BIBERACH (jön).
Csak Bíberach.
BÉKÉTELENEK
Hah! halj meg!
BIBERACH (nyugodtan visszalép).
No lassan! ejnye milliom! biz úgy
Nekem estek, énhelyettem hogyha itt
Más állna, tán a nyavalya is kitörné.
Kedves vitézek, csendesen! biz' az
Ördög nem alszik*! - ej, szégyen, gyalázat
Kardot ragadni! (Csalfa alázódással).
Egy magyar csak egyik
Bajúsza végével pokolba űzhet
Egy ily szegényke németet.
SIMON
Melinda!
MIKHÁL
Hol loptad el húgomnak a nevét?
BIBERACH
Ahol magát más lopta*: a királyné
Dombérozó* mulatságában.
BÁNK, MIKHÁL, SIMON
Ember!
BIBERACH
No hadd beszéljem hát magam ki; de -
(Igazán megszeppenve).
Ördögbe is! valóban most eszem'
Fel kell tekerni - átkozott hajón evez szerencsém,
S elül, hahogy reája nem vigyázok.
BÁNK
Kóbor! hogyan jött a Melinda név
Nyelvedre?
BIBERACH
Páh! tehát mégsem tudod? -
De igaz! hisz a királyné prüszkölő-
Becs-rang-porától* egész bolondulásig
Elszédültél te. No de, szó ami szó,
Ők szépen is fogának a dologhoz,
Úgymint: "Nagyúr - ej - Bánk bán - így, meg így;
Nem illik, ország első nagyja, hogy -
Így meg-meg így." - Felhozta hát ide
Szép együgyű* feleségét a nagyúr,
Bármint dörömbözött* szerelme-féltő
Nagy szíve.
BÁNK
Ember!
BIBERACH
Csak csendesen, óh
Bán most az egyszer úgy kell már viselni
Magamat, hogy a hajlandóságodat*
Megérdemeljem; mert ebűl leszek.
Ládd bán, sokan tudták ezt a regét;
És ha igazat kell szólni, addig én is
Sípot faragtam nádatok között*,
Míg benne ülhettem s hiú szemekkel
Néztem magam körül - nevetve mást.
Véletlen így tanultam azt ki, a-
Mit szorgalommal sem tudtak sokan.
Ispány uram*, te oly merőn tekéntesz
Reám, s nem tudod, hogy csak ezen éjtszakát
Lett volna szükség el nem lopni Bánk bán
Nagyúrtól*, és hogy addig, míg ti itt
Vele vagytok - otthon Ottó és Melinda -
MIKHÁL, SIMON, BÁNK (egyszerre).
Melinda, húgom? Fattyú megöllek!
BIBERACH
Ezt ugyan bizony
Szolgálatomra nem reményleném.
Ládd bán: királyod a kezedbe adta
Egész hatalmát; s így hogy egyikének,
Vagy másikának* útjában ne légy,
El kelle ország-vizsgálásra menned.
PETUR (mérges kacajjal emeli fel ökleit).
Gyalázat! Ellágyulhattam*? - No Bánk,
Hát nem kacagsz velem?
BÁNK (összecsapván kezeit).
Pokolbeli
Irtóztatóság büntetései -
Földünkre jöttetek hát már? hiszen
Ni, itt világos egészen, amit én
Üres fejű ki nem tudtam találni? -
El, a királyhoz - a császárhoz, - a
Pápához elmegyek s hogy elpiruljon,
Lerántom e parázna bíborosról*
A szép álorcáját kacagtatón.
Oh, légy velem hidegvér, légy velem!
Ne hagyj el állhatatosság! hogy merőn
Nézvén szemek közé, becsűletes
Tekintetemnél elvakúljon a
Szentségtörő*. Meggyilkolom ott előtte
A bíboros gazembert; és ha a
Vesztőpiacra hurcolnak, kiáltom:
Azért jutott hóhér kezébe Bánk, mert
Hitvesse virtusát bosszúlta meg!
BIBERACH
Páh, milliom! bizony tán nem tudod,
Hogy csóka csóka-társának szemét
Ki nem kaparja? mert ám mintsem oly
Nagyot bakázzon* a bíbor, bizonnyal
Előbb feláldoznak tíz Bánkot is.
De gyilkod* is haszontalan fened:
Az útakat jól tudjuk elállani;
Vesztőhelyet se fogsz te látni, hogy
Ottan rikolthassál, - az ily rikoltót
Titokban szokták ám eloltani.
BÁNK
Német! te megnyitottad a szemem!
S ily kábaságot akartam tenni? - Nem!
Szeggel szeget! hisz a tilalmas és
Megengedődhető ravaszkodás
Úgy állnak el*, mint a hazug s igaz.
Megmenthetem talán még - nemde, oh
Szólj, Bíberach, lehetne még talán
Meggátlanunk? szólj, szólj!
BIBERACH (öklét összeráncosított homlokához nyomván, igen mély, de rövid gondolkozás után).
Talán. - Gyerünk!
BÁNK
Ember! ha még késő nem volna - oh
Angyal*! szerezd meg üdvösségemet. -
Ne menjetek széjjel mindjárt barátim,
Hogy megtaláljalak, hahogy talán
Lehetne szükség rátok - (Mikhálhoz). Ősz, remélj
Egy nyúgodalmas éjtszakát.
MIKHÁL
Uram,
Szent isten! adj te!
