbe,

míg köztük járkáltam én mint héttörpe.

Egyszer lovam is volt, királyfi voltam,

tíz óriást hagytam mögöttem holtan.

Máskor nagyerejű és rongyos János —

lázadásomtól berezelt a város,

ígértek munkát és cukrot és száz lányt,

imádtam közülük egyet, egy bálványt.

Aztán udvaroltam több szeretőmnek,

s tudtam, hogy az enyém sohasem jön meg.

Ötven kedves asszony ágyában háltam,

jöttek mese nélkül és nem vitáztam,

pedig pici voltam, törpevár őre,

boronasúlynak vittek a mezőre.

S mindennap vertek, de annyit, de annyit!

senki sem kapott még olyan sok taslit.

S akkor is játszottam, mikor sírtam,

és ezt a verset is játékból írtam.

NEM VÉLETLENÜL

Nem véletlenül születtem

Kommunizmust hívó szavakkal,

Nem véletlenül sürget a nyár felettem

Érésért toporzékoló gallyakkal.

Piros türelmetlenségem

Még haraggá is bámulhatna,

S a vén varasban lehetnék én akkora szégyen,

Mint emberek közé precskelő akna.

Mint a gyémánt, konok vagyok,

Mert én csak a magam ösvényét tudom,

S árkon-bokron gazdag nyomot ragyog

Örök lámpám a csillagbiztos úton.

Utánam ügethet unokám.

Én lassan és pontosan megyek:

Vér nélkül járok a tű fokán,

Hogy leomoljanak a hárommilliárd-színű akadály-hegyek.

[Szerző életpályájáról: