BÁNK (betoppan).
Bánk.
Az Isten e gyülekezet álmodott
Céljával, az, ha elsül*, és igaz, jó.
PETUR
Nem álmodott ez, elsül, és igaz, jó.
BÁNK
Úgy hát szerencsét kívánok.
PETUR s a BÉKÉTELENEK
Köszönjük.
MIKHÁL (feleszmélkedvén Bánkhoz siet).
Bánk, kedves, édes öcsém! Isten hozott
Egy ősznek oltalom-pajzsúl! Te ments
Meg engem e haramiák közűl.
BÁNK (kardjához kap).
Haramia?
BÉKÉTELENEK
Hogyhogy?
PETUR
Semmitől se tarts, bán!
BÁNK
De hát miért reszket ez az ősz?
PETUR
Mivel
Csak gyermek.
MIKHÁL (égre vetett szemekkel).
Oh, uram, bocsásd magadhoz
E gyermeket, s adj neki jó éjtszakát!
BÁNK
Öreg! világosíts meg e dologban.
MIKHÁL
Úgy vélekedtem, hogy Peturnak egy
Vitézi társaság lesz célja, mint-
Hogy a Kalandosok* már elhagyatnak.
Azonban képzelhedd érzésimet
Midőn felébredék s kiáltani hallom:
Le a királyi székből! - Pártütés!
BÁNK (egészen kirántja a kardját).
Való tehát?
PETUR
Nem egészen. Csak hogy egy
Asszonynak engedelmeskedni nem
Fogunk.
BÁNK
S miért?
PETUR
Miért? miért? te kérded
Azt bán? szegény lélek, sajnálhatom
Szép gyengeséged.
BÁNK
Gyengeségemet?
PETUR
Ne erőszakoskodjál magadon! Tudom
Én jól, hogy elvesztette lelked egy
Részét arany nyugalmának. - Panasszát
Nem hallod elnyomattatott
Hazádnak és nem látod, mint potyog
Hazádfiának orcáján le könnye? -
Ez a merániaknak izzadoz;
Amaz merániaknak a hasát
Hizlalja vérverejtékével; ez
Bőrét siratja, mert merániak
Takargaták be abba testeket.
Román* ugyancsak zendítő vala
Meg is fizette Zavichosztnál* halállal;
De a szegény Miciszlavic Miciszláv*
Mit véte, e meráni büszke asszony
Hogy tartományait kívánja el?
Bánk bán! barátim! a szülők Polyák-
Ország* felé néznek kisírt szemekkel,
Mert tán fiuk Endrével ott veszett,
Azért, hogy egy ötesztendős gyerek*
Nyerhesse a galíci tartományt*.
Légy boldog, Endre! ha te királyi pálcád'
Kezébe adtad asszonyodnak, és
Jóságodat dicsérni hallván, úgy veszed
Incselkedését, mint jó pénzt - íme:
Alattvalóid így segítenek.
BÁNK
S mit véte nektek e meráni asszony?
PETUR
Oh bán! ez a derék asszony nagyon
Értett azon közönséges szokáshoz -
De engemet csak nem fog lépre csalni -
Jól tudta ő azon mindennapi
Fogást, miképp kelljen az alattvaló
Nagyoknak orrára az édes reménység
Üvegszemét* nevetve tenni fel;
De úgy, hogy azt ők észre sem vegyék -
Az ollyanoknak, mint te vagy, nagyúr,
Ő rang, igéret és aranyhegyek
Zacskóba zárt szelével* el tudá
Mázos kegyelmét osztogatni,
S a jó bolondok, hogy helyét találják,
Kiveték zsebekből ön vagyonjokat.
BÁNK
Amit magok vetettek el, királyok
Vérén vegyék meg azt ismét?
BÉKÉTELENEK
Nem úgy van.
PETUR
Mi a királyt imádjuk - ámde egy
Endrében - egy férfiú-királyt imádunk,
Meráni asszony nem kell itt soha.
BÉKÉTELENEK
Nem, nem!
