UDVORNIK
(jön).
Nagyasszonyom -
GERTRUDIS
(egy futó pillantással).
Jöjjön Melinda.
UDVORNIK
De... -
GERTRUDIS (elmerülve).
Uralkodás! Parancsolás! - minő
Más már csak ennek még a hangja is,
Mint engedelmeskedni - hát minő
Ez még valóságában? - Egy Magyar-
Országba! Majd Polyák - Podólia,
Aztán Velence*, a kevély Velence -
Európa harmadába!
(Szédülni láttatik.)
Gyenge lélek,
Szédülsz? - pirúlj! ha egyszer annyira
Segítne Endre fegyvere, semmivel
Se lenne szédítőbb, mint mostan ez.
(Elevenebben.)
Törvényt kiszabni, és úgy lenni e felett,
Miképpen a nap sok világokon! Csak ez
Is elfelejtetheti velünk rövid
Éltünknek álmatlan sok éjtszakáit.
(Az udvornikhoz.)
Hah! mégis itt?
UDVORNIK
Mikhál bán jönne be
Erővel is -
GERTRUDIS
Melinda*.
UDVORNIK
Jól vagyon.
(El).
GERTRUDIS
Saját eszünket s akaratunkat a
Legostobább köntösben is annyira
Szentté teremteni, hogy azt egy egész
Ország imádja: önmagunknak az
Lehetni, aminek szeretjük; és
Másnak parancsolhatni, lennie
Az, aminek kell lenni - átkozott! mitől
Foszthatsz meg, Ottó, még tán engemet!
A piros betűkkel kiemelt három külön szövegrész (Uralkodás! Parancsolás!...) eredetileg összefüggő szövegként idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének III. könyvéből.
Polyák-Podólia, aztán Velence: a királyné hatalmi terveiben Lengyelország, Podólia orosz hercegség meghódítása szerepelt (Podólia történelmi és néprajzi tájegység a mai Ukrajna területén, a 13. század elején a kijevi Rusz, illetve a Galíciai-Volhíniai királyság része). Velencével Dalmácia birtoklásáért 1187 óta folyt háború (a darabbéli Tiborc ennek során mentette meg Bánk és apja életét, lásd a III. szakasz 3. jelenetének végét), de Gertrudis itt gondolatban magát a városállamot is elfoglalja.
Melinda: értsd: jöjjön be Melinda. Az Udvornikot az imént őérte küldte, az pedig nélküle tért vissza.