Közzététel dátuma: Nov 18, 2020 8:39:52 AM
Theseus, Hippolytos, Theraménes
THESEUS
Mily furcsa üdvözlés fogadja itt apádat,
Fiam?
HIPPOLYTOS
Phaedra lehet csak erre magyarázat.
De ha meghallgatod legizzóbb vágyamat,
Engedd, uram, hogy itt többé ne lássanak,
Hagyd, hogy a zaklatott Hippolytos ne lássa
Soha már e helyet, mely hitvesed lakása.
THESEUS
Te elhagynál, fiam?
HIPPOLYTOS
Én nem kerestem őt,
Te vezetted ide távozásod előtt.
Neked tetszett, uram, e szép troizéni tájra
Hozni Ariciát s Phaedrát, hajóra szállva.
Gondjuk viselni is reám hárult a tiszt.
De mától fogva már mily gond tarthatna itt?
Az erdőkben tunya ifjúságom elégszer
Megvívott könnyedén sok hitvány ellenével.
Nincs-e már ideje, ha tisztségem letelt,
Méltóbb harcokban is próbálnom a gerelyt?
Közel se töltve be a kort, mit én elértem,
Már nem egy zsarnokon, nem egy iszonyú rémen
Vett győzelmet kemény, félelmetes karod,
Mely, hol gazságra lelt, azonnal lecsapott,
Két tenger partjait a vészektől megóva.
Már nem lesett veszély a szabad utazóra.
Héraklés, boldogan hallván diadalod,
Nehéz munkáiban máris rád számitott.
S én, ily dicső apa ismeretlen utóda,
Hős anyám nyomdokát se értem még utol ma.
Hadd mutassam meg én is bátorságomat,
S ha harcaid után egy szörny tán még maradt,
Hadd hozzam én eléd irháját tiszteletben;
Vagy ha nem, hát dicső halál hirdesse fennen,
A nemes-éltüek örökös hírnevén,
Egész világ előtt, hogy fiad voltam én.
THESEUS
Mi az, mily borzadály uralkodik e tájon,
Hogy fut szemem elől egész bomlott családom?
Ha érkezésem ily rettegett és utált,
Mért tártad ki, nagy ég, börtönöm kapuját?
Csak egy barátom volt*. S esztelen, szörnyü lángja
Hitvesét Epirus zsarnokának* kivánta.
Szolgáltam kedvtelen* szerelmi terveit,
De mit tegyünk, ha a sértett sors elvakít?
Még fegyverem se volt, mikor rám tört a zsarnok.
Láttam Pirithoust, kiért hő könnyem omlott,
Miként lett iszonyú szörnyeknek eledel,
Amiket ez a gaz embervéren nevel*.
Engem meg vaksötét, mély üregekbe zárat,
Tőszomszédságában az árnybeli hazának*.
Végre, félév után, rám néztek az egek,
S ki tudtam játszani, ki láncra veretett*.
Kioltottam e gaz ellenség satnya lelkét:
Martalékul saját szörnyeinek vetették.
És most, mikor szivem repes, hogy itt vagyok
Köztük, kiket az ég szívemnek meghagyott,
- Mit beszélek? mikor lelkem újjászületve
Ismerne rá a hű, a szeretett szemekre,
Akkor csak félelem és irtózás fogad,
S mindenki ellöki ölelő karomat.
Hogy szinte szívem is, látva e borzadást itt,
A vad epirusi fogságba visszavágyik.
Beszélj. Phaedra szerint engem sérelem ért.
Ki árult el? S ha nincs még megbosszúlva, mért?
Hellász, melyet karom annyiszor győzve védett,
A bűnösnek talált nyújtani menedéket?
Nem válaszolsz? Fiam, saját fiam, talán
Ő is ott lenne az ellenség oldalán?
Gyerünk. Szívem tovább e kétség ne igézze.
Tudjuk meg, mi a bűn, s kinek van benne része:
Tisztázza Phaedra már, mitől ilyen zavart.
egy barátom: Peirithoosz (latinos írásmódban Pirithous) és Thészeusz barátsága a görög mitológia egyik legnevezetesebb barátsága. Peirithoosz az erejükről és vadságukról híres lapithák királya volt, Zeusz fia.
Epirusz zsarnokának hitvese: Perszephoné (vagy más néven Koré), aki Hadész vagy a vele néha azonosnak tekintett Aidoneusznak, az epiruszi molosszok királyának felesége volt.
kedvtelen: értsd: kedvtelenül, kedvem ellenére. Thészeusz a mitológia szerint csak azért segítette Peirithooszt Pereszphoné elrablásában, amit még ő is esztelenségnek tartott, mert fogadalma kötötte: korábban Peirithoosz is segített neki az akkor még csak tizenkét éves Helené elrablásában.
embervéren nevelt iszonyú szörnyek: a mitológia egyik változata szerint Hadész (vagy Aidoneusz) a Kerberosszal falatta fel Peirithooszt, amikor megtudta, hogy el akarta rabolni tőle a feleségét.
az árnybeli haza: az alvilág, Hadész
ki tudtam játszani, ki láncra veretett: a mitológia szerint Thészeusz, akit Hadész (vagy Aidoneusz) fogságba vetett, nem saját erejéből szabadult ki az alvilágból, hanem Héraklész hozta fel onnan a tizenkettedik munkája során, amikor a Kerberoszt kellett felhoznia a Hadészból Eurüsztheusz számára.