PETUR
Görög, gubás*, bojér*, olasz,
Német, zsidó, nekem mihelyst fejét
A korona díszesiti, mindegy az,
Mert szent előttem a királyom, és az
Asszonyt becsűlöm - ah, de mégis annak
Én engedelmeskedni nem tudok,
Nem, nem tudok, mint Endre a királyunk! -
Midőn Pozsonyvárban Erzsébetet
Általvevé Lajos thüringi herceg
Számára a követség* - oh mikép
Állt ottan ő! Egész ország csupán
Nyelvén lebegni láttatott: "Köszöntöm
Uratokat (így szólt), mondjátok neki,
Hogy ezen csekélységgel elégedne meg;
Ha Isten éltet, még idővel a leg-
Több drágaságokkal fogom tetézni," -
S kirakta a szörnyű sok kincseket,
Amelyeken Thüringia elvakult.
Hogy álla ottan Endre, hátul egy
Szegletben - Endre, a magyar király! -
Pirúlva morgott a magyar, s te Bánk
A köntösét rántád, hogy előbbre menjen. -
Sírt bennem a lélek, hogy a pazarlást
Szemléltem és minden magyar szeme
Könnyekbe lábbadt. - Honnan volt az a kincs?
Bánk, nem felelsz? - Tulajdonunkat el-
Vevé s od'adta a hazájabéli
Cinkosinak, s kihúzta a szegény
Magyarnak a kezéből a kenyért s azt
Megette a meráni fegyveres.
Lerontatá atyáink várait,
S meráni fegyverest rakott oda;
Elszedte hivataljainkat és
A puszta bán-névvel* cifrázta fel.
Eckbert, az öccse*, alig törölte le
Fülöp királynak a vérét* kezéről
S itt a scepúsi* földet elnyeré.
Berchtold* az üstökét se tudja még
Befonni, s már érsek, bán, vajda s Bács-
Bodrog megyékben főispán leve.
Bánáti Bertalan* kihal fimag
Nélkül: s ez asszony egy jött-ment Jerindó
Di Vegliát* atyafivá teremt -
BÁNK
Igen - de Ráskai Demeter, pohárnok -?
PETUR (megütközik s ajkát harapja).
A sógorom? Hm! A derék s hasznot-
Hajtó pohárnok a vámot valóban
Elnyerte Újfalun*, mert szorgalommal
Töltötte a királyné kancsóit*. - Sokáig éljen!
(Egy kancsót magasan felemel, azután kiönti a földre.)
MIKHÁL
A gyermekek tapossanak anyjokon,
Midőn az atyjok messze tartományban
Fárad szerencséjek miatt? - Gonoszság! -
PETUR
Minő szerencséért? hogy enged egy
Asszony kevély áhítozásinak
S Kálmánnak, a fiának*, hogy dobot,
Vagy egy kicsiny kürtöt nyerhessen - űzi
Galiciából* el Miciszlavict*?
BÁNK
És így hazátok elbúsultjait
Játszani akarjátok s királytokat
Úgy tenni a királyi székre, hogy
Gertrúdis estén szíve megrepedjen?
Fájdalmiban megölni érzeményit,
Hogy társitoknak könnyeit soha
Se lássa többé, - egyszersmind szeretni
Is, ölni is szándékoztok; mivel
Gertrúdis éppen a király maga*!
PETUR
Ne élne vissza hát azzal s ne kapna
Vasas marokkal* a magyar javak
Közé; mivel részemről én bizonnyal
Orrára kész vagyok koppintani.
BÉKÉTELENEK
Mi is!
BÁNK
De ő azért mégis csak az marad.
PETUR
No nekem ugyan nem az! ha egyszer ő
Rabló, királyném is megszűne lenni*-
Ezt esküszöm, míg Endre élni fog.
