Közzététel dátuma: Nov 17, 2020 9:40:46 AM
Theseus, Aricia
THESEUS
Sápadtan állasz itt, és mintegy megigézve,
Úrnőm. Mit keresett nálad Hippolytos?
ARICIA
Csak idejött uram, a végső búcsuhoz.
THESEUS
Szemed e lázadót végül megbabonázta,
S a te műved csupán első ellágyulása.
ARICIA
Az igazat, uram, nem is rejtegetem.
Vak gyűlöleted ő nem osztotta sosem,
S főbenjáró bűnöst nem látott sose bennem.
THESEUS
Hanem esküdözött örökös szerelemben.
De szavára ne adj, mert érzelme hazug,
S mint néked, másnak is esküdött ugyanúgy.
ARICIA
Ő?
THESEUS
Tetted volna csak kevésbé ingataggá.
E szörnyű alkura hogyan is bírhatott rá?
ARICIA
S téged hogy bírhatott rá szörnyű szóbeszéd,
Hogy bemocskolva lásd tündöklő jó hirét?
Hát csak ily keveset tudnál az ő szivéről?
Csak így választod el a vétket az erénytől?
A te szemed elől már egy felhő elég
Eltakarni hires ragyogó jellemét?
Ó, így kiadni őt az aljas szóbeszédnek!
Orgyilkos átkaid nem visszavonni vétek,
Csak jól vigyázz, uram, úgy ne gyűlöljenek,
Hogy vágyad megtegyék a szigorú egek.
Gyakorta épp dühük hallgat áldozatunkra,
S bűnünkre büntetés legfőbb kegyük gyakorta.
THESEUS
Hiába akarod tettét szépíteni:
Szerelmed kész vakon e hűtlent védeni.
De én hiszek a hű, csalhatatlan tanúnak.
Láttam, láttam, amint igaz könnyei hulltak.
ARICIA
Csak jól vigyázz, uram. Győzhetetlen karod
E világból nem egy szörnyet kipusztított.
De mind legyőzve nincs, s épp te hagysz élni egyet.
De fiad az, uram, ki folytatnom nem enged.
Látva hozzád való oly mély tiszteletét,
Tudom, lesújtaná a további beszéd.
Az ő példája az, mely tőled messze kerget,
Nehogy megtörjem itt, mit ő kiván, a csendet.