Közzététel dátuma: Nov 18, 2020 9:1:19 AM
Phaedra, Oinone
OINONE
Már nem is mertelek életre költögetni,
És kész voltam, ha kell, a sírba is követni.
Már nem volt több szavam, hogy eltérítselek,
De ez az új csapás más törvényt szab neked.
Sorsod új arcot ölt, új feladatot ró rád:
Királyunk, lásd, halott, el kell foglalni trónját.
Halála egy fiút bíz rád, s terajtad áll,
Hogy szolga lesz-e, vagy, ha érte élsz, király.
Balsorsában kire számítson, ha te nem lész?
Könnyét letörleni sem fogja idegen kéz.
Siralma elhatol a magas egekig,
S anyjára bősziti haragvó őseit.
Élj, most már nincs miért a bűnt magadra venned,
A vétkes szenvedély egyszerre bűntelen lett.
Theseus már halott; s ezzel letört a zár,
Mitől benned a vágy vétek lett s borzadály.
Nincsen mit tartanod többé Hippolytostól;
Nyugodtan láthatod, nem félve semmi rossztól.
Hivén, hogy még ma is gyűlölöd, meglehet,
Hogy megy, s élére áll felkelt híveinek.
Oszlasd el tévhitét, ott törj rá, hol nem állja;
Troizén övé; legyen e boldog part királya,
De tudja jól, fiad jussa törvény előtt,
Mit Pallas épitett, a fönséges erőd.
Terád is, rá is egy ellenség vár csak itten:
Hát Ariciával küzdjetek meg ti ketten.
PHAEDRA
Jó, megadom magam, hadd győzzön meg szavad.
Éljünk, ha van, mi az életnek visszaad,
S ha az anyai szív ereje most, e gyászos
Percekben még elég lesz a fellángoláshoz.