Jacques Louis David (1748-1825)

Franciaországban a klasszicizmus első jelentős festőegyénisége Jacques Louis David, aki később Napóleon kedvelt festője lett. Az Akadémián tanult, majd 1774-ben elnyerte azt az ösztöndíjat, amellyel Rómába utazhatott és ő is a klasszicizmus híve lett, az antik emlékek hatása alá került.Tanulmányútjáról való hazaérkezésekor készítette el az első vázlatokat a Horatiusok esküje című képéhez, amelyen aztán tizenegy hónapig dolgozott. 1784-ben fejezte be. Nem túlzás azt állítani, hogy festményben összegezte a klasszicizmus minden ismérvét, mindent, amit Itáliában tanult. Sem a téma, sem a kivitelezés nem felelhetett volna meg ennél jobban a kor ízlésének. Minden részletében alkalmazkodni akart az antikvitáshoz, de az egyéni invenció sem hiányzott belőle. David eredetisége a Horatiusok esküjében nem a választott témán alapul, hanem azon a drámaiságon, ahogyan ezt ki tudta fejteni. Kétségkívül van a képben bizonyos színpadiasság, de erő is, tulajdonképpen középszerű festői kvalitásai ellenére. Később David - Marat és Robespierre barátja részt vett a forradalom eseményeiben, és a nemzetgyűlés megbízta a labdaházi eskü megörökítésével. A nemzetgyűlés tagjaként azok közé tartozott, akik megszavazták XVI. Lajos halálát, és a Konvent megbízásából megszervezte a Legfőbb Lény tiszteletére rendezett ünnepséget.Robespierre bukása után öt hosszú hónapot börtönben töltött, ez alatt tervezte meg híres képét, A szabin nőket. Napóleon hatalomra jutásakor David klasszikus olvasmányai, különösen Plutarkhosz hatása alatt a korzikai vezérben antik hőst vélt felismerni, és testestül-lelkestül csatlakozott a császárhoz, aki több kép elkészítésével is megbízta. Megrendelésre festette többek között a Napóleon koronázását. Ez a hatalmas, reprezentatív, kissé talán unalmas kompozíció néhány szép portrét is tartalmaz. Ugyancsak megrendelésre készült a Sasok című képe. A forradalom hőseit megörökítő képei közül a Marat halála monumentális egyszerűségével, visszafogottságával, nemes pátoszával egyik legjobb műve, s kitűnően reprezentál egy egész korszakot. Igen jó portréfestő is volt, a Madame Récamier-t ábrázoló arcképe nemcsak jellemzőerejével, hanem a háttér vibráló, egyéni festés módjával is kiemelkedik művei közül.

XVIII. Lajos a restauráció után megbocsátotta a nagy festő Napóleon iránti lelkesedését, és David Párizsban maradhatott. Mikor azonban Napóleon visszatért Elba szigetéről, David az elsők között írta alá a Bourbonokat Franciaország trónjától megfosztó császári rendelkezést, és így érthető, hogy Waterloo után a festő számára nem maradt más lehetőség, mint hogy Brüsszelbe emigráljon. A forradalom és Napóleon festője 1825-ben Brüsszelben halt meg.

Jacques-Louis David studied drawing and the literary classics before being accepted into the Académie Royale at the young age of eighteen. After eight years of struggle, he finally won the coveted Prix de Rome. Visits to ruins, exposure to Neoclassical doctrines, and study of Nicolas Poussin's classicism encouraged him to adopt a style and subject matter derived from antiquity.

Returning in Paris in 1780, David soon prospered. Large canvases of classical themes brought him election to the Académie Royale in 1784 and sensational success at the Paris Salon in 1785. His firm linear contours, even lighting, pure colors, and frieze-like composition were admired, but more than his style was revolutionary. The paintings came to be regarded as a political manifesto for ending the corruption of an effete aristocracy and returning to the stern, patriotic morals attributed to republican Rome.

"The Robespierre of the brush," David served in the French Revolutionary government, painted portraits of its leaders, designed its republican festivals and funerals, and suffered imprisonment when the political winds shifted. Despite his impassioned earlier rhetoric-"The artist must be a philosopher.... an artistic genius should have no other guide except the torch of reason"-David handily transferred his loyalties to Napoleon Bonaparte, the new ruler of France. Exiled to Brussels after Napoleon's fall from power, David continued to train young painters and draftsmen.

Források:

Verslista: >>>

Sulinet Hírmagazin: >>>

Sulinet művészettörténeti felvételi előkészítő: >>>