Dorine, Orgon, Mariane
ORGON
(megpillantja Dorine-t)
Maga meg hogy kerül ide?
Ugye nem tud erőt venni kíváncsiságán,
Azért lopózik itt minket kilesni, drágám?
DORINE
Igazán nem tudom, hogy ez a furcsa nász
Valami kósza hír vagy csak találgatás,
De ha ilyesmiről beszéltek, csak nevettem:
Az ilyen házasság azt mondtam, lehetetlen.
ORGON
Hogyan? Hát annyira hihetetlen?
DORINE
Igen,
Sőt annyira, uram, hogy önnek sem hiszem.
ORGON
Van módom arra, hogy magával elhitessem.
DORINE
Csak tréfát űz velünk, uram, nem hisszük úgysem.
ORGON
Majd elválik hamar, igaz-e, tréfa-e.
DORINE
Mesebeszéd!
ORGON
Vigyázz, lányom, ez nem mese.
DORINE
Ugyan, ne higgyen el ilyet apjaurának.
Ez tréfa csak.
ORGON
De nem.
DORINE
Akármit is csinálhat,
Nem hiszünk önnek.
ORGON
Úgy? Akkor dühös leszek!
DORINE
Jó! Elhisszük, de ez csak annál rémesebb.
Hát az úr, akinek arcán a bölcsesség ül
S ilyen széles szakállt növesztett rajta díszül,
Lehet-e annyira bolond...
ORGON
Sok, ami sok!
Túl bizalmas kegyed, csak annyit mondhatok,
Tudja meg, angyalom, hogy ez már tarthatatlan.
DORINE
Semmi harag, uram, beszéljünk csak nyugodtan.
Így megtréfálni a világot mire jó?
Az ön lánya nem egy vak bigottnak való,
Annak pedig akad fontosabb hivatása.
De önt miféle ok bírhatta rá e nászra?
Mi oka lehetett, hogy ön, pénzzel tele
Egy koldus vőt keres...
ORGON
Csitt! Nincsen semmije,
De megérdemli, hogy éppen ezért dicsérjék.
Szegény, igaz, de ez becsületes szegénység.
Őt minden rang fölé éppen az emeli,
Hogy hagyta jámboran magát kifosztani,
Mert soha nem ügyelt a világi vagyonra,
Örök dolgok felé irányult csak a gondja.
De rendbejön megint, ha segitek neki
S elvesztett vagyonát még visszanyerheti.
Ősei birtokát majd végül visszaváltja,
Mert nemesember ő, és régi a családja.
DORINE
Ezt ő mondja, de nem hiszem, hogy összevág
A jámborsággal ez a földi hiuság.
Akinek célja, hogy a szentséget keresse,
Az nem a névre, sem a származásra büszke,
Mert az alázatos, igazi áhitat
Nem tűrheti el az ilyen becsvágyakat.
Mire jó ez a gőg?... De ez a téma sérti:
Jó, hagyjuk a nemest, lássuk, milyen a férfi.
Intézheti-e úgy, hacsak nem kénytelen,
Hogy ilyen lány olyan férj birtoka legyen?
Nem riad vissza, ha a folytatásra gondol?
Mi következhetik ilyen lakodalomból?
A lány erénye az, amely kockán forog,
Ha nászra kényszerül, s ízlése háborog.
Az, hogy jó feleség legyen s erényben éljen,
Nemcsak az asszonyon múlik, hanem a férjen,
S kiknek szarvára a világ ujjal mutat,
Ők rontják el maguk az asszonyaikat.
Hűnek maradni egy bizonyos fajta férjhez,
Ne tagadja, uram, tudjuk, milyen nehéz ez,
S ki gyermekére egy rossz férjet kényszerít,
Az magára veszi a lánya vétkeit.
Gondolja meg, milyen veszélyt hozhat a terve!
ORGON
Majd maga megtanít, mit kell tennem - na, persze.
DORINE
No, csak tanulja meg, jobbat nem is tehet.
ORGON
Ne hallgasd, lányom, az üres beszédeket.
Tudom mi kell neked, apád vagyok, enyém vagy.
Igaz, hogy már odaigértelek Valérnak,
De kártyázni szeret, az a hibája van,
És valószínű, hogy kissé vallástalan,
Úgy vettem észre, hogy nemigen jár misére.
