A történelmi figura
Melinda alakjához élő személy, de nem történelmi személyiség szolgáltatott alapot Katona Józsefnek. A Bánkkal tévesen azonosított Benedek erdélyi vajda felesége volt, Totának hívták, és valóban spanyol származású volt; az ő életrajzából való adat a darabban, hogy Imre király feleségével, Aragóniai Konstanciával jött Magyarországra családostul. 1202-ben férjétől birtokokat kapott jegyajándékul, amelynek tulajdonában II. András őt 1221-ben akkor is megerősítette, amikor Benedeket lázadás szítása miatt minden tisztségétől és birtokától megfosztotta. Érdeméül említették ennek kapcsán Tota asszony szolgálatait a királyné körül, s szó volt esetleges gyalázkodásokról is ellene (Benedek és Bánk azonosságának feltételezésében ez is megerősíthette Katonát).
A Bánk bán első kidolgozásában Bánk felesége számára az Ádelájd nevet a szerző találta ki (ez az Adelaida németes hangzású változata, és egy korábbi darabjában, az 1813-ban írt István, a magyarok első királya címűben már felruházta vele egyik szereplőjét, egy lengyel hercegnőt). A második kidolgozás megírására készülő Katonának kezébe került Csery Péter Ottó vagy a zabolátlan indulatok áldozata című regénye, amelyben Bánk feleségét Melindának hívják - ezt a nevet a szerző spanyolabbnak találta, mint amit ő talált ki a szereplő számára, így átvette.
A színpadon
Melinda drámai szende (naiva); karcsú, törékeny alkat, szép arc, magas fekvésű, csengő hang jellemzi.
"Déryné nem volt szépség, de gyönyörű szemei mindig üdeséget kölcsönöztek arcának, s könnyed tagmozdulatai még később is ifjúnak tüntették fel." (Karacs Teréz: A régi magyar színészetről) Déryné Széppataki Róza, aki számára a szerepet Katona megalkotta, negyvenéves volt, amikor eljátszotta Melindát a kassai ősbemutatón.
Déryné Széppataki Róza (született: Schekenbach Rozália, később használt családneve: Schenbach; 1793-1872) egy másik naivaszerepben, egy évvel a Bánk bán kassai ősbemutatója után, 1834-ben. Ez a kép, Szathmáry Pap Károly litográfiája az egyetlen hiteles ábrázolás róla.