Meg kell erősítenie régi (szent
Első királyunktól* kitett) szabadság-
Beli jussainkat*; vagy ha megmutatja,
Hogy a hazám boldogságán segít
Ezen szabadság eltörlése* - egy szót
Se szólok: ámde míg ez a szokás,
E század, Árpád vére, a magyar
Érzés, magyar javak virágzanak,
Mindaddig azt fogom kiáltani; üsd az
Orrát, magyar, ki bántja a tied'!
BÉKÉTELENEK
Üsd, üsd!
BÁNK
S ezen szokást tekintve, mi
Szükség setétben bódorogni? Ha
Törvény s szokás szerént cselekszetek, nem
Csak én, hanem minden magyar segítő
Kezét sietve nyújtaná -
MIND (Peturon kivül mintha hályog esne le szemökről).
Igaz.
BÁNK (csendességgel).
Az őseink becsülettel s vitézi
Lélekkel estek egykor el, kicsiny
Vagyonoknak elnyeréséért, vagy inkább
Értünk: s mi azt mostan magunk javára
Tartsuk hazánknak omladékain?
Azokon; mivelhogy zendülésbe' nem
Fog-é kiömleni az ártatlanok-,
A felebarátjainknak vére is? mely
Bugygása közben fogja a szabadság
Jajos tüzét átkozni - hörgeni.
És tagja légyek e rossz társaságnak
Itt én is? ártatlan vért* ontani
Segítsek? és abban eszköz legyek, hogy
Jajgasson a szabadságunk miatt
Szegény magyar hazám? -
Az éltöket s a nyúgodalmokat
Kockára tégyük polgártársainknak*,
Kik, mint szülőinket, bennünket is
Táplálnak! - És miért? mivelhogy ez
Asszonynak a hatalma bűntetetlen
Teszi azt, mit a közönséges zsivány
Talán fizetne életével is?! -
Vétkűl tulajdonítsuk azt neki,
Hogy a felekzetét* jobban szeretné,
Mint a magyarságot? - Ha németek
Között közűletek király lehetne
Egyik, nem elsőbb volna-e előtte
Még ott is a magyar?
BÉKÉTELENEK (gondolkozva, dörmögve).
Hisz az való.
BÁNK
És ennek ellenét kivánja még-
Is mindenik; sőt azt akarja, hogy
Úgy tégyek én is. - Nem, magyarok! soha
Azt tenni nem fogom. Való, hogy engem
Az emberek bolondozása meg-
Mulattat; oh, de a vérekbe és
Az életekbe forró ösztönöm
Markolni nem kíván, se játszani. -
Hogy Bánk leüljön a setét szövetség
Gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb
Mint bánki sértődés* kivántatik.
BÉKÉTELENEK (egymásra nézvén).
Jól, jól beszél.
PETUR
Nem jól beszél, ha mondom.
SIMON
Ispán! de hátha mégis úgy lehetne -?
BÁNK
Ha oly hatalmatok lehetne is,
Mint volt Leventa*- vagy pedig Kupának* -
De nékik is elsűlt-e*?
SIMON
Mikhál! gyerünk!
MIKHÁL (örömmel).
Öcsém!
BÉKÉTELENEK (mind felkerekednek).
Gyerünk!
PETUR
Pokolba! hát talán nem
Esküdtetek meg itten?
BÉKÉTELENEK (ismét le akarnak telepedni).
Az való!
BÁNK
Kérlek, ne bántsd őket, különben én
Tőlük fogok kivánni egyet* itt
Mindjárt. Ne engedj jönni annyira* -
Úgyis felelned kell még egyre - egyre*,
Mely őrülésre hoz: de félre ezt
Most egyszer! - Emberek, jertek velem!
Előbb való a hit parancsolatja;
Istennek a kenettje* egy király felség.
BÉKÉTELENEK (Bánkhoz állanak).
PETUR (eleikbe futván).
Az Istennek kenettje Endre, nem
Gertrúd! ez a rabló az nem lehet!
Azért csak érjem el, torkon fogom,
S királyi széke kárpitjának* a
Zsinórjával fojtom beléje lelkét.
Mint vizözön zúgok mindenfelé,
S ahol találom, ottan rontom öszve
Ez asszony annyit átkozott fejét.