DORINE
Hát nem is jár azért, hogy más szemmel kisérje,
Mint aki épp csupán külszinért megy el.
ORGON
Amit maga beszél, engem nem érdekel.
A másik kitünő viszonyban van az éggel,
És hidd el, ez a kincs nagy gazdagsággal ér fel.
Minden óhajodat betölti ez a nász,
Csupa gyönyör lesz és mennyei mulatás.
Kettesben élsz vele, hű lángban egybekelve,
Akárcsak két gyerek vagy két valódi gerle.
Egy rossz szó, annyi sem esik majd köztetek,
S amivé akarod, majd azzá teheted.
DORINE
Csak bolonddá teszi, szó sem lehet egyébről.
ORGON
Ez micsoda beszéd?
DORINE
Lerí a külsejéről,
És akármit beszél, uram, tönkreteszik
Az ő hajlamai lánya erényeit.
ORGON
Ne szóljon közbe, már nem bírom türelemmel.
Ne üsse bele az orrát, ahova nem kell.
DORINE
Ha beszélek, csak a javát nézem, uram.
Mindig akkor szól közbe, mikor Orgon a lányához fordul
ORGON
Hallgasson, kár ezért a gondért: hasztalan.
DORINE
Ne szeretnők csak úgy...
ORGON
Hát minek is szeretnek?
DORINE
Szeretem akkor is, ha nem tetszik kegyednek.
ORGON
Elég!
DORINE
Drága nekem az úr becsülete.
S nem tűröm el, hogy közgúnynak kitegye.
ORGON
Elhallgatsz végre már?
DORINE
Lelkiismeretére
Venné-e, hogy ilyen legyen a lánya férje?
ORGON
Elhallgatsz végre, te kígyó, ki pimaszul...
DORINE
Ó, milyen jámbor és mégis dühbe gurul!
ORGON
Mert elönt az epe e zöldség hallatára.
Értsd meg, azt akarom, hogy hallgass valahára.
DORINE
Többé nem szólok egy szót se... de gondolok!
ORGON
Gondolj, amit akarsz, de teszek róla, hogy
Elhallgass, vagy... Elég.
(Lányához fordul)
Hidd el, ezt az egészet
Elég alaposan megfontoltam.
DORINE
(félre)
De szétvet
A düh.
(Elhallgat, amint Orgon feléje fordul)
ORGON
Divatfi nem volt, ez igaz, soha,
Tartuffe mégis olyan...
DORINE
(félre)
Igazi csúf pofa!
ORGON
Hogy ha a külseje nem is vonzana mindjárt,
Egyéb értékei...
(Megáll Dorine előtt, összefonja karját, úgy nézi)
DORINE
(félre)
Na, ez a kicsi jól járt!
Ha én lennék az ő helyén, engem bizony
Férfi nem venne el, ha én nem akarom,
S ha nászt ülnék vele, hát ráébredne másnap,
Hogy mi a módja az asszonyok bosszujának.
ORGON
(Dorine-hoz)
Hát semmibe se vesz, maga haszontalan?
DORINE
De mi baja, uram? Magához nincs szavam.
ORGON
Akkor hát mit csinál?
DORINE
Beszélgetek magamban.
ORGON
(félre)
Ideje már, hogy e pimasznak megmutassam,
Ha visszakézzel egy jó pofont lekenek...
Pofonra emeli kezét, úgy folytatja, de Dorine, valahányszor Orgon ránéz, elnémul
Kislányom, ez a terv csak tetszhetik neked.
Akit én emlitek, hidd el, jövendő férjed...
(Dorine-hoz)
Most miért nem beszél?
DORINE
Mert nincsen mit beszéljek.
ORGON
No, csak egy szót.
DORINE
De nincs kedvem egy szóra sem.
ORGON
Hát nem felel?
DORINE
De, majd ha elment az eszem.
ORGON
Lányom, most végre már mutass szép engedelmet,
Hogy választásomat megadón helyeseljed.
DORINE
(elszalad)
Hát ilyen férj nekem nem kellene soha,
Orgon pofon akarja vágni, de nem sikerül
ORGON
Melletted ez a lány, hidd el, kész nyavalya.
Akivel egy fedél alatt meglenni vétek.
Képtelen is vagyok folytatni a beszédet.
Hallgatni sem birom szemtelen szavait:
Megyek - a levegőn tán megnyugszom kicsit.
