Közzététel dátuma: 2017.09.28. 12:59:01
A gyerekek fel voltak öltöztetve. A nagyobbik a karjára vette a hófehér kosárkendőbe kötött batyut, amelyben egy szál kolbász s más húsféle volt; Erzsi becsomagolta nagy kendőjébe a gyereket, aki ebben a percben rugdosódni s erősen nyafogni kezdett. Muszáj volt kibontani s száraz ruhába tenni a kis lucskost.
Dani türelmesen várt. A guba már a vállán volt, a kalap a fején, s szórakozottan nézte a családját. Nem volt semmi határozott gondolata, bizonytalan hangulat kóválygott benne. Szomorú volt és lehangolt; félt a szülei otthontól, félt a nyomorúságtól, amit ott látni fog, a szemrehányástól; félt önmagától, félt az egész élettől. Csak állt és várt, amíg a felesége jól bepakolja újra a kicsit, megszidogatja, amiért "ilyen nagy legény" létére "nem tud szólni még most se", s ölbe veszi nagy kendője alá, félkarra, a másik kezében meg egy nagy csupor tejet cipel, amit kasornyában emel.
Behúzták maguk után a ház ajtaját. Dani odakiáltott a kiskocsisnak, hogy vigyázzon mindenre, s tűnődő léptekkel ment az asszonya s a gyereke után, akik előtte haladtak ki az utcára. Lesütötte a fejét, s erőseket lépett, mintha minden egyes lépésnél külön kellene előrelódítania magát.
Gondolt erre is, arra is, de már belefáradt, beleunt a feje a gazdasági terveibe, elhessegette magától a gondolatot. De hát akkor mire gondoljon. Belecsömörlött a pénzcsinálás munkájába; a családja csak fárasztó, lehangoló érzésekkel tölti el; a nyár óta alig volt együtt emberekkel, nem iszik, nem kártyázik, nem dohányoz, nem szerelmeskedik. Danin olyan általános megutáltság vett erőt, hogy legjobban szerette volna felkötni magát.
Erzsi hasonló lelkiállapotban volt, de őt mégis ébren tartották a gyerekei. Fél szeme folyvást ott volt a kisfián, akit sokat megszólított, hogy vigyázzon, fel ne bukjon, láb alá nézzen, meg hogy nehéz-e a batyu, nem húzza a karját, ne cserélje meg neki? A gyerek csillogó, barna szemével nevetően nézett fel az anyjára, hogy ez minden gondját elfelejtette tőle. Hirtelen meglátta Takács Gyurit, aki az utca közepén valakivel beszélt, s erről eszébe jutott, hogy a nyár óta nem ment végig ezen az utcán, s egyszerre fölémelyedett benne az az egész halálkeserűség, ami akkor eltöltötte. Rápillantott az urára, mintegy kérdve, lesz-e hát valaha másképp?... és megütődve élesedett meg bágyadt tekintete. A férje arcán gyorsan felgyúlt indulatot, szemében kemény szikrázást, arca élén vörös folt kigyulladását látta. A férfi öntudatlanul előbbre lépett, s elhagyta az asszonyt valamivel; az asszony jobban odanézett s látta, hogy Takács Gyuri egy lánnyal, a Kis Pál, a Güzü Kis Pál lányával beszél.
Asszonyi szívébe rögtön belenyilallt, amit a férje érzéséből megsejtett. És ő is szinte remegni kezdett valami kipattant haragtól. A nyár óta nem vette észre az urán azt a szoknyatébolyt, ami eddig annyit undorította. És minden nagy keserűségük, lelki eltávolodásuk, növekvő idegenségük mellett is megnyugasztalva hatott reá, hogy az ura akármilyen is, most csak az övé. Ha rossz is, ha beteg, ha szenvedő, csak őmiatta az. Néha szinte örömmel és megelégedéssel töltötte el, hogy ő mégis ennyire valakije az urának. Jól ismerte a Dani változó, gyorsan lobbanó s feledő természetét, és mély hatással volt rá, hogy ez a férfi, aki olyan könnyen tudta eldobni a szeretőit, őiránta ilyen hosszan tartó, mélységes és erős érzéssel van odafűzve. Hónapok teltek, s nem változott az ura szíveállapota, s Erzsi néha hálákat adott érte az Istennek.
Most aztán feltámadt benne a fájdalom féltékenysége. Rettegett és iszonyodott a sejtelemtől, hogy az ura megváltozott, hogy már megint nem a régi, megszokott, szinte megszeretett csendes bolond őkörülötte, - hogy már újra kilépett, mint a varázskörből, s idegen istenek bolondja lesz.
Nem, nem csalódott. Jól látta ő az ura arcán a szenvedély lihegését. Jól látta az elszánt gyűlöletet, a vad, féktelen megdühödést a másik férfi ellen. És biztos volt benne, hogy többé nem őérte feni fogát Turi Dani Takács Gyurira, hanem másért. Azért a lányért, éppen azért, aki most van közéjük vetve.
Takács Gyuri meglátta őket, meglátta őt, s elrestellte magát. Egy szóval kiadta az útját a lánynak, aki feléjük pillantott, s aztán lányosan, könnyű, libegő léptekkel elsietett. Távolról még egyszer visszanézett Gyuri felé, s Erzsi látta, hogy az ura ezt a pillantást észrevette, és olyan kemény, komor lett utána, mint egy kőbálvány. És Erzsi az urával érzett, s csudálatosképpen úgy vette észre, hogy ő maga is fel van háborodva, amiért az a taknyos lány a két férfi közül nem az urának a bolondja.
Takács Gyuri odaköszönt nekik, de egyikük sem fogadta. Dani elnézett maga elé, mintha levegő volna neki a versenytársa. Erzsi pedig úgy intézte, hogy abban a percben lehajolt a kisfiához, s aztán úgy ment tovább, hogy nem is láthatott oda Gyurira.
Ez mind a kettőt megértette. Úgy gondolta, hogy Dani a Bora miatt, Erzsi saját maga miatt nem köszön; nehezellik, amit láttak! s mosolygott. Pedig csalódott. Erzsi Bora miatt indult föl ellene, magára nem is gondolt, hisz az csak természetes, hogy neki nem tartozik semmivel, így jó, éppen így. Dani viszont a felesége miatt bőszült föl. Ismerte Gyurinak Erzsi iránt régi érzéseit, s ő követelte azt, hogy hűséges legyen az az ember, azzal a titkos, rendíthetetlen hűséggel, amit évek óta szeretett és tisztelt benne. Már eddig is bántotta valami, a lelke mélyén, valami rendellenes a Gyuri viselkedésében, de csak most jött rá tisztán, mi az. Ez a cudar megszegte azt a hűséget, amit az ő feleségének kellett, hogy tartson. És Dani Takács Gyurinak nem engedte, meg, hogy éppen úgy megcsalhassa az ő feleségét, mint ő.