Közzététel dátuma: Nov 17, 2020 11:39:17 PM
PHAEDRA
(egyedül) Elment. És ezt a hírt kell szavából kivennem.
Mily el nem fojtható tűz éledez szivemben?
Ó, mily villámcsapás! Nagy ég! Mi hír nekem!
Rohantam; hogy fiát talán megmenthetem.
A döbbent Oinoné karja közül kitépett
A lelkifurdalás, amely szívemben égett.
S ki tudja, mire nem ragad e bűntudat?
Tán elszánom magam arra, mit nem szabad,
Talán, ha szavamat ott félbe nem szakasztják,
Kitör szívemből a gyalázatos igazság.
Hippolytos szeret, és nem engem szeret!
Ariciáért ég! Őnéki vall hitet!
Ó, istenek, mikor megvesztegethetetlen,
Dölyfös szemeivel állt vágyaimnak ellen,
Azt hittem, hogy konok szívén örök a zár,
S miként nekem, egész nememnek ellenáll.
S mégis volt, ki e szív makacs gőgjét letépte,
Kit kegyetlen szeme méltónak vélt kegyére.
Szívét megejteni tán nem is nagy dolog.
Csak én vagyok talán, akit így eldobott.
S még én legyek, aki mentségéért esengne?