Közzététel dátuma: 2017.09.28. 13:08:58
Takács Gyuri utánanézett a Dani szekerének.
- Mit néz, Gyuri bácsi - vetette oda neki a Bora, amint elszaladt mellette. Kötelességből szólott hozzá, s állott meg egy percre a lány, letérve a nagy férfi elől az árokpartig, hogy furcsát ne gondoljon róla.
- Nézem, milyen kórója van ennek a sógornak.
- Bizony, magának sincs különb.
- No, az enyimbe még több az ágaboga... Iszen te ott voltál, te. Emlékszel, mennyit csúfolkodtatok velem, hogy minden napraforgóm hetet fiadzott.
- Hát ráfér Gyuri bácsira. Ha másképp nem tudja szaporítani a fajtáját.
A lány ideiglenes mozdulattal állott meg, s már szaladt volna tovább.
- Te! - szólt utána Gyuri. - Mi van a kendő alatt?
- Kis malac, nem hallja, hogy visít?
- Nem kis malac az, hanem kis bárány, kilóg az egyik lába.
Bora ijedten kapott oda, s följebb emelte a kendő csücskét. Kivörösödött az arca, s elfordult.
- Vigyázz, mert párt kell azér adni. Megfogják a fekete szőrű kis bárányodat.
A lány a szeme sarkából felgerjedt nézéssel, odaengedő lánysággal pillantott vissza rá.
- Hadd fogják. Ócsón nem fogják meg.
És szemérmetesen elpirult.
- Ó, te gyalázatos... Én is neked adom érte ezt a gubát. Ne.
A lány szeme már ködbe volt borulva, belső izgatottságtól, a hang is alig jött ki a torkán, s úgy nézett a vásártevő férfira, mintha már érezné, hogy el is adta magát neki. De az esze azért a helyén maradt.
- Ó, nem kell olyan fenn kezdeni, mer osztán mi lesz tovább?
- Elég előre egy selyempruszlik is. Mi?
- Hát.
Még egyszer odavágott olvadékonyan a Gyuri szemébe, hogy a férfinak kigyúlt a csókadója, mint a fekély, azzal elszaladt, kacéran riszálva magát, sok ráncú vékony ingerlő szoknyáit.
Gyuri utána nézett mohón, keményen, s megszíjta a szája sarkát, aztán továbbment.
- Megállj szép... Turi, azért mégis az enyém lesz a jány.