Közzététel dátuma: 2017.09.28. 13:33:07
Alig aludtak egy-két órányit, kopogtak az ablakon.
- Gazduram, itt vónánk.
A Dani szemhéjai fölpattantak. Zúgó, zavaros, kedvetlen érzés volt a fejében.
Lomhán leszállott, csizmát húzott.
- Te csak aludj - mondta a feleségének, aki álmosan nyújtózott, s kiment.
Úgy tanulta ugyan az apjától, hogy aki három óra alatt ki nem alussza magát, az sose, de azért most úgy érezte, hogy szörnyű kábultsága egyheti alvással sem múlna el.
Kint friss volt a levegő, s keleten már erősen derengett a hajnal.
Négy ember volt az udvaron, villa és gereblye a vállukon vagy lábhoz állítva a kezükben.
- Ti vagytok, Pesta?
- Mi vónánk, gazduram, hát gyerünk...
- Várjatok, egy porció pájinkát, osztán mehettek.
- Maga nem gyün?
- Én?... Más dógom van.
Az emberek megitták a pálinkát.
- Dani? - szólt visszafordulva egy vén ember köztük, aki már igen töpörödött volt, s a villát szinte a hátán vitte - beteg vagy?
- Én? - szólt megvetően Dani, aki mint a vasegészségű emberek, utálta s lenézte a beteget - beteg a betegség, de nem én.
- Hm, hm - mondta az öreg, s bólogatott.
Dani elfordult, s egy szó nélkül elhagyta a vén embert. Tudta, hogy az belelát. Leolvassa sötétben is róla, hogy boldogtalan az asszonnyal.
Sóhajtva ment az ól felé, felverte a kocsist, aki egészségesen, mélyen aludt s most katonásan, riadva ugrott talpra. Egy-két szóval rendeleteket adott neki. A Rárót tenyérrel megtapogatta, s kiadta a parancsot, hogy haza kell vinni, aztán vissza az udvarra.
Nagyon különösen érezte magát. Soha még így. Nem volt kedve a munkához.
A szép madárcsirippes hajnalon úgy érezte magát, mintha vén ember vón, öreg estén. Zúgott a feje, s nyomott volt a szíve. Eszébe jutott az esti nagytervű lázas töprengése, s gondolatban tette meg még a legyintést is:
- Mit ér, ha az asszonynak nincsen hozzá kedve. Mit dolgozzak, ha az asszonynak nem kell a dolgom. Minek éljek, ha nem élve kellek neki, hanem dögül. Akkor megvón velem, ha itthon hevernék, és mindig nyalnám. Akkor jó vónék. Eh, az asszony mind csak arra való, hogy rúgd fel, hagyd ott... De mit ér! Mégis nála van az életem!...
Lassan, cammogva, szinte öntudatlanul vissza bement a házba. A szoba közepén megállt. Az ablakon át egy kis világosság szűrődött be; meglátta a feleségét az ágyon.
Erzsi félálmosan, jókedvvel mosolygott rá, s beljebb húzódott a falhoz, helyet hagyott.
Dani leült az ágy szélére, föléje hajolt, csendesen megcsókolta. Az asszony hevesen adta vissza.
Erre ő lelökte a csizmát s lefeküdt.
Az asszony mohón, szerelmesen bújt hozzá.