BÁNK
Várdán*, belőled most a nemzeti
Rút gyűlölet, nem az igazság beszél.
Jertek velem, magyarok! szánjátok őtet,
Mert nem gonoszságért gyűlöl, hanem
Azért, mivel más más köntöst visel.
MIND
Gyerünk!
PETUR
Kiholtak szabadítóid, oh
Te vasravert hazám? no nyeld le a bilincsed
Jajgatva s edd magadnak a halált!
Nem kényszerítelek - magam is tudok
Hóhérja lenni azon utálatosnak! (El akar.)
BÁNK
Megállj! - Ezen haza- s felségárulót
Láncokba verjétek - parancsolom.
Én, a király személye, én - maga
Parancsol Endre a király! -
PETUR (Bánk lábaihoz hajol).
Királyom!
BÁNK (elérzékenyedve felemeli).
Petur, Petur, kedves bátyám, ölelj meg!
Látod, hová tud téged csak neve
Is vinni Endrének! ládd, mint buzogsz
Érette, mégis a szívét akarnád
Kitépni! - Hát jut-é eszedbe még a
Testvéri háború*? Te ott is Endre
Pártján valál, - s midőn jószágidat
Elszedte Elmerik király* -
PETUR
Eressz!
BÁNK
Hozzám jövél szökésed éjjelén,
Még egyszer elmentünk a cinterembe*
Együtt - lerogytál ott atyádnak a
Sirjára, s azt mondád: "Igazad vala
Atyám, - az Isten nem segít soha
Felkent királyok ellen! Nem maradt
Semmim, csak egy szivem: már legyen a
Föld, melybe' nyugszol, akárkié; de sirod
Ölelése s e mondás enyim marad."
PETUR (Bánk nyakába esik).
Öcsém! - az Isten nem segít soha
Felkent királyok ellen! - Már legyen
Akárkié a föld és a vagyon -
Egy szív marad; s így - szent haza, békesség!
MIND (Bánkhoz tolakodnak).
Az - békesség! -
MIKHÁL
Öcsém! Uram-teremtőm!
BÁNK (mintha mind egybe akarná ölelni).
Oh Endre! győzedelmeskedj te bár
Országokon; de ilyen győzedelmet
Mint Bánk neked nyert most, nem nyersz soha!
AZ ŐR (kívül).
Ki vagy?
SZÓZAT
Szabad vitéz.
AZ ŐR
Jelszód?
SZÓZAT
Melinda!
BÁNK
Melinda! oh, ki gyógyít engemet meg?!
MIND (egy oldalra tolódnak).
Hah! árulás!
elsül: értsd: teljesül, megvalósul
kalandosok: latin elnevezésű lovagi társaság, akik összejöveteleiket Calendae napján, azaz minden hónap elsején tartották.
Román: Lodoméria fejedelme, II. Endre másodunokatestvére, aki 1198-ban lengyel segítséggel elfoglalta Halics trónját. A "zendítő" arra vonatkozik, hogy mindkét tartomány III. Béla óta a magyar király hűbérbirtoka volt.
Zavichoszt: (ma: Zawichost, Lengyelország) itt esett el Román fejedelem 1205. június 19-én, immáron a lengyelek ellen harcolva.
Miciszlavic Miciszlav: Msztyiszláv pereszopnyicai fejedelem, akit először 1212-ben hívtak meg a halicsiak a trónra (ez váltotta ki a Bánk bán cselekménye idején zajló hadjáratot).1213-ban egy halicsi bojár űzte őt el II. Endre támogatásával. 1215-ben visszatért, és megfosztotta hatalmától az időközben trónra segített Kálmánt, a magyar király fiát; a következő év őszén azonban ismét menekülni kényszerült Kálmán elől. 1219-ben (már Novgorod fejedelmeként) ő kerekedett felül, elfogta Kálmánt, és a következő években békét kötött II. Endrével. 1226-ban visszaverte az újabb magyar támadást, a békét ezúttal dinasztikus házassággal erősítették meg. 1227-ben így vejének, András magyar hercegnek adta át Halicsot.