DORINE, ORGON, MARIANE.
ORGON
Que faites-vous là?
La curiosité qui vous presse, est bien forte,
Mamie, à nous venir écouter de la sorte.
DORINE
Vraiment, je ne sais pas si c'est un bruit qui part
De quelque conjecture, ou d'un coup de hasard;
Mais de ce mariage on m'a dit la nouvelle,
Et j'ai traité cela de pure bagatelle.
ORGON
Quoi donc, la chose est-elle incroyable?
DORINE
À tel point,
Que vous-même, Monsieur, je ne vous en crois point.
ORGON
Je sais bien le moyen de vous le faire croire.
DORINE
Oui, oui, vous nous contez une plaisante histoire.
ORGON
Je conte justement ce qu'on verra dans peu.
DORINE
Chansons.
ORGON
Ce que je dis, ma fille, n'est point jeu.
DORINE
Allez, ne croyez point à Monsieur votre père,
Il raille.
ORGON
Je vous dis...
DORINE
Non, vous avez beau faire,
On ne vous croira point.
ORGON
À la fin, mon courroux...
DORINE
Hé bien on vous croit donc, et c'est tant pis pour vous.
Quoi! se peut-il, Monsieur, qu'avec l'air d'homme sage,
Et cette large barbe au milieu du visage,
Vous soyez assez fou pour vouloir...
ORGON
Écoutez.
Vous avez pris céans certaines privautés
Qui ne me plaisent point; je vous le dis, mamie.
DORINE
Parlons sans nous fâcher, Monsieur, je vous supplie.
Vous moquez-vous des gens, d'avoir fait ce complot?
Votre fille n'est point l'affaire d'un bigot.
Il a d'autres emplois auxquels il faut qu'il pense ;
Et puis, que vous apporte une telle alliance?
À quel sujet aller, avec tout votre bien,
Choisir un gendre gueux...
ORGON
Taisez-vous. S'il n'a rien,
Sachez que c'est par là, qu'il faut qu'on le révère.
Sa misère est sans doute une honnête misère.
Au-dessus des grandeurs elle doit l'élever,
Puisque enfin de son bien il s'est laissé priver
Par son trop peu de soin des choses temporelles,
Et sa puissante attache aux choses éternelles.
Mais mon secours pourra lui donner les moyens
De sortir d'embarras, et rentrer dans ses biens.
Ce sont fiefs qu'à bon titre au pays on renomme;
Et tel que l'on le voit, il est bien gentilhomme.
DORINE
Oui, c'est lui qui le dit; et cette vanité,
Monsieur, ne sied pas bien avec la piété.
Qui d'une sainte vie embrasse l'innocence,
Ne doit point tant prôner son nom, et sa naissance ;
Et l'humble procédé de la dévotion,
Souffre mal les éclats de cette ambition.
À quoi bon cet orgueil... Mais ce discours vous blesse,
Parlons de sa personne, et laissons sa noblesse.
Ferez-vous possesseur, sans quelque peu d'ennui,
D'une fille comme elle, un homme comme lui?
Et ne devez-vous pas songer aux bienséances,
Et de cette union prévoir les conséquences?
Sachez que d'une fille on risque la vertu,
Lorsque dans son hymen son goût est combattu ;
Que le dessein d'y vivre en honnête personne,
Dépend des qualités du mari qu'on lui donne ;
Et que ceux dont partout on montre au doigt le front,
Font leurs femmes souvent, ce qu'on voit qu'elles sont.
Il est bien difficile enfin d'être fidèle
À de certains maris faits d'un certain modèle;
Et qui donne à sa fille un homme qu'elle hait,
Est responsable au Ciel des fautes qu'elle fait.
Songez à quels périls votre dessein vous livre.
ORGON
Je vous dis qu'il me faut apprendre d'elle à vivre.
DORINE
Vous n'en feriez que mieux, de suivre mes leçons.
ORGON
Ne nous amusons point, ma fille, à ces chansons ;
Je sais ce qu'il vous faut, et je suis votre père.
J'avais donné pour vous ma parole à Valère;
Mais outre qu'à jouer on dit qu'il est enclin,
Je le soupçonne encor d'être un peu libertin;
Je ne remarque point qu'il hante les églises.
DORINE
Voulez-vous qu'il y coure à vos heures précises,
Comme ceux qui n'y vont que pour être aperçus?
