Bordy Margit

1944. október 17-én született Unokán, Régen rajonban. Jelenleg a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti főiskola hallgatója. Verseit először az Utunk közölte.

AZT MONDJÁK . . .

Azt mondják, egy másik életedben

nemes vagy, bátor és szép,

a természet a testvéred,

s a Nap öltöztet fénybe.

Azt mondják,

szarvas vagy néha,

s az erdei tisztásokon ha örülsz,

a bokrok mögül pillangók lesnek rád,

s féltést gyűjtesz az özek szemébe.

Azt mondják, a szarvasok királya vagy.

Mégsem elég nekem.

A LEGSZEBB ÁLMOK

Én nagyon komolyan veszem

a játékokat is,

mert minden könnyű szó

elbírhatatlan súllyá mélyülhet bennem.

Az eltaposott fűszálakat is mind kiegyenesíteném

és minden kis szépséget megmentenék a haláltól,

hogy jusson minden szomjas léleknek.

S a kisgyerekeknek

a pukkanó luftballon-örömöket osztanám,

hogy sohase ébredjenek siratóénekre,

s a tavasz születésekor ajándékozott játékfegyvereket

ne kelljen soha halálos komolyan kezükbe fogni,

és a fiúknak is megmondanám,

hogy nagyon vigyázzanak a kedvesükre,

mert jégbe fagyaszt az egyedüllét,

és ne szűküljenek egyetlen sóhajba az álmok,

amiket mindennap alva vagy ébren

végigálmodunk

a föld virágzó lejtőin,

ahová álmainkban

mindig visszatérünk.

MINDENÉRT

Valahol várnak ránk

titkos számadások

föld ölébe bujt barna utakon

s a megvalósulatlan időben

megtagadott kötelességeket mentenek

az órák halott számai

s van aki csak azért kiált most

mert nem állják útját a történések

mik nyomdokainkban lépnek

lépteink ritmusában élnek

s csak azért nem vesszük észre

mit menteni kellene

mert az erős fény fáj

hát inkább félrenézünk.

AZ IGAZI

Látod mennyire önzők a tücskök

csak maguknak cirpelik el

a valóság villanyfényen túli álmait

s a füveket is hiába kérded

valamit mindig sóhajukba zárnak

valamiért aminek titka

a holnapot várja — új

kíváncsibb szelekért

akiknek szeszélyére

a búzavirágok esőben is kinyitják kék szemeik

és rácsodálkoznak arra a termő valóságra

ami már több mint ragyogás

ami már több mint az esőcseppek száma

aminek nehezéből kincseket ad

de néma marad a föld.

KEGYELET

Féljetek tőlem, levelek,

mert akaratom ereitekbe oltom,

hogy haragotok zöldje erősebb legyen

ebben a teltszívű tavaszban.

A föld megváltó halmai

itt minden szörny emléket

magukba takartak,

hogy a jövő új hajtásai

már csak az örömhöz szokjanak.

Ne higgyetek a föld jóindulatában!

Ássátok egy percre ki az emlékeket,

hisz minden eredmény egy csepp vért takar,

s a galambok fehérsége

még nem kápráztat el fenevadakat.

Ássátok egy percre ki az emlékeket,

és mutassátok meg az új hajtásoknak

az öröm árát,

hogy erősebbek legyenek

minden égés

és minden elsöprő ár ellen.

ESTI SÉTA

Az utcák

mintha régi

önmagukat találták volna meg

azon az estén.

A sáros

köves út

óriás

keleti szőnyegként

simult talpunk alatt

s az ablakok

selymes tompa fénye

önmagába fulladt

s a homályon túlra űzött

hol már az esti zaj

süllyedt

s belehalt

az éj sűrűjébe.

[A szerző életpályájáról: