Közzététel dátuma: 2017.09.28. 13:43:53
Hogy megették az ételt, Dani felállott, megtörölte a száját, és ment dolgára.
Úgy uzsonnaidőig szénát forgatott, akkor bejött, megborotválkozott s felöltözött szépen vasárnapló ruhájába.
Az asszony csak nézte, mit csinál, nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Béla, a kisfiúk ott játszott a földön Sanyival, az öccsével, és a szemével kísérte az apját.
Mikor Dani készen volt s még a botot is kézbe vette, indult. A pitvar közepén megállt, és kereste a szókat, mit mondjon köszönésül.
- Hát... ha... - mondta, minden szó után egyet gondolva - ha begyün Pesta, mondd meg neki, hogy hónap itt legyenek mind a hatan. Megkezdjük a gyűtést. Még renden ázik az a széna.
Ezzel billentett a fejével, és elment.
Az udvaron megcsóválta a fejét.
- Ej, beh állhatatos! Nem kérdezte meg, hová megyek. Hejjaj, nagy baj e, ha az asszony nem igazi segítőtársa az urának... Mán énnekem mindent az asszony ellenire kell megcsinálnom. Nem csak, hogy nem segít, de még ű nem hisz benne, még ű nem akarja...
Kedvetlenül haladt ki az utcára. Nem gondolt új gondolatot, csak az érzése volt nyomott.
Az utca üres volt, csak itt-ott ácsorgott egy-egy gyerek. Mezőn van most minden épkézláb ember.
A falu derekán ingvállban, repülő piros, virágos szoknyában egy elég takaros lány jött szembe rá, szaladva, a zsidó bérlő cselédje. Dani abban a percben az asszonnyal játszó emberré lett, s ahogy elnevetett arccal el akart mellette szaladni a lány, annak a kötője közepéhez döfött egy hüvelykujjal.
A lány visszakapta magát és hátralépett egy lépést.
- Ooó... - mondta.
Dani elébe állott.
- Hová, hé?
A lányt kergette a sietés, és jobbra-balra pillantott, merre szaladhatna el a férfitől, de ez kissé kitárta a karját, hogy akármerre elcsíphesse. Hát aztán megállt a leány.
- Ó, mán ne tartson fel, mikor úgy sietek...
- Akkor állj meg, ha sietsz.
- Eresszen.
- Hová mégy? Mi baj?
- Ó, nagy baj van.
- No.
- De aszonták, meg ne mondjam senkinek.
- Hát senkinek ne mondd meg; azt nem mondták, hogy valakinek meg ne mondd!
A lány egy kicsit fölnevetett.
- Kampec mán a fiatal úrnak.
- Mi?... Liscsánnak?
- A mezőrül gyütt hazafelé a Csillagon, osztán a lú megijedt a kaputól, oszt kiugrott, oszt az úr leesett, oszt abba a szentséges minutumban kitörte a nyakát.
Daninak olyat villant az arca, mint téli villámláskor az ég.
- Meghalt? - kérdezte szilaj arccal.
- Meg - mondta ijedten a lány, s kerekre nyílt szemmel nézett rá.
- Bizonyistenedre?!
- Meg hát! iszen mondom hogy meghalt - és ijedten esküdözött a lány.
- Jó, eregy dolgodra.
És eleresztette a lányt, akit úgy nem látott tovább, mint azt a tőkét, amely a szomszéd kapu tövébe volt letéve.
Egy percig ott állt kővémeredten, akkor fölkapta a fejét, körülnézett s egyenesen bement a baloldalt eső nagy portára, hol a sógora, Takács Gyuri négy lovat itatott a vályúnál.
- Gyuri, add ide a Ráródat. Az én lovaim mind kinn vannak a ménesbe máma...
- Hová mégy?
- Hónap megtudod.
- Nagyon kihajtod?
- Sose búsujj, ha beledöglik se, megéri.
- Hát... vidd inkább a Keselyt.
- A Rárót mondtam! - szólt keményen Dani.
Gyuri fürkészve nézte a sógorát, nem felelt, ismerte, tudta milyen ember.
- Hé - kiáltotta a kiskocsisra -, hozd ki azt a lúpokrócot... Vagy a nyerget?
- Eh, elég a pokróc is.
Ráterítették a ló hátára. Dani a vályúra lépett, s fölvetette magát a lóra, a kurtakantárt kézbe vette, s biccentett nekik.
Aztán nyugodt, egyenletes lépésben megindította a lovat.
Pár perc múlva kint volt a faluból, s csendes ügetéssel, nagy gondolatokkal haladt előre, puha porfelhőt hagyva maga után.