Közzététel dátuma: 2017.09.28. 13:30:55
A gróf minden délután hazalovagolt a saját kastélyába, a szomszéd faluba, Vezekénybe. Ott nagy gazdasági átalakítások folytak, s úgy tett, mintha annak a kedvéért volna idehaza, bár éppoly kevéssé érdeklődött irántuk, mint a világ többi dolga iránt.
Míg oda volt, azalatt a grófnő fürdeni s aztán aludni szokott.
Mire kilovagolt, a grófnő már élvezte a hűvös vizet.
Bora ült mellette. Leguggolva a kád mellé. Barna, kemény kis kezeivel simogatta, locsolgatta a grófnő habfehér testét és szerelmesen nézett rá.
A grófnő nevetett rajta.
- Nos - mondta -, nos!
De Bora csak nézett nagy dióbarna szemeivel, s nyitva felejtette haragos vörös ajkait, melyek mintha szét akartak volna csattanni a túlságos vérbőségtől.
- Mi az, Bora - szólt rá a grófnő, akit szinte felizgatott a lány heves nézése és szótlansága.
- Be szép maga, gyönyörűm! - mondta a lány, s befogott ököllel, és kinyitott hüvelykujjal parasztos naivsággal megcsípte az állát.
A grófnőt sértette, de elmosolyodott.
- Nos, mi újság!
A lány odahajlott a füléhez.
- El fog jönni!...
A grófnő bosszús lett. Úgy súgta, mintha valami nagy kitüntetés volna. S úgy néz rá, mintha az arcáról azt akarná leolvasni, hogy ő most mindjárt elájul a boldogságtól. Kissé hidegen pillantott végig a lányon.
- Hát Borcsa, téged sohasem ölelgetett meg az a Turi?
A lány ártatlanul nézett rá.
- Én nem hagynám magam.
- Ugyan!
- Én szegény lány vagyok.
- És?
- Engem ingyen nem lehet...
A grófnő rábámult, nem értette.
- Dani bácsi pedig nem fizet senkinek. Inkább neki fizetnek - tette hozzá dicsekedve. - Az asszonyok meg a lányok mind mennek neki kapálni meg mindent csinálni, csak egy csókot kapjanak tőle. Mert őtőle nem kap ingyen csókot akárki.
- Hát téged azért nem ölel meg, mert nem tudsz neki mit fizetni.
A lány kedvetlenül rántotta meg a vállát.
- Én is tudok kapálni! Én is tudnék fizetni... Neki... De ő nem fizetne nekem! Hát maga azt nem tudja, hogy ha az ilyen szegény lány, szép lány, akkor nem hálhat emberrel, csak ha jól megfizetik. Nekem szerencsét kell csinálni. Megmondta azt nekem az anyám, még kisiskolás koromban, hogy ha vigyázok a szépségemre, akkor még nagy szerencsét csinálhatok.
- Milyen szerencsét?
- Vagy elvesz valaki, vagy annyit ád, hogy azután nem kell búsulni.
- De azután majd nem vesz el senki feleségül!
- Nem! Bizony nem. Akkor már elveszik az embert, ha van valamije. De az én apám zsellérember, hát a zsellérlányt csak valami rossz béres veszi el.
Zavarosan érteni kezdte a nyílt vásárt, ahol a szép lányok is, a szép férfiak is tisztán és nyersen kamatoztatják a szépségüket.
- Hát Turi Daninak sem adnád oda magadat ingyen?
- Én szegény lány vagyok - mondta egyszerűen Bora.
- És ő senkit se ölel meg ingyen?
S a szeme sarkából nézett a lány tiszta szemeibe.
- Turi Dani ember. Ű azt teszi, amit akar. Ű nem kér. Mit bánja ű. De az asszonyok járnak a kedvibe. Azok odaadnák még az életüket is, csak rájuk nézzen egyszer. Nincsen olyan fejércseléd, aki szívesen ne adná oda még a lelkét is, hogy Dani bácsi a derekához nyúljon!
A grófnő megint hallgatott, s lassan csapkodta a vizet.
- De te nem adnád oda.
A lány vállat vont.
- Én szegény lány vagyok, nekem szerencsét kell csinálni - ismételte csökönyösen.
- Ah, az a te Turi Danid is csak olyan ember, mint a többi. Paraszt.
- Dani bácsi csak egy van! Csak ű.
- Annak nincs csúfneve?
- Van a.
- Igazán! Mi az?
A lány összehúzta az arcát, s lesütötte a szemét.
- Azt nem lehet kimondani!
A grófnő elámult.
- Mit! Olyan csúnya!
- Meg aztán, aki élő ember azt kimondja, azt megölné Turi Dani.
- Nincs itt, mondd ki csak.
- Jöjjön, a filibe súgom.
A grófnő kíváncsian odatartotta a fülét. A lány valamit súgott bele.
- Mit jelent ez? Hisz ez semmi! Hogy hol szép Turi Dani?
A lány hatalmasan elkezdett kacagni.
- Az a! Na hát, hun szép? Hát nem érti? Hát hun szép?... Mije!
A grófnő elkezdett pirulni, mintha a vízből áradt volna felfelé a hőség.
A lány hirtelen nyers mozdulattal átkapta a nyakát és magához húzta. Azzal belesúgta a szót az asszony fülébe.
- Asszongyák - tette hozzá -, azért szeretik annyira a fejércselédek, mert ott igen-igen szép... - s lesütötte a fejét a kád mögé.
A grófné behunyta a szemét, s valami kis undorodó kéjes megreszketést érzett. A vére pezsgett, az agyát vérhullám öntötte el.
Valahogy rettenetesen leegyszerűsödött előtte a szerelem, mióta Borától vett leckét.
Mintha a kakasok és a tyúkok iskolájába járna.