1944. október 17-én született Unokán, Régen rajonban. Jelenleg a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti főiskola hallgatója. Verseit először az Utunk közölte.
AZT MONDJÁK . . .
Azt mondják, egy másik életedben
nemes vagy, bátor és szép,
a természet a testvéred,
s a Nap öltöztet fénybe.
Azt mondják,
szarvas vagy néha,
s az erdei tisztásokon ha örülsz,
a bokrok mögül pillangók lesnek rád,
s féltést gyűjtesz az özek szemébe.
Azt mondják, a szarvasok királya vagy.
Mégsem elég nekem.
A LEGSZEBB ÁLMOK
Én nagyon komolyan veszem
a játékokat is,
mert minden könnyű szó
elbírhatatlan súllyá mélyülhet bennem.
Az eltaposott fűszálakat is mind kiegyenesíteném
és minden kis szépséget megmentenék a haláltól,
hogy jusson minden szomjas léleknek.
S a kisgyerekeknek
a pukkanó luftballon-örömöket osztanám,
hogy sohase ébredjenek siratóénekre,
s a tavasz születésekor ajándékozott játékfegyvereket
ne kelljen soha halálos komolyan kezükbe fogni,
és a fiúknak is megmondanám,
hogy nagyon vigyázzanak a kedvesükre,
mert jégbe fagyaszt az egyedüllét,
és ne szűküljenek egyetlen sóhajba az álmok,
amiket mindennap alva vagy ébren
végigálmodunk
a föld virágzó lejtőin,
ahová álmainkban
mindig visszatérünk.
MINDENÉRT
Valahol várnak ránk
titkos számadások
föld ölébe bujt barna utakon
s a megvalósulatlan időben
megtagadott kötelességeket mentenek
az órák halott számai
s van aki csak azért kiált most
mert nem állják útját a történések
mik nyomdokainkban lépnek
lépteink ritmusában élnek
s csak azért nem vesszük észre
mit menteni kellene
mert az erős fény fáj
hát inkább félrenézünk.
AZ IGAZI
Látod mennyire önzők a tücskök
csak maguknak cirpelik el
a valóság villanyfényen túli álmait
s a füveket is hiába kérded
valamit mindig sóhajukba zárnak
valamiért aminek titka
a holnapot várja — új
kíváncsibb szelekért
akiknek szeszélyére
a búzavirágok esőben is kinyitják kék szemeik
és rácsodálkoznak arra a termő valóságra
ami már több mint ragyogás
ami már több mint az esőcseppek száma
aminek nehezéből kincseket ad
de néma marad a föld.
KEGYELET
Féljetek tőlem, levelek,
mert akaratom ereitekbe oltom,
hogy haragotok zöldje erősebb legyen
ebben a teltszívű tavaszban.
A föld megváltó halmai
itt minden szörny emléket
magukba takartak,
hogy a jövő új hajtásai
már csak az örömhöz szokjanak.
Ne higgyetek a föld jóindulatában!
Ássátok egy percre ki az emlékeket,
hisz minden eredmény egy csepp vért takar,
s a galambok fehérsége
még nem kápráztat el fenevadakat.
Ássátok egy percre ki az emlékeket,
és mutassátok meg az új hajtásoknak
az öröm árát,
hogy erősebbek legyenek
minden égés
és minden elsöprő ár ellen.
ESTI SÉTA
Az utcák
mintha régi
önmagukat találták volna meg
azon az estén.
A sáros
köves út
óriás
keleti szőnyegként
simult talpunk alatt
s az ablakok
selymes tompa fénye
önmagába fulladt
s a homályon túlra űzött
hol már az esti zaj
süllyedt
s belehalt
az éj sűrűjébe.
[A szerző életpályájáról:
1944. október 17-én született Unokán, Maros megyében. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban, valamint a kolozsvári „Ion Andreescu” Képzőművészeti Akadémián végezte, majd m ű v é s z p e d a g ó g u s k é n t dolgozott nyugdíjazásáig.Aktív tagja a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének (UAP), a Barabás Miklós Céhnek, a Kolozsvár Társaságnak és az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének.
Rendszeresen részt vesz belföldi és külföldi festőtáborokban (Szárhegy, Szentendre, Nagybánya, Makó, Zalaegerszeg, Jászdózsa, Zsobok, Homoródszentmárton ,Mezőmadaras). Festményeit 1974 óta 12 egyéni kiállításon mutatta be. Évente több csoportos kiállításon vesz részt, munkái rendszeresen megtekinthetők
a Képzőművészek Szövetségének kolozsvári grafikai és festészeti tárlatain is.
2012 -ben a Magyar Festészet Napja alkalmával az EMME Székely Bertalan Díjában részesült.
Festményei, grafikái, versei az erdélyi Utunk, majd a Helikon, Igaz Szó, Korunk, Művelődés, Szabadság, Irodalmi Jelen, valamint a magyarországi Napút, Dunatükör és Marosvidék folyóiratokban jelentek meg. 1981–ben a Kriterion könyvkiadónál jelent meg első verseskötete „Hét fehér” címen, majd 2006
-ban„111 Vers Erdélyi Költőnőktől” melyben versei és illusztrációi egyaránt megtalálhatók. 2007-ben jelent meg második verseskötete „Ahol nem
pihen madarak szárnycsapása” címen, saját festményeivel illusztrálva. (Németh Júlia műkritikus)
Forrás: http://erdelyimuveszet.ro/Keptar_3/bordy_margit/2013_Barabas_galeria_leporello.pdf]