Polyákország: értsd: Lengyelország
ötesztendős gyerek: Árpád-házi Kálmán herceg, II. András másodszülött fia (1208-1241). Halics trónjára 1214-ben került, 1215-ben királlyá koronázták. Még ugyanebben az évben menekülnie kellett, és 1216-ban csak apja segítésével tudta trónját visszaszerezni. 1219-ben orosz fogságba került, és csak a békekötés után térhetett vissza Magyarországra. (Halicsi királyi címét haláláig viselhette.) 1226-tól Szlavónia hercege. 1241-ben sebeibe halt bele a tatárjárás harcai során.
a galíci tartomány: Galícia, vagyis Halics.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (ez a derék asszony...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
üvegszemét: értsd: szemüvegét
rang, igéret és aranyhegyek zacskóba zárt szele: Katona itt több mitológiai történetet és motívumot sűrített egyetlen képbe: a bőségszarut és Pandóra szelencéjét, amelyben csak a remény maradt, míg a bnajok kiáradtak belőle a világra. Egyben utalás Homérosz Odüsszeia című eposzára, a 10. énekre, ahol Aiolosz, a szelek királya tömlőkbe zárja a rossz szeleket, hogy a főhőst segítse, de Odüsszeusz társai kiengedik azokat.
gubás: Halics lakóit, a ruszinokat nevezi így viseletükről Katona egyik forrása, Katona István munkája.
bojér: bojár, azaz halicsi előkelő, nemes
Midőn Posonvárban Erzsébetet átalvevé Lajos thüringi herceg számára a követség: az 1211-ben történt esetet Katona több történetírói munkában is megtalálhatta: Katona Istvánnál, Pray Györgynél, Fressler Ignác Aurélnál.
a puszta bán név: a bánok a déli határvidéken fekvő önálló közigazgatási egységek, a bánságok vezetői. Közülük az újkorban csak Horvátország vezetője tartotta meg tisztségét. A valóságban tehát a Petur által említett értékcsökkenési folyamat ellenkezője történt.
Eckbert, az öccse: lásd a Jegyzés rá vonatkozó sorait!
Fülöp királynak a vérét: Sváb Fülöp német királyt Otto von Wittelsbach 1208. június 21-én ölte meg Bambergben. Lásd még a Jegyzést!
scepúsi: szepességi
Berchtold: lásd a Jegyzés rá vonatkozó sorait!
Bánáti Bertalan: ezt a történetet is, akárcsak a többi sérelmet, Katona István forrásművében találta meg Katona József. II. Endre 1209-ben engedte meg a "Bartolomaeus comes" utáni oldalági birtoköröklést.
Jerindo di Veglia: Bartolomaeus unokaöccse és örököse. Petur itt a valósághoz képest túloz, mert az öröklés a birtokos által kijelölt örökös javára történt.
a vámot valóban elnyerte Újfalun: ez az 1209-es oklevél is szerepel Katona Istvánnál, a helyiség Sáros vármegyében volt.
szorgalommal töltötte a királyné kancsóit: mármint szorgalmasan. Az oklevél "a királynénak tett szolgálatokról" beszél; Ráskai Demeter Gertrudis három öccséért járt közbe többhelyütt és több alkalommal, hogy mentesüljenek a Fülöp megölése miatti gyanútól.
Kálmánnak, a fiának: értsd: Árpád-házi Kálmán hercegnek (lásd feljebb az ötesztendős gyerek kifejezéshez fűzött magyarázatot!)
Galicia: értsd: Halics
Miciszlavic: lásd feljebb a Miciszlavic Miciszlav névhez fűzött magyarázatot!
