Közzététel dátuma: 2017.09.28. 12:49:29
Alig ment ki Dani a kapun, Takács Gyuri felugrott, kapta a gubáját s utánasietett. A másik két paraszt (a harmadik, az öreg Kis már elment) abban a percben, ahogy a két nagygazda nem ült az asztalnál, az ottfelejtettek kényelmetlenségével feszengett a széken. Gyerünk, no gyerünk mi is - noszogatták egymást.
- Ereggyetek hát - szólt a tanító -, nem látjátok, hogy ez késelni akar!
- A lehet! - nevetett ráncos tokájába Vincellér - azt jó lesz látni!
- Azt jó! - mondta a másik is, és elmentek.
- Forduljatok fel mindnyájan reggelre - morogta magában a tanító, aki torkig volt a parasztokkal, a parasztsággal, megutálta az utálatot, s valami emelkedett hangulatot érzett magában. Valami szokatlant, szépet, nagyot akart tenni. Körülnézett bágyadt fényű szemével, piszkos körmével belekapart a szakállába, s átérezte helyzete fonákságát, át azt a lehetetlenséget, hogy ő itt valaha valahogyan hozzájusson emberi méltóságához illő egyetlen mozdulathoz. Füst volt ott és borbűz, és köpések és kimondott trágárságok undora, amely szinte beleévedt a rozoga bútorokba s vastaggá tette a levegőt. A lógó lábú lámpa azt izzadja ki üvegén, attól növeszti a hamvát, még ennek is az fogyasztja el a lángját. Hát az ember, az Isten képére teremtett, az élet, a társadalom, az öröklött és szerzett és rátukmált gyarlóságok embere, akit az alkohol vitt félre útra, s aki az alkoholtól várta a szabadulást, hiába - ez a gyarlandó ember hogyne állana szédülve remegő inain, s hogyne izzadná itt a jótehetetlenség elernyesztő csöppjeit.
És egyszerre fellobbant benne az isteni szikra, az ész, az emberi dicsőség. S csaknem felbukik álltában, amint hirtelen tettre lódítja az ötlet, a szép és jó és nagy tett ötlete:
Kinyitja az ablakot.
S amint betódul a tiszta éles, szabad levegő, amint berohan s körülszalad az első jeges szélroham, a lámpa rémületében nagyot lobban, elalszik, az ember pedig összerázkódik, s vékony ruhájában reszket. De nem omlik össze és nem teszi be az ablakot, hanem örül az isteni szikrának, amely még ott pislog az agyában, és állva a hideg, a fagyasztóan tiszta éjszakában, rezegni, sugározni kezdenek a csillagok a szem nedves tükrén, s egyszerre csak újabb nagy és szép és jó tettre tör ki egész lénye:
Zokogni kezd.