Cseke Péter
Recsenyéden (Udvarhely rajon) született 1943., január 30-án. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem filológiai karának magyar szakán végzi tanulmányait. Verseit a Korunk, az Ifjúmunkás és az Utunk közölte.
NEM TUDOM
Én nem tudom, milyen lehettem,
amikor kicsi voltam.
(Nincs fényképem,
csak a kamaszkorból.)
Mesélik :
télen a fonókat
almával kínáltam,
és hempergő fény volt
a játszótársam nyáron.
Egy-egy árnyékba olykor ha letettek,
ott helyt sose ültem.
Törpe volt az árnyék
s bütykös, mint az ágak. —
Fogóztam hát madárfüttybe,
mint más a kötőfékbe
és lovagoltam,
ki tudja, hová ...
Apámmal tértem haza egy este.
Kivetettem sarkából a Láger kapuját,
s az őrök hiába lőttek rám ...
Olyan szépen tudott beszélgetni velem,
hogy percek alatt naggyá növekedtem,
és úgy tetszett, ahogy elmerengve mondta:
ketten voltunk csak igazi katonák.
TÉLELŐ
Fényérzékeny papírrá válik
holnapra a végtelen —
csillagok negatívját
rajzolják hóba
a lábnyomok.
HOMO FABER
Rügyekbe dobja magát a tavasz.
S mert rügyektől várt sokat az ember —
fát ültetett...
Vágyott a szépre, de sejtette csak.
Szín- és illatködökből csapódott
harmatmedencéből öntözte,
és minden tavasszal
szebb lett a szép.
Valami zsongott benne,
valami megfoghatatlan dal.
Száját hiába nyitotta.
Képzeletét szerszámok csiszolták.
Gondolt egyet:
az erdőkig ösvényt
göngyölített.
Hiába parázslott hóteknő előtte,
útja mentén hiába kötődött óriásként
a szél.
Az erdőkig ért.
És az anyag ízét érezte feltörni magából:
torkában hang,
kezében fa.
Csupa-izgalom emberré vált.
Késével a lényegig hajolt közel:
már örökké él ez a virág, ez a galamb ...
Kezében fogva
a megfoghatatlant.
[A szerző életpályájáról:
1945-ben született Recsenyéden. A filológiai tudományok doktora, egyetemi tanár a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Újságírói Tanszékén. Doktorátusvezető, a Hungarológiai tudományok doktori iskola tagja. 1990-től a Korunk szerkesztője. Kutatási területe: a romániai magyar irodalom és sajtó története, sajtóelmélet, szociográfia.Kötetei:
Víznyugattól vízkeletig. Riportok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976.
Emberarcok. Riportkönyv Beke Györggyel és Marosi Barnával. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976.
Látóhegyi töprengések. Riportok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.
Hazatérő szavak. Publicisztikai írások, riportok (1970–1985). Albatrosz Könyvkiadó, Bukarest, 1985.
Könyv és kenyér. Riportok, publicisztikai írások. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1991.
Hazatérő szavak. Szociográfiai riportok. Püski, Budapest,1993.
Korfordulós újesztendő. Szociográfiai riportok. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 1994
Vigyázó torony. Beszélgetések Debreczeni Lászlóval. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1995.
Metaforától az élet felé. Kisebbségi értelmiség – kisebbségi nyilvánosság. Tanulmányok (1987–1997). Kriterion Könyvkiadó, Bukarest – Kolozsvár, 1997.
HORVÁTH ISTVÁN és az erdélyi népi irodalmi irányzat. Balassi Kiadó, Budapest, 2000.
Láthatatlan emlékművek. Erdélyi variációk nyelv és lélek szövetségére (1970–2000). Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2000.
Tényirodalom – szociográfia. Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 2001.
Paradigmaváltó erdélyi törekvések. Kisebbségi létértelmezések. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003.
Időrobbanás. Egy szellemi útkeresés műhelytörténetéből. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2003.
Jöjjön el a mi időnk. Esszék, tanulmányok, dokumentumok. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005.
Legyen eszünk, ha már volt. Feljegyzések Európán innen, Erdélyen túl (1990–2005). Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc – Szépírás Kiadó, Szolnok, 2006.
A magyar szociográfia erdélyi műhelyei. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2008.
Díjak:
o Az EMKE Kacsó Sándor-díja (1994)
A Kolozsvári Írók Társaságának 1996. évi díja a Vigyázó torony. Beszélgetések Debreczeni Lászlóval (Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1995.) c. kötetért
A Romániai Írószövetség 1998-as díja a Metaforától az élet felé (Kriterion Könyvkiadó, Buk.,) c. tanulmánykötetért
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem nívódíja a legszínvonalasabb magyar nyelvű tudományos munkáért (1999)
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének díja az újabb újságíró-nemzedékek szakmai felkészítéséért (2000)
o A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem nívódíja a Horváth István (Balassi Könyvkiadó, Bp., 2000.) című monográfiáért (2001)
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem érdemoklevele az egyetemfejlesztéshez való hozzájárulásért (2002)
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének PRO LITERATURA díja (2004)
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem nívódíja az Időrobbanás(Széphalom Könyvműhely, Bp., 2003.) című esszé- és tanulmánykötetért (2004)
A Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának Szabó Zoltán-díja (2005)
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem érdemoklevele az egyetemfejlesztéshez való hozzájárulásért (2005)
Forrás: http://www.korunk.org/?q=node/10667]
