Közzététel dátuma: 2017.09.28. 13:43:24
Alkonyattájon Takács Gyuri lerázta magáról a port, szénatörmeléket, s átment Erzsihez, az unokatestvéréhez.
A Turi porta a faluvégen volt, s szembenézett az utcára. Magas új deszkapalánk vette körül, s tekintélyes épület volt a különben apró vert falú házak között. Pénzen vette Dani, mikor házasodott, és szokott szerencséjével nagyon olcsón jutott hozzá; ma legalább négyszer, ötször annyit ér, mint amennyit ő adott érte.
- Jóestét! - köszönt be Gyuri.
A fiatalasszony kórót tördelt, tüzet akart rakni, hogy vacsorát melegítsen.
- Jóestét Gyuri - mondta szívesen.
Az ember megállt az ajtóban, egészen sötét lett odabent tőle.
Erzsi derülten vetette fel a szemét.
- Hová ment az urad? - kérdezte Gyuri.
Az asszony gondolkozva nézett rá.
- Elment?
- Elkérte tőlem a Rárót - felelte Gyuri, s könnyedén megmozdult, beljebb lépett, azután odatámasztotta a vállát a szobaajtófélfához. - Elment vele. Még aszonta, hogy "asse baj, ha beledöglik a lú". Hát hogy hova ment?
Erzsi habozva megingatta a fejét.
- Nem tudom. Nem kérdtem.
Hallgattak.
- Hát te mindig sütsz-főzsz?
Erzsi ledobta a kórót.
- Eh, olyan kényes ez az ember... Úgy megkívánja, mintha valami pap vóna.
- Nagyon elkényeztették otthon! - mondta maró parasztgúnnyal Gyuri.
Erzsi elszégyellte magát az uráért. Restellte, hogy Gyuri így "magunk közt" még mindig annyira lenézi a kapásnapszámos fiát. Élesen vágott vissza.
- Hát bizony pedig űtet nem szoptatta az anyja negyvenesztendős koráig.
A Gyuri arca elsötétedett. Most ő hallgatott el. Róla tréfálnak a falusiak nyersen, hogy még most is szoptatja az anyja, azér nem házasodik meg.
A férfi vastag bajsza megreszketett, szólni akart, meg lenyelte, s csak nézte az asszonyt, aki biggyedt arccal fordította el sértődötten róla a szemét... Az urát ne bántsák előtte!
- Ha én hozzászokok egy asszonyhoz - szólt aztán -, hótommal hagyom el... Máshoz is tudtam vón én hűséges lenni. De persze nem akárkihez. Nem teszek az anyám mellé akárkit...
Az Erzsi arca lángba borult.
Ezelőtt hat esztendővel megkérte őt Gyuri; de ő csak a szemébe nevetett; hogy szerethesse, ha rokona? És nem sokkal azután kútba ugrott Daniért.
Soha Gyuri azóta egyetlenegyszer sem hozta fel; ő is már azt hitte, elfelejtette. Mintha el lehetne felejteni az ilyet.
Nagyot hallgattak. Erzsi elrakta a tálasra a tiszta edényt. A férfi apró barna szemével olyan nyugodtan követte a mozgását, mint a fekvő komondor szokta.
- Bizony! Szép ján vótál Erzsus...
Az asszony válla, teste megvonaglott, ahogy a gyerekjánykori neve a fülébe suhant.
A gyerekeket átvitték a nagyanyjukhoz, magukban voltak; dolga sem volt tovább az asszonynak a tiszta rendes konyhában, mégis úgy kereste, mihez nyúljon, mit csináljon, csakhogy meg ne kelljen állnia. Gyuri jól látta ezt.
- Ha még egyszer oda visszamehetnénk! - mondta a férfi.
Erzsi hallgatott.
- Mi? Erzsus?
- Hagyj nekem békét... Ne kísértsd az Istent.
- Hát bizony annak is több dóga van, minthogy velünk törődjön... Legfeljebb ha megharagszik, akkor...
Erzsi igen kedvetlen lett.
- Te is csak olyan pogány vagy, mint a többi.
- Nem is vagyok angyal... Akkor szívelnél.
- Nem szívellek?...
A vastag, erős férfiarcon apró rángások futottak át. A szeme égni kezdett. Sóhajtani szeretett volna, de nem tette, hadd feszítse belőlről a léh.
Végre szót eresztett.
- Hej, be nehéz is egybeforrasztani, ami elszakadt.
- Kivált, ha sose is volt egybe... - mondta az asszony.
- Persze, persze! - hagyta rá a férfi.
Olyan szomorú volt a hangja rezgése, hogy az asszony odapillantott unokabátyjára, s e pillantás alatt megérezte, megértette annak sivár, szomorú, reménytelen életét.
- Másnak is van baja, Gyuri... Gyurika... - mondta halkan, gyöngéden, szomorúan.
A férfi felvetette a fejét, hogy a búbját az ajtófa elibe vágta.
- Annyi nincs, mint nekem, senkinek.
Az asszony sokára felelt, könnyes halkan:
- Jó lélek!... Mi bajod?... Mit tudsz te másról?
- Sokat! - hördült fel hirtelen, váratlan a férfi, s előbb lépett egyet - Mindent! Hallod! Takácsfaj vagyok!... Látom az életed! Te boldogtalan asszony! Minden jajt veled nyögök!... Hej, csak ez ne vóna! - hörögte magából kikelve - csak ez ne vóna! egy bajom se vóna!
Erzsi megdermedve állott. Fájdalmasan és mégis boldogan hatott rá, hogy van e földön lélek, ki osztozik szörnyű lelki gyötrelmeiben.
- Utálod, ugye! - mondta szemébe a férfi.
Az asszony olyan érzéstelen arccal bámult rá, mint a fal.
- Gyűlölöd! Nem szereted! Hála legyen az istennek! Ne félj, leszámolok vele! Teéretted!...
- Mit akarsz! - rémült el Erzsi.
- Vérit veszem - lihegte kidülledt szemmel a férfi.
- Takarodj innen! - rivallt rá az asszony. - Pusztulj a szememből. Szűz Mária Anyám! Eszed ment?!
- Vérit veszem - újrázta konokul a férfi.
- Isten a tanúm, hogy én is neked, csak egy ujjal merj az uram ellen tenni. Az uram ellen!...
A férfi vissza lefojtotta magába az indulatát, de nem eresztette el.
Lassan megindult; az ajtóban megállt.
- Erzsi! - mondta rekedten - amék napon kimondod, hogy mán nem szereted: olyan vége lesz Turi Daninak - mint ennek a póknak.
És dühvel lapított szét egy pókot az ajtón, hogy csak egy kis nedves folt maradt a helyén.
Az asszony kevélyen, lenézően, szinte boldogan visszavágott:
- Ott lesz az én uram akkor!
S önérzettel nézett utána a köszönés nélkül elmenő komor férfinak a sűrű alkonyatban.
És amint utánanézett és látta az unokabátyját, amint lehorgasztott fejjel, nehézkesen ment előre, valami sejtelem ereszkedett rá a lelkére, mint a köd:
- Egy Takács, az tud szenvedni, de nem tud ölni. Tud dolgozni, takarékoskodni, tűrni, halni... Hiszen, ha tenni is erős volna, akkor ő most Takács Gyuriné lenne!...