Közzététel dátuma: 2017.09.28. 12:42:54
Valami távoli dörrenésre, kettős dörrenésre felpattantak a szempillái. A hosszú pillák alól bágyadtan, megtört fénnyel csillant ki az okos két szem. Aztán úgy maradt nyitva, sokáig nem domborodott ki a ványadt szaruhártyákon az élet ruganyos csilláma.
Végre öntudat verődött az agyvelő belsejében.
S rájött a grófnő, hogy hihetetlenül gyönge...
Nincs semmi fájdalma, de nem bírja megemelni a kezét... Lába lecsüng a díványról... jobb lába valahol messze lóg az űrben, s nincs hatalom, hogy közelebb vonja magához. Milyen jó, hogy a karja nem esett le, milyen jó, hogy az legalább itt fekszik mellette a pamlag puha bársonyán.
Az öntudat új szünete.
Azután valami apró nesz, valami egyhangú, egyenletes nesz...
Csöpp, csöpp, csöpp.
Nagyon jó így elterülni, ily kényelmesen, ilyen teljesen.
Csak a jobb lábafejét húzza valami súly... Szeretné elereszteni, térdízületben elbocsátani, hadd essen le, ahová kívánkozik...
Az ember még a saját testének sem ura. Mért nem lehet lebocsátani azt a lábat. Mért van az odanőve térdben. Milyen jó annak, akinek falába van. Az lecsatolhatja, mikor így lóg le az űrbe...
Elmosolyodik... Azt hiszi, elmosolyodott erre a naiv gondolatra. Tréfál... azt hiszi tréfál önmagával... Milyen jó, milyen nagyon jó lenne, ha sehol sem függnének össze oly nagyon a tagjai. Csak úgy feküdnének egymás mellett. Az volna a tökéletes boldogság...
Aztán sokáig, egy évezredig, két ezredévig némán fekszik, mit sem tud önmagáról.
Majd egész tisztán felvillan előtte, hogy ő ruhátlanul hever a díványon.
Aztán mindent tud.
Elmered az arca, s elmosolyodik. Azt hiszi, elmosolyodott, pedig merev az arca...
S újabb ezredévek jönnek, mennek... Milyen soká él az ember.
Valami új nesz.
Csöpp, csöpp, csöpp...
Milyen boldog volt ma... Most. Milyen nagyon, nagyon boldog.
Ez jó volt. Ezért érdemes meghalni. Ez jó volt...
Valami megszakadt benne, s most elfolyik a vére. Nem baj... Jó...
Honnan tudja, hogy az ő vére csöpög?
Csöpp, csöpp, csöpp...
Ezért érdemes meghalni. Ez jó volt. Ez jó volt.
Ki mondta meg, hogy az ő vére csöpög?
Nincs semmi fájdalma. Olyan kellemesen gyönge; nagyon jó gyöngének, ilyen nagyon gyöngének lenni.
Nagyon jó ilyen puhán feküdni. Meleg folyadékban feküdni; nagyon, nagyon jó a saját vérében feküdni.
Ki mondta meg, hogy a saját vére csöpög?
A komornának nem szabad bejönni, míg nem csenget. Milyen jó, hogy annak nem szabad bejönni, míg ő meg nem hal. Ez nagyon jó, nagyon helyes.
Szegény paraszt... Szegényke...
Borzasztó súly van rárakva az ember testére.
Miért csöpög az embernek a vére.
Szegény paraszt. Szép... Erős!... Szerelem! Szerelem!... Ez a szerelem...
Istenem Uram... legyen áldott a te neved... nagyon jó így feküdni... Istenem, de jó...
Csöpp, csöpp, csöpp...