Gertrúdis éppen a király maga: a megfogalmazás nem egyértelmű. Az első kidolgozásban még a király helytartója szerepel. A változtatással a szerző bizonytalanná tette, hogy érzelmi vagy közjogi értelemben tekintendő Bánk szerint Gertrudis a király személyének.
vasas marokkal: vaskézzel. A metafora eredete a középkori lovagok vaskesztyűje.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Ha egyszer ő...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
meg kell erősítenie régi [...] szabadságbeli jussainkat: az első kidolgozás jegyzeteiben maga a drámaíró szögezi le, hogy az 1222-ben kikényszerített Aranybullát előlegezi Petur követelése.
szent első királyunk: értsd: Szent István
ezen szabadság eltörlése: erre csak 1867-ben került sor
ártatlan vért: Bánk, ahogy néhány sorral előbb is ("nem fog-é kiömleni az ártatlanok-, a felebarátjainknak vére is?"), nem Gertrudisra utal, hanem a zendülés lehetséges egyéb valóban vétlen áldozataira.
polgártársaink: értsd: hofitársaink (nem társadalmi osztályhoz tartozást jelöl itt a kifejezés).
felekezet: itt: nemzetség, fajta
A kék betűkkel kiemelt szövegrész (Való, hogy engem...) idézet Friedrich Schiller Fiesco című drámájából (IV. felvonás, 13. jelenet).
bánki sértődés: a szókapcsolat Bárány Boldizsár Rostájának (az első kidolgozás bírálatának) szövegéből került a drámába.
Leventa: Árpád-házi Levente herceg (1010 körül - 1047), Szent István másod-unokatestvére (az apja valószínűleg Vazul volt), akit Szent Imre 1031-ben bekövetkezett halála után gyermekként száműztek az országból, hogy ne léphessen fel István halála után trónkövetelőként. Testvéreivel, a későbbi I. András és I. Béla királlyal a pogánylázadás idején, 1046-ban tért haza Oroszországból, de a következő évben meghalt. Andrással szemben a pogánysághoz való visszatérés híve volt.
Kupa: értsd: Koppány (962 vagy 964 - 997); Szent István nagybátyja, aki 997-ben fegyverrel akart törvényt szerezni a nomád öröklési rendnek (a szeniorátus elve), miszerint a nagycsalád legidősebb (uralkodásra alkalmas) férfitagja örökli a nagyfejedelmi címet. Vereséget szenvedett, maga is életét vesztette. Leventéhez hasonlóan az idegen befolyás elleni jogos nemzeti fellépés képviselőjeként említi Bánk a békételenek előtt. Kupát éppen Katona József rehabilitálta a közvélemény számára, amikor István, a magyarok első királya című drámaátdolgozásában (1813) Franz Xaver Girzik német eredetijéhez képest megnövelte Kupa szerepét, és őt István méltó, drámai ellenfelévé emelte.
elsül: értsd: sikerül
én tőlük fogok kivánni egyet: tudniillik azt, hogy tartóztassák le Peturt.
ne engedj jönni annyira: ne kényszeríts erre, ne feszítsd eddig a húrt
egyre: értsd: arra a kérdésre, hogy mit tud a Melinda-ügyről.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Istennek a kenettje...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
kenettje: értsd: felkentje. Utalás a koronázás egyházi szertartására, amelynek során az új uralkodót az esztergomi érsek vállán, mellén és karján szentelt olajjal illette, azaz felkente. Ez egyik jelképe volt a királyi hatalom isteni elrendeltségének, amire Bánk előbbi szavai ("előbbre való a hit parancsolatja") is utaltak.
királyi széke kárpitjának: a trón feletti baldachinnak
Várdán: Katona Istvánnál Petur neve Petrus de Wardino alakban szerepel, ezt a drámaíró Nagyvárdásra értette. Az újabb kutatások szerint Pétervárad birtokosa volt. A Várdán megszólítás jelentése mindkét esetben: 'váradi'.
testvéri háború: az Imre király és öccse, II. András közötti trónviszály
Elmerik király: Imre, III. Béla elsőszülött fia, aki követte is apját a trónon; II. András három évvel idősebb bátyja (élt: 1174-1204; uralkodott: 1196-1204).
cinterem: temető