Orgon, Tartuffe
ORGON
Hogy egy szent emberen ilyesmit elkövessen!
TARTUFFE
(félre)
E szenvedésemet bocsásd meg neki, Isten!
(Orgonhoz)
Ha tudná, hogy nekem mekkora kínt okoz,
Hogy testvérem előtt rágalmaz a gonosz...
ORGON
Szörnyű!
TARTUFFE
Hálátlanak mind, és e gondolatra
Lesujtott lelkemet a kín majd széthasítja...
Borzasztó fájdalom... Szívem úgy elszorul,
Hogy bele is halok... Tűrnöm kell szótlanul.
ORGON
(könnyezve rohan az ajtóhoz, amerre fiát kiűzte)
Miért is kíméltelek? Már sajnálom... Gazember!
Miért nem ütöttelek agyon, itt, két kezemmel?
(Tartuffe-höz)
Testvér, csak nyugalom, üljön le újra hát.
TARTUFFE
Inkább zárjuk le ezt a sok gonosz vitát.
Látom, hogy itt milyen komoly zavart okoztam.
Fivérem, azt hiszem, ideje, hogy bucsúzzam.
ORGON
Hogyan? Tréfál velem?
TARTUFFE
Gyűlölnek, s figyelem,
Hogy izgatják az ön gyanúját ellenem.
ORGON
És vádjaik talán helyet kapnak szivemben?
TARTUFFE
Nem hagyják abba majd, hagy üldözzenek engem,
S a vádat, amelyet ezúttal elvetett,
Meghallgatja talán máskor, legközelebb.
ORGON
Nem, fivérem, soha.
TARTUFFE
Ó, fivérem, egy asszony
Tud módot arra, hogy férje lelkére hasson.
ORGON
Nem, nem.
TARTUFFE
Gyorsan megyek. Ha már nem leszek itt,
Tán kikerülhetem haragjuk nyilait.
ORGON
Nem, nem, maradjon itt, nem élem túl, ha elhagy.
TARTUFFE
Jó, maradok, habár e tűrés kínja túl nagy.
De ha akarja, hát...
ORGON
Ó!
TARTUFFE
Jó, nincs több szavam.
De legalább tudom, mihez tartsam magam.
Kényes a becsület, kötelez a barátság,
Hogy elkerüljük a pletykát s a gyanu árnyát,
Kerülöm hitvesét, és vele ön se lát...
ORGON
Nem, találkozzanak, beszélhet a világ.
Csak örülök, ha az embereket dühítjük,
S inkább azt akarom, mutatkozzanak együtt,
Sőt még mással fogom őket dühíteni:
Ön lesz örökösöm, de az egyedüli.
Nem is halogatom, nyélbeütöm azonnal
S megajándékozom önt egész vagyonommal.
Egy hű és jó barát, akit vőül veszek,
Nem kedvesebb-e, mint asszony, szülő, gyerek?
Nos, elfogadja-e, amit önnek kínálok?
TARTUFFE
Isten akarata - ez az, amit kívánok.
ORGON
Szegény! Intézzük el írásban az ügyet.
Hogy megpukkadjanak sorban az irigyek.
ORGON, TARTUFFE.
ORGON
Offenser de la sorte une sainte personne!
TARTUFFE
Ô Ciel! pardonne-lui la douleur qu'il me donne.
(À Orgon.)
Si vous pouviez savoir avec quel déplaisir
Je vois qu'envers mon frère, on tâche à me noircir...
ORGON
Hélas!
TARTUFFE
Le seul penser de cette ingratitude
Fait souffrir à mon âme un supplice si rude...
L'horreur que j'en conçois... J'ai le cœur si serré,
Que je ne puis parler, et crois que j'en mourrai.
ORGON
Il court tout en larmes à la porte par où il a chassé son fils.
Coquin. Je me repens que ma main t'ait fait grâce,
Et ne t'ait pas d'abord assommé sur la place.
Remettez-vous, mon frère, et ne vous fâchez pas.
TARTUFFE
Rompons, rompons le cours de ces fâcheux débats.
Je regarde céans quels grands troubles j'apporte,
Et crois qu'il est besoin, mon frère, que j'en sorte.
ORGON
Comment? Vous moquez-vous?
TARTUFFE
On m'y hait, et je voi
Qu'on cherche à vous donner des soupçons de ma foi.
ORGON
Qu'importe; voyez-vous que mon cœur les écoute?
TARTUFFE
On ne manquera pas de poursuivre, sans doute;
Et ces mêmes rapports, qu'ici vous rejetez,
Peut-être, une autre fois, seront-ils écoutés.
ORGON
Non, mon frère, jamais.
TARTUFFE
Ah! mon frère, une femme
Aisément, d'un mari, peut bien surprendre l'âme.
ORGON
Non, non.
TARTUFFE
Laissez-moi vite, en m'éloignant d'ici,
Leur ôter tout sujet de m'attaquer ainsi.
ORGON
Non, vous demeurerez, il y va de ma vie.
TARTUFFE
Hé bien, il faudra donc que je me mortifie.
Pourtant, si vous vouliez...
ORGON
Ah!
TARTUFFE
Soit, n'en parlons plus.
Mais je sais comme il faut en user là-dessus.
L'honneur est délicat, et l'amitié m'engage
À prévenir les bruits, et les sujets d'ombrage.
Je fuirai votre épouse, et vous ne me verrez...
ORGON
Non, en dépit de tous, vous la fréquenterez.
Faire enrager le monde, est ma plus grande joie,
Et je veux qu'à toute heure avec elle on vous voie.
Ce n'est pas tout encor; pour les mieux braver tous,
Je ne veux point avoir d'autre héritier que vous ;
Et je vais de ce pas, en fort bonne manière,
Vous faire de mon bien, donation entière.
Un bon et franc ami, que pour gendre je prends,
M'est bien plus cher que fils, que femme, et que parents.
N'accepterez-vous pas ce que je vous propose?
TARTUFFE
La volonté du Ciel soit faite en toute chose.
ORGON
Le pauvre homme! Allons vite en dresser un écrit,
Et que puisse l'envie en crever de dépit.