ORGON
Je ne demande pas votre avis là-dessus.
Enfin, avec le Ciel, l'autre est le mieux du monde,
Et c'est une richesse à nulle autre seconde.
Cet hymen, de tous biens, comblera vos désirs.
Il sera tout confit en douceurs, et plaisirs*.
Ensemble vous vivrez, dans vos ardeurs fidèles,
Comme deux vrais enfants, comme deux tourterelles.
À nul fâcheux débat jamais vous n'en viendrez,
Et vous ferez de lui tout ce que vous voudrez.
DORINE
Elle? elle n'en fera qu'un sot, je vous assure.
ORGON
Ouais, quels discours!
DORINE
Je dis qu'il en a l'encolure,
Et que son ascendant, Monsieur, l'emportera
Sur toute la vertu que votre fille aura.
ORGON
Cessez de m'interrompre, et songez à vous taire,
Sans mettre votre nez où vous n'avez que faire.
DORINE
Je n'en parle, Monsieur, que pour votre intérêt.
(Elle l'interrompt toujours au moment qu'il se retourne pour parler à sa fille.)
ORGON
C'est prendre trop de soin; taisez-vous, s'il vous plaît.
DORINE
Si l'on ne vous aimait...
ORGON
Je ne veux pas qu'on m'aime.
DORINE
Et je veux vous aimer, Monsieur, malgré vous-même.
ORGON
Ah!
DORINE
Votre honneur m'est cher, et je ne puis souffrir
Qu'aux brocards d'un chacun vous alliez vous offrir.
ORGON
Vous ne vous tairez point?
DORINE
C'est une conscience,
Que de vous laisser faire une telle alliance.
ORGON
Te tairas-tu, serpent, dont les traits effrontés...
DORINE
Ah! vous êtes dévot, et vous vous emportez?
ORGON
Oui, ma bile s'échauffe à toutes ces fadaises,
Et, tout résolûment, je veux que tu te taises.
DORINE
Soit. Mais ne disant mot, je n'en pense pas moins.
ORGON
Pense, si tu le veux; mais applique tes soins
À ne m'en point parler, ou... suffit.
(Se retournant vers sa fille.)
Comme sage,
J'ai pesé mûrement toutes choses.
DORINE
J'enrage
De ne pouvoir parler.
(Elle se tait lorsqu'il tourne la tête.)
ORGON
Sans être damoiseau,
Tartuffe est fait de sorte...
DORINE
Oui, c'est un beau museau.
ORGON
Que quand tu n'aurais même aucune sympathie
Pour tous les autres dons...
(Il se tourne devant elle, et la regarde les bras croisés.)
DORINE
La voilà bien lotie.
Si j'étais en sa place, un homme assurément
Ne m'épouserait pas de force, impunément;
Et je lui ferais voir bientôt, après la fête,
Qu'une femme a toujours une vengeance prête.
ORGON
Donc, de ce que je dis, on ne fera nul cas?
DORINE
De quoi vous plaignez-vous? je ne vous parle pas.
ORGON
Qu'est-ce que tu fais donc?
DORINE
Je me parle à moi-même.
ORGON
Fort bien. Pour châtier son insolence extrême,
Il faut que je lui donne un revers de ma main.
(Il se met en posture de lui donner un soufflet; et Dorine à chaque coup d'œil qu'il jette, se tient droite sans parler.)
Ma fille, vous devez approuver mon dessein...
Croire que le mari... que j'ai su vous élire...
Que ne te parles-tu?
DORINE
Je n'ai rien à me dire.
ORGON
Encore un petit mot.
DORINE
Il ne me plaît pas, moi.
ORGON
Certes, je t'y guettais.
DORINE
Quelque sotte, ma foi.
ORGON
Enfin, ma fille, il faut payer d'obéissance,
Et montrer, pour mon choix, entière déférence.
DORINE
en s'enfuyant.
Je me moquerais fort, de prendre un tel époux.
(Il lui veut donner un soufflet, et la manque.)
ORGON
Vous avez là, ma fille, une peste avec vous,
Avec qui, sans péché, je ne saurais plus vivre.
Je me sens hors d'état maintenant de poursuivre,
Ses discours insolents m'ont mis l'esprit en feu,
Et je vais prendre l'air, pour me rasseoir un peu