Közzététel dátuma: Jan 31, 2016 8:56:2 PM
Setét boltozat Petur házában. Hátul középen egy fekete asztal, mely körül Mikhál bán, Simon bán s a békételenek ülnek, sokan pedig körülöttük állanak. Petur bán az előlülő; a feje felett, a falon egy kép függ, melyen egy a trónuson büszkén ülő asszony látszik. Mindenik békételen mellett a székhez egy béfedett paizs van támasztva. Nagy függő lámpás világít. Az előbbeni éjtszaka.
PETUR
A hajnal érkezik, s még mind csak ily
Határozatlanúl? - Szorongatást
Okoz talán a jó szerencse? vagy
Csak összetett kezekkel várakoztok,
Hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors? -
Hát nem ti voltatok, kik oly mohón
Kapátok érc-pohártokat*, midőn
Vagy három órával ezelőtt ivék a
Magyar szabadság hosszú életére!?
Úgy, Úgy! hiszen, meg kellett volna azt
Gondolni, hogy csak akkor mernek a
Kis gyermekek mást fenyegetni, a-
Midőn hiszik, hogy azt nem tudja senki.
SIMON
Boldog, ki hisz: mert meg nem váltja a
Jelenvaló kisebb rosszat talán
Rosszabb jövendővel. Mi lesz hazádból
Akkor?
PETUR
Megállja még az a sarat*.
SIMON
De mégis - úgy lehet, hogy elmerül.
BÉKÉTELENEK (dörmögve).
Igaz.
PETUR
Hah! Ördög és pokol, biz' úgy
Kívántok itt világosíttatást, mint-
Ha a dolog csak engem érdekelne,
És bőrötökre tán építeni
Magamnak egy uralkodást akarnék.
SIMON
Mikhál, te szólj.
MIKHÁL (aki szundikált).
No mit? - csináljatok
Mit tetszik, és ahol közegyezéssel
Megállapodtok, ott megegyezek. (Ismét szundikál.)
SIMON
Hm! csalhatatlan a közegyezés?
BÉKÉTELENEK (dörmögve).
Kérdés!
PETUR
Tehát ti szűntelen csak
Visszhangi vagytok e szőrszálhasító
Fontolgatásinak? Mért jöttetek
Ide hát? vagy a pillantatnak közel-
Létébe' kívánnátok visszamászni?
Oh gyáva lelkek! mondom: a jövő
Éjjelre.
SIMON (homlokát dörgölve).
És olyan hamar.
BÉKÉTELENEK (nyughatatlansággal).
Hamar.
PETUR
Zárt néki*, míg nekünk nem adja ő.
Tő* asszonyok kezében, nem királyi
Pálcánk - le onnan édes asszonyom!
(A felette lévő képet ellöki.)
Egy olyan teremtés, akinek nem ez
Hazája, - cinteremjeinkben* a-
Kinek lenyúgodott szülői nem
Tevék le csontjokat, - ki gyermeki
Játékainkban is nem osztozott volt:
Bennünket az vajjon szerethet-é?
BÉKÉTELENEK (elevenebben).
Nem, nem!
SIMON
De hátha mégis úgy lehetne?
PETUR
Hallgass Simon! - Nem érdemes talán
Az, ami játékon forog, hogy a
Kockák vetésén kissé karjaink
Fárasszuk?
(Felkapván a mellette levő paizst, arról a takarót lerántja és a címer rajta egy a trónus alatt vérében fetrengő asszony.)
Im csak ide tekéntsetek!
Nem érdemes mászásra* e derék
Szőlőgerezd? Nem érdemes, hogy a
Király megént király legyen? s nyakunkra
Ne hágjon a dölyfös Meránia?
(Mind bámulva vonják le mellettük levő paizsaikról a takarót s mindeniken az előbbeni címer látszik.)
Egy véres asszony a királyi szék alatt. - - -
Nincs senki is? - no menjetek haza
Tehát s vegyétek fel magatokra a
Töredelmeseknek* köntösét, ha ez
Vétek; s zokogjatok, mint a bolondok,
Kik vétkekért csapra ütik véreket -
BÉKÉTELENEK (felzúdulva kardot rántanak s az asztalra csapják).
Sokáig éljen a magyar szabadság!
MIKHÁL (felütődik).
Mi az? mi végződött?
SIMON (ingadozva).
Én nem tudom.
PETUR (egy szegletbe dobván a nála levő paizst).
Le a királyi székből asszonyom!
BÉKÉTELENEK
Véressen is!
MIKHÁL
Mit? Oh nagy Istenem!
PETUR
Mi lelt öreg? - vagy úgy! Hát a jövő
Éjjelre -
BÉKÉTELENEK
Pártütés!
MIKHÁL (felugorván, egyik széktől a másikig tántorodik).
Hah! Pártütés?!
PETUR
Utálatos beszéd! nem pártütés -
Kicsikart szabadság! - csak nyúgodj, öreg.
MIKHÁL
Oh nyughatatlan éjtszakám! Simon,
Petur - ti - emberek! - Irtóztató
Álomba rengettetek el engemet.
Mikhál - öreg! mi lett belőled? - ébredj!
(Magát mellénél rázza.)
PETUR
Csak csendesedj! neked semmit se kell
Csinálni -
MIKHÁL
Oh, bán, bán, ez már gyalázat!
Simon, Simon! te is közöttök? oh nem!
SIMON
De hátha mégis -
PETUR
Ő is fegyveres-
Társunk -
MIKHÁL
Csalárd vagy bán: az én öcsém ő?
Uram teremtőm szánj! mire
Jutottam? (Térdreesik.) Irgalom meg irgalom,
Irgalmas Isten! Ah, hová jutottam!
(Elhanyatlik.)
SIMON (felfogja).
Bátyám!
PETUR
No, hagyd el, üljetek le csak.
A vének ollyak, mint a gyermekek,
Kik mindenért sírva fakadnak. Nem is hal
Ő meg*.
SIMON
De hátha mégis úgy lehetne -?
AZ ŐR (kívül).
Ki vagy?
SZÓZAT
Szabad magyar.
AZ ŐR
Mi jelszavad?
SZÓZAT
Melinda.
PETUR
Jön.
BÉKÉTELENEK
Ki az?
SIMON
Melinda?
érc-pohár: értsd: serleg
megállja még az a sarat: helytáll. Katona itt a szólás eredetére utal, amikor a várvédők a várárok sarában is csatáztak az ellenséggel. Simon válaszában az elmerül is erre a helyzetre utal.
zárt néki: értsd: börtönbe vele!
tő: értsd: tű
A lila betűkkel kiemelt szövegrész (Egy oly teremtés...) idézet Friedrich Schiller Az orleánsi szűz című drámájának prológusából.
cinterem: temető (a latin coemeterium szóból)
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Nem érdemes talán...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
nem érdemes mászásra: Webernél nem mászásról, hanem taposásról van szó (a leszüretelt és dézsába öntött szőlőfürtök összetaposása a borkészítés első lépése volt), Katona félreolvasta a forrását.
töredelmesek: önsanyargató szerzetesek
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (no menjetek haza...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
nem is hal ő meg: az ő Simonra vonatkozik; Petur Mikhált igyekszik megnyugtatni.