21 éved mellé

...ha azt akarom, hogy segítsem a világot,

csak egyetlen helyen állhatok:

az én helyemen!...

Egy kilövő állomás fekszik tudatom mélyén,

a múltba vissza

torpedó-gondolatokat küldök,

hogy megroggyant tartású

házaimat előre beontsam,

nehogy majd rádűljenek

emlékeimnek arra a nyárfasorára,

mely mostani küszöbömig vezet;

vigyáznom kell, nem hibázhatok,

az idő távlatot ad

a pontosságomhoz.

A jövőbe előre

gondolat-rakétákat küldök,

hogy fölfedezzék a talajt,

ahova a legbiztosabban

teheti következő léptét az emberségem;

talán hibázni fogok, hisz

a visszaérkező jelzéseket

csak ösztöneim fogják,

de a kockázatot is vállalnom kell,

hogy emberségem szilárd maradhasson.

Egyetlen helyem

ez a múlt és jövő közötti örök jelen:

itt kell értékesítenem a lényegem!

Ehhez csak olyan logikát követhetek,

mely részévé tesz egy világnézetnek,

csak olyan logikát követhetek,

mely fészekbe formálja tenyerem

bármely madárfióknyi boldogságért,

vagy szíjas nyelévé alakítja kezem

egy valahol heverő kalapácsnak,

mely oly egyszerűen mond igent az életnek,

mint nemet a halálnak,

és éppoly tiszta s szabályos lesz

majd utódaimnak is

mint számomra

az érverésem,

mely csakis úgy az enyém,

ha az életé is!

KENÉZ FERENC