Közzététel dátuma: Nov 17, 2020 9:37:51 AM
Theseus, Panopé
PANOPÉ
Nem láthatok, uram, királynőnk szándokába.
De semmi jót se rejt lázas viaskodása.
Arcán a végzetes búskomorság jele.
Színét már a halál árnyéka lengi be.
És Oinoné, akit elűzött szégyenszemre.
Magát a mély habok örvényébe vetette.
Többet senki se sejt őrült tette felől.
Tajték sodorta el végleg szemünk elől.
THESEUS
Mit mondsz?
PANOPÉ
De asszonyom ettől se lelt nyugalmat.
Vívódó lelke csak mindegyre felkavartabb.
Olykor, ha leplezett fájdalma sürgeti,
Fogja és fiait könnyárba fürdeti.
S hirtelen, mint aki feledte, hogy ki és mi,
Magától ellöki őket s borzadva nézi.
Cél nélkül, ingatag vonszolja csak magát,
Messze révedt szeme minket már meg se lát.
Háromszor ült neki, hogy írjon, s mást akarva,
Megkezdett levelét háromszor hagyta abba.
Siess hozzá, uram, segíteni ne késs.
THESEUS
Hogy? Oinoné halott, és Phaedra halni kész?
Hivassátok fiam, hadd jöjjön s védekezzék!
Bízvást meghallgatom, akármi is a mentség.
Ne sürgesd végzetes jótéteményedet,
Isten, inkább soha kegyelted ne legyek.
Mért is hajoltam én hazug és rossz tanúkra!
S mért emeltem feléd karjaim elvakulva!
Mily gyász szakadna rám, ha vágyam teljesül!