Az igazi barbárok - kecskeméti betyárok rablógyilkossága

Tóth Bálint, 2015. július 22.

1867 márciusában a szélfútta szarkási homokbuckák közül két holttest került elő. A véletlenül megtalált két holttest Bodri Péter juhászé és annak fiáé volt. Két évvel azelőtt Szent György napján tűntek el nyomtalanul 185 birkával, 115 báránnyal, 3 szamárral és a kutyákkal együtt. Bodri nyakán kötél volt, és a koponyája be volt törve, bűncselekmény áldozatai lettek. A tetteseket ekkor még nem sikerült kideríteni.

Az eset csak 1869-ben került elő újra. A gróf Ráday Gedeon irányította szegedi királyi biztosság ekkor kezdte meg a betyárvilág kíméletlen felszámolását, így sikerült felderíteni ezt a rablógyilkosságot is. Eszerint 1865 májusában Bodri Péter juhászt és 16 éves fiát Kecskemét határában meggyilkolták, tőlük 315 birkát, 1 szamarat (más forrás szerint hármat) 1 subát, 1 szolgavasat, 1 vasfazekat, 2 iszákot, 2 általvetőt, 6 nyeregtartót, 1 vasásót és egy baltát vittek el. Az áldozatokat elásták, a rabolt holmit pedig Farkas Gábor apaji juhász segítségével eladták. Úgy tudták, hogy Bodrinak tetemes adóssága volt, így sokáig az a hír járta, hogy ez elől menekült el a juhász. Az elkövetők Bajdor János, Muzslai János és Bognár Bicskai József (más forrás Farkas Gábort tünteti fel tettestársként) voltak, mindannyian kecskemétiek. Nem ez volt az első tettük, Muzslai és Bognár például már részt vett az 1863-as kerekegyházi pusztán történt postakocsirablásban is. Hármójuk közül mégis Bajdor volt a legkiemelkedőbb, akit végül a kecskeméti betyárbanda tárgyalásán 3 gyilkosságban, 14 rablásban, 38 tolvajlásban és számtalan orgazdaságban találtak bűnösnek.

Bajdor János a végtárgyalás idején kb. 35 éves volt. Mielőtt betyár lett, közhuszárként szolgált, s 1860-ban tért haza Kecskemétre. A katonaságnál példásan viselkedett, soha nem kellett megfenyíteni. Hazatérve juhászként szolgált, de még sokáig ekkor sem követett el semmilyen bűncselekményt. Mikor azonban a nyájából elveszett néhány birka, hogy el tudjon számolni, Kerekegyházáról lopott 11 bürgét. A lopást aztán újabb és egyre kegyetlenebb tettek követték. Végül 1869-ben őt is elfogták és a szegedi várbörtönbe került. Itt a vallatása során - Edvi Illés Károly ügyész visszaemlékezése szerint -, miután Laucsik Máté vizsgálóbíró tudomást szerzett arról, hogy a vádlott babonás, meghagyta, hogy éjjel azzal a kötéllel a nyakán aludjon, amely a meggyilkolt Bodri juhászé volt, s addig nem veheti le, míg mindent be nem vallott. Bajdor ekkor megtört, s mindent beismert, sőt másokat is besúgott. Reizner János, a védőügyvédje ezzel szemben úgy emlékezett, hogy a lelki eszközök sem bírták szóra, de a rettenetes tortúrákat azonban már nem tudta tovább elviselni, ezért vallott.

Ami biztos, hogy vallomásaival rengeteget segített a további ügyek feltárásában, újabb személyek elfogásában. Első számú besúgó lett, így akiből sokáig nem tudtak kiszedni semmilyen vallomást, azt összezárták Bajdorral egy időszakra, aki kicsalta a fontos információkat. Szolgálataiért különleges bánásmódban részesült, a várban napközben szabadon járt-kelt, s Laucsik konyhaszolgálatra osztotta be. Valószínűleg a fentiek is közrejátszottak abban, hogy végül nem ítélték halálra, hanem életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Míg több társát, köztük Muzslait felakasztották, ő az illavai fegyintézetbe került. Alakja később Móricz Zsigmond Barbárok című 1932-es novellájában tűnt fel ismét a veres juhász képében.

Források:

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1627/b Kecskemét város Fenyítő törvényszékének iratai 192/1867.

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1627/b Kecskemét város Fenyítő törvényszékének iratai 204/1869.

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból. In: Világ, 1923. április 19.

Reizner János: A kecskeméti banda. Korrajz a rablóvilág idejéből. In: Szegedi Napló Karácsonyi könyve. Szeged, 1899.

Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv. Méry Ratio, Somorja-Budapest, 2009.

Eredetileg a Napi Történelmi Forrás oldalán: >>>