Közzététel dátuma: Nov 18, 2020 8:46:31 AM
Phaedra, Oinone
PHAEDRA
Vezesd akárhová a hódolattevőket.
Csak nem kívánhatod, hogy így fogadjam őket?
Még mivel ámitod lesújtott lelkemet?
Inkább rejts el: ugyis beszéltem eleget.
Testemből kicsapott a szenvedély haragja.
Kimondtam azt, amit hallani sem szabadna.
Hogy hallgatott, nagy ég! Ó, hogy bánt el velem
Meddig kitért szavam elől, a szívtelen!
S váltig csak arra várt, hogy már mikor mehetne!
És arca hogy pirult, még nagyobb szégyenemre!
Mért is gáncsoltad el halálos tervemet?
Jaj, mikor kardja már itt érte keblemet
Csak elsápadt-e, mondd? Egy mozdulatot tett-e?
Csupán, amért kezem egyszer megérintette,
A kardra nézni is utált gonosz szeme,
S félt, hogy a nyomorult vas ne mocskolja be.
OINONE
Hát balsorsodban csak siránkozásra gondolsz,
S táplálod a tüzet, mit el kellene, hogy fojts?
Nem lenne jobb, Minos dicső leánya, mondd,
Ott lelned nyugovást, ahol méltóbb a gond,
S a hűtlentől, aki nem kész magát megadni,
Elragadni a trónt, s a kormányt megragadni?
PHAEDRA
Én és uralkodás? Én és törvénykezés?
Mikor magam fölött sem úr a gyatra ész!
Mikor magam fölött is elveszett uralmam,
Mikor a szenvedély gyűlölt igája rajtam,
Mikor majd meghalok!
OINONE
Fuss tőle!
PHAEDRA
Nem tudok.
OINONE
Elűzni tudtad, és kerülni nem tudod?
PHAEDRA
Késő. Már ismeri esztelen szenvedélyem,
És régen túl vagyok a köteles szemérmen.
Kiadtam szégyenem meghódítóm előtt,
S a kéretlen remény szívembe költözött.
Te voltál az, aki erőmet, mely leroskadt,
S már ajkamra szökő lelkemet visszahoztad,
Felélesztettek itt hízelgő szavaid,
Remélnem lehetett, hogy vágyam betelik.
OINONE
Hozzájárultam-e, vagy sem, sorsod kezéhez:
Hogy óvjalak, mire nem lettem volna képes?
De ha volt valaha némi önérzeted,
E dölyfös megvetést hogyan is tűrheted?
A megátalkodott, könyörtelen szemével,
Hagyta, hogy szinte már lába elébe térdelj.
Milyen gyűlöletes volt vak gőgjében ott!
Szememmel Phaedra, ó, mért is nem láthatott?
PHAEDRA
E dölyfről, Oinone, bizonnyal letehet még.
Vadon nevelkedett, és vadságra nevelték.
Kemény szabály alatt élvén, Hippolytos
A szerelemre most először hajlamos.
Hátha a döbbenet tette, hogy hallgatott csak,
S panaszaink talán túl elhamarkodottak.
OINONE
Tudod, barbár anya keblén nevelkedett.
PHAEDRA
Barbár és szkíta volt, azért csak szeretett.
OINONE
De őt a női nem csak gyűlöletre készti.
PHAEDRA
Így nem kell legalább vetélytárstól se félni.
A jótanács ugyis késő már, Oinoné,
Vágyam szolgája légy, és ne értelmemé.
Szerelemnek az ő szíve bevehetetlen.
Hát üssünk rajta ott, hol nem sebezhetetlen.
Láttuk, az uralom hatással volt reá;
Nem is rejtette el, hogy Athén vonzaná;
Már arra mutatott ringó hajói orra,
S kibontva lobogott a szélben a vitorla.
Menj s e nagyratörőt nevemben feltaláld,
Csillogtasd meg szeme előtt a koronát.
Övezze homlokát ősei szent fejéke,
Leghőbb vágyam, hogy én magam tegyem fejére.
Nekem nem kell: legyen övé a hatalom.
Vezesse fiamat a királyi uton;
Talán kedvére lesz helyettesítni apját.
Én kezére adom a fiút és az anyját.
Törd meg, ahogy tudod, ne törődj semmivel,
A te szavad talán meghallgatásra lel.
Sírj, jajgass, mondd neki, hogy Phaedra belepusztul,
Ne rettenj el, ha kell, a siralmas panasztól
Jótállok mindenért, benned reménykedem.
Menj, tőled függ csupán, mi történjék velem.