Mózes Huba

Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban (1959) végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1964), s ugyanitt kapta meg a filológiai tudományok doktora címet (1977). Több éven át volt állás nélkül, majd 1968-tól könyvtáros az Állami Könyvalap raktárában, 1969. április 1-től a Román Akadémia kolozsvári Nyelvészeti és Irodalomtörténeti Intézetben segédkutató, 1973-tól tudományos kutató, 1990-től főkutató, közben előadó a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom szakán. (Több éven át volt a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet egyetemi oktatója is.)Tudományos munkásságának fő területei: a romániai magyar irodalom, a román-magyar irodalmi kapcsolatok története és a magyar verstan.

Maga is jelentkezett versekkel a romániai magyar irodalmi lapokban; három költeményét közölte a Vitorla-ének c. antológia (1967).

Önálló kismonográfiát jelentetett meg József Attiláról Majd a szabadság békessége is eljön címmel. (Kolozsvár, 1970) és Szabédi Lászlóról Az egészet akartam címmel. (Kolozsvár, 1984). Sajtó, kritika, irodalom (1983) és Forrása rég fakadt... (1985) c. tanulmányköteteiben a romániai magyar irodalomra és sajtótörténetre vonatkozó legfontosabb kutatásainak eredményeit gyűjtötte össze. Gondozásában és bevezető tanulmányaival jelent meg a József Attila és a román költészet (1972), az Emil Isac és a magyar irodalom (1986) és az Eminescu a magyar irodalomban (1989) c. kötet.

2011-ben kettős könyvbemutatóval köszöntötték fel születésnapján Kolozsváron a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus egyik kísérő rendezvényeként Mózes Hubát. (A Wikipédia nyomán)]