Elöl-járó versek
Én, ki játszadozám ifjantan a szerelemnek
Édes verseivel s könyörűletlen Violámnak
Szíve keménységét ostromlám énekeimben:
Fegyvert éneklek már most hangosb hadi verssel,
S oly maga-szánta vitézt, ki az ellene gyűlt törököknek
Roppant táborait bé merte várni Szigethez;
Sőt noha már maga is Szulimán odarkeze haddal,
Mégsem rettene meg nagy szíve ama Szulimántól,
Akinek Európa rémült hírre, ha hallá.
Éneked így kezdéd, Zrínyi! Melyben nagy Ösödnek
Nagy emlékezetét örökös versekbe lefestéd:
Hajdani nagy bajnok! Ne neheztelj érte, ha mostan
Mérészlem ritmussaitól megfosztani munkád*.
Sőt inkább, ha talám szép gondolatid kifejezni
Annak kelleteként nem tudnám, engedelemmel
Légy hozzám, kérlek, s nézd el könyörűlve hibám.
Oh Te Theresa*, kinek nem övedzi köz erdei laurus
Homlokodat, mert az hervadni szokott, hanem a Te
Fogytig zöld koszorúd van kötve nagy érdemeidből:
Nagy Thrésa! Te legyél kezdett munkámba vezérlőm,
S azt jól alkotnom Te segíts, s ha szunnyadoz elmém:
Éleszd fel aluvó tüzemet nagy tetteid által,
S addig is énekeim meghallgatni Te ne sajnáld.
Mérészlem ritmussaitól megfosztani munkád: „Én elsőben ifjabb koromban az egész Zrínyi munkáját hexameterekre szándékoztam fordítani, akkor így voltak formálva e versek: Ne neheztelj érte, ha munkád / Mérészlem mértékre szabott versekbe kitenni.” (Ráday Gedeon jegyzete)
Theresa: „Ezen fordításomat még a nagy Mária Theresia idejében kezdettem, kinekis nevét most már változtatni véteknek tartottam volna, noha életében munkáimat akadályaim miatt el nem végezhettem.” (Ráday Gedeon jegyzete)