Mikhál bán a kis Somával jön
MIKHÁL
Király - - Uram - -
KIRÁLY
Te is?
MIKHÁL
A jó nevében összerontatott
Ősz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem! - -
Ha egykor ősz hajad leszen, fogod
Érezni, hogy minő keserves annak
Megmocskolása. - A mohádik* el-
Vették szerencsém, nyúgalmam, fiam. -
Azt gondolám, hogy mindenem: nem! én
Még nem valék szegény, Gertrudis azzá
Tett.
KIRÁLY
Mit beszélsz?
MIKHÁL
Késő vénség fehérlik
Fejemen - mocsok nem volt rajtam soha
Más, mint kiontott vére a haza
És szent igazság ellenséginek;
Most mint közönséges tolvaj vitettem
Tömlöcbe, és a külső nemzetet
Anélkül is megútált nép* szeméttel
Dobála. Ezt Gertrudisod tevé,
Mert nem akarám testvéremet megölni.
SIMON
Érettem ennyit -
MIKHÁL
(elragadtatva).
Fiamért annyit! oh
Simon, hogyan felejthetném el azt?
(Öleli.)
KIRÁLY
(magában küszködve).
Utálatos beszédek! lopjatok
Csak a szememből minden könnyeket
Ki, melyek oly édessen törlik a
Fájdalmamat szívemből el. Miért
Kell félelemnek a bánat helyére
Férkezni? meg volnék rabolva? meg?...
Oh félre! félre! a nyájas halott,
Mely fekszik oly víg ábrázattal ott
Nem törheté ki azt a támaszot,
Melyhez királya úgy ragaszkodott. (Fenn.)
Vigyétek el! vigyétek el! hazudnak!
MIKHÁL
Igen! megyünk. - Állandóság, öcsém,
Nincs e világon. Átok fekszik a
Bojóthi Mortundorf fajon*! - Minek-
Előtte mennék: király! ne ez*!
(Somát elébe vezeti.)
Melinda gyermeke. Atyja adá ide*;
Csak Endre az, kinek kezére bízni
Bátorkodok.
(Megöleli a gyermeket.)
Ha az anyád kérdezi,
Hogy hol vagyon Mikhál? mondd meg, hogy ő
Simonnal elment számkivetésbe. Élj.
(El akarnak.)
mohádik: a Spanyolországot megtámadó arab törzsek egyike
a külső nemzetet anélkül is megútált nép: a merániak tetteiért minden külföldit, így a spanyolokat és köztük Mikhált is megutált nép
a bojóthi Mortundorf fajon: Mikhál, Simon és Melinda családján
ne ez: nesze ez; íme, itt ez a fiú
Atyja adá ide: mielőtt Bánk a királynéhoz ment, Mikhál gondjaira bízta Somát