II. Endre

A történelmi figura

II. (Jeruzsálemi) András Árpád-házi magyar király volt, 1205-től 1235-ig uralkodott. Apja, III. Béla 1196-ban bekövetkezett halála után már a következő évben felkelt trónra lépett bátyja, Imre király ellen. 1197-ben a szlavóniai Macsek városánál legyőzte, de mivel a pápa a törvényes uralkodót támogatta, be kellett érnie azzal, hogy bátyjától megkapta a délvidéki tartományok kormányzását, felvette a Dalmácia és Horvátország hercege címet. 1202-ben feleségül vette Gertrúd meráni hercegnőt. A csaknem folyamatos háborúskodás keretében 1203-ban mindketten Imre fogságába estek, aki András herceget várakban őriztette, Gertrúdot pedig hazaküldte az apjához, IV. Andechsi Bertold isztriai és krajinai őrgrófhoz, meráni herceghez . 1204-ben, amikor Imre meghalt, fiának, a négyéves III. Lászlónak András lett a gyámja, és nevében ő kormányzott. A gyermekkirály Ausztriába menekülése, majd 1205-ben bekövetkezett halála után ő lépett trónra.

Folytatva hercegként is követett gyakorlatát, királyi birtokok sokaságát adományozta párthíveinek, meggyengítve ezzel az uralkodói hatalom legfőbb bázisát, a királyi vármegyerendszert. Mindezt dinasztikus házasságokkal és az ország határain túlra vezetett hadjáratok sorával igyekezett ellensúlyozni. Az utóbbiak között 1217-18-ban keresztes hadjáratot is találunk. 1222-ben a nemesség jogait rögzítő Aranybulla kiadására kényszerült, s ugyanekkor megerősítette az egyházi rend kiváltságait is. A trónviszályok ezúttal Béla fiával, a későbbi IV. Bélával folytatódtak. 1228 és 1231 között megkísérelte a királyi adománybirtokok visszavételét, ugyanekkor módosított formában megerősítette az Aranybulla rendelkezéseit.

Gertrúd meggyilkolása után még kétszer nősült: második felesége (1215 és 1233 között) Jolánta volt, Pierre Courtenay francia gróf leánya. Harmadszor 1234-ben nősült Beatrixszal, az estei őrgróf lányát vette el. Ebből a házasságából született István herceg, akinek fia III. András néven az utolsó Árpád-házi uralkodó volt.

A színpadon

Több szerepkörből jött színészek játszották.

"Magaviselete minden tekintetben egy király, kit semmiféle indulat ki n em visz az arany középútból; egy méltóság büszkeség nélkül, komorság elcsüggedés nélkül, büntetés harag nélkül, szemrehányás indulat nélkül, és ha mellében emberi szív ver is, mely kitörni akar, a királyi lélek azt csendes fájdalommá teszi." (A király jellemzése az első, 1815-ös kidolgozás szerzői utasításában)

"II. Endrét, a sokszor gyáva fejedelmet Szerdahelyi vitte; a felvett igen mély bánat kissé unalmassá tette őt előadásában." (névtelen kritika az 1834. augusztus 30-ai kolozsvári előadásról)

A korszak legkitűnőbb magyar baritonénekese 1836-ban egyszer Petur szerepét is eljátszotta.