MIND (morogva).
Ámen. Úgy legyen.
SIMON
Szabadítsd szerette húgomat, Melindát!
BÁNK
Csak egyszer őtet a kezem közé
Vehessem, oh mikép fogom kacagni
A gyáva herceget; s ha húsomat
Lerágja a kerítő asszony, akkor
Még csontomon is elviszem Melindát,
Hogy elhagyattatott helyen legyen
Inkább kenyéren s vízen, mintsem itt
Pompában, bíbor és a hermelin
Bemocskolásra* eszközül vettessen,
S szolgáljon egy bujának, akinél még
Drágább s becsesb előttem a kutyám. (El)
BIBERACH (maga eleibe dörmögve, követi).
És - jó ez is. Egyik csak nyerni fog! (El)
PETUR (egy ideig merően nézi mindnyájokat, kik elgondolkodtak).
No - üljetek le hát - azt mondta, hogy
Maradjatok. -
MIND (székekhez ballagnak, leülnek, s az asztalra békételenül könyökölnek. A többiek körül-körül a fal mellett levő padokra telepednek, és vagy térdekre bókolnak, vagy fejeket hanyatt a falnak támasztják.)
Jó, jó! Maradhatunk.
MIKHÁL
Bojóth! Bojóth! - Kopácsolásokat
Lelkem menyasszonyi ágynak gondolá;
Pedig becsűletünknek egy koporsót
Szegeztek, Oh Melinda!
(Bánatosan lehajtja fejét s végre elszunnyad.)
SIMON (mellé ül).
Még hiszem,
Tán jóra fordulhat minden (Maga elébe néz.)
De hát
Ha nem? Kevély spanyol szív, hol maradsz? -
Hamar tünő örömremény, mi vagy
Te? játszi képzete a kívánkozó
Észnek: - mosolyg s - meghal. -
PETUR (az ablaknál egy székbe vetette magát).
Jó éjtszakát!
MIND (anélkül, hogy megmozdulnának, dörmögik).
Jó éjtszakát!
PETUR (magába morog).
Virrad. - Nem úgy, nem úgy
Ti földi istennék*! ne gondoljátok azt,
Hogy minden irtózik hatalmas hangotoktól!
(Hirtelen visszateként.)
Hát alszotok?
MIND (lassabban).
Jó éjtszakát! -
PETUR
Aludj,
Mohón* kilobbant hazafiság! -
(Elragadtatva néz ki a hajnalcsillagra.)
Dicső fény-
Csillag!
(Hirtelen gúnyolva.)
Lopott fény*! - ej! -
(Lassan.)
Jó éjtszakát!
Függöny
az ördög nem alszik: a hangoskodó összeesküvők csendes megfenyegetése.
ahol magát más lopta: értsd: ahol őt magát (mármint Melindát) másvalaki (mármint Ottó) lopta.
dombérozik: dorbézol, zajosan tombol.
prüszkölő-becs-rang-por: arra való célzás, hogy a rang és a királyi kegy éppúgy ingerli, ösztönzi az embereket, mint a tüsszentőpor.
együgyű: egyszerű, az udvari dolgokban járatlan.
dörömbözik: dörömböl.
hajlandóság: jóakarat.
ezt a regét: értsd: Ottó törekvését Melinda elcsábítására.
sípot faragtam nádatok között: a szélfútta nádhoz hasonlóan suttogó udvari emberek között eddig csak figyelt, de most megfújja figyelmeztető sípját.
Ispány uram: Peturt szólítja meg így Bíberách.
nem tudod, hogy csak ezen éjtszakát lett volna szükség el nem lopni Bánk bán nagyúrtól: az első kidolgozásban még egyértelműbb, hogy Bíberách itt arra céloz, hogy Peturék a Melinda név titkos jelszavával rávették Bánkot, hogy ezen az éjjelen ne a maga dolgaival foglalkozzon, hanem hozzájuk menjen - ezzel akaratlanul is Ottó kezére játszottak.
egyikének, vagy másikának: Gertrudisnak vagy Ottónak
Ellágyulhattam?!: Petur meglepődött és elhallgatott attól, amit Bíberách mondott az éjszaka elrablásáról.
e parázna bíborosról: mármint Ottóról. Ez a megfogalmazás is árulkodó jele annak, hogy Katona eredetileg Bertholdra, a kalocsai érsekre gondolt (ezzel függ össze a pápának való panasztétel ötlete is egy sorral korábban).
szentségtörő: értsd: a házasság szentsége ellen vétő.
bakázik: megbukik.
gyilok: tőr.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Vesztőhelyet se fogsz te látni...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének V. könyvéből.
állnak el: értsd: különülnek el, különböznek egymástól.
angyal: mármint Bíberách, a mentőangyal. (Az első kidolgozásban ugyanezen a helyen ez szerepelt: "Vitéz! Imádni foglak!")
bíbor- és a hermelinbemocskolás: bíborszínű, hermelinprémmel díszített királyi palásthoz méltatlan cselekedet.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Kopácsolásokat...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
földi istennék: célzás Gertrudisra, szembeállítás a hajnal istennőjével, Aurorával.
mohón: hamar, gyorsan.
lopott fény: ahogyan a hajnalcsillag, a Vénusz a Naptól nyeri fényét, úgy kapják a békételenek tevékeny hazaszeretetüket tőle